Holdsarlós végű arany karpántok a 19. század vége óta ismertek. Előkerülésük körülményeiről, régészeti kontextusukról, pontos lelőhelyükről nagyon keveset tudni, mivel a legtöbb tárgy szórványlelet. Az egykorú magyarországi aranytárgyak is jellemzően kincsekből származnak, ez alapján az új karpánt is feltételezhetően egy ilyen impozáns leletegyüttes része lehetett.
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának Őskori Gyűjteménye 2016-ban vásárolta ezt az aranyékszert. Az új lelet a holdsarlós végű arany karpántok eddig előkerült egyik legnagyobb méretű és legimpozánsabb darabja. A masszív, jelentős tömegű aranyból készült, reprezentatív lemeztárgyat valószínűleg csuklón vagy felkaron hordhatták. A jelenlegi ismeretek szerint feltehetően egy Tápióbicske környéki középső bronzkori településről származik. Stíluspárhuzamai alapján a korszak végén, Kr. e. 1600 és 1450 között készülhetett. Az eddig ismert középső bronzkori karpántok közül ez a legnagyobb méretű, 303,7 grammot nyom - olvasható a Magyar Nemzeti Múzeum honlapján.
A Lukács Balázs fémrestaurátor-ötvösművész közreműködésével elvégezett készítéstechnikai elemzés alapján az arany karpánt kétséget kizárólag a korszak és régió egyik legjelentősebb csúcsterméke. A mikroszkóppal megfigyelt szerszámnyomok, illetve a poncolt díszek megdöbbentő aprólékossága mind arra utal, hogy ezt a tárgyat egy olyan tapasztalt kézműves mester készítette, aki élete során valószínűleg fiatal kora óta kizárólag aranyművességgel foglalkozott és megállta volna a helyét a korabeli mükénéi, de akár az egyiptomi, vagy asszír birodalmi udvarokban is.
Felszíni nyomok alapján jellegzetes formáját kőkalapácsok és bronzvéső segítségével alakították ki. Különleges díszeit a mester előre megtervezte, kompozícióját karcolt segédvonalakkal felszerkesztette, ez segítette a precíz és szimmetrikus minták létrehozásában. A finom mintákat, bronz- és agancs-/keményfa poncolókkal ütötte be. Az eredmény egy modern ötvösöket is megszégyenítő, szabad szemmel alig látható finomságú és részletességű ornamentikával díszített ékszer.
A tápióbicskei arany karpánt a középső bronzkorban is nagy értéket képviselt. Ezt jól példázza, hogy az ékszerrel megegyező tömegű aranyból 102 darab ún. hajó alakú hajkarika készíthető, mely több tucat korabeli ember ékszerigényét elégítette volna ki. Ehelyett ezt a mennyiséget egy nagyméretű, reprezentatív, kizárólag egy ember által hordható tárgy megalkotására szánták. Értéke ezért szinte felbecsülhetetlen.
