Naptej legyező és kalap – védőfelszerelésekkel felszerelkezve érkezünk meg Tihanyba az elmúlt évek egyik legforróbb napján. A Balaton felett vibrál a forró levegő, a hőség tombol, a turisták lassan sétálnak a macskaköves utcákon. A levegőben a levendula jellegzetes illata. Az Illatok Házába érkezve egy kis felfrissülés vár, majd elindulunk a nap eseményére: a 100 éves jubileum alkalmából nyíló új kiállítás megnyitójára.

Az első tihanyi levendulák

Dr. Bittera Gyula gyógynövénykutató és illóolajgyáros 1926-ban, száz évvel ezelőtt vette bérbe a Tihanyi Bencés Apátságtól azt a mintegy 125 kataszteri holdnyi területet, ahol Franciaországból hozott szaporítóanyaggal meghonosította az első ipari célú, hazai levendulaültetvényt. A félsziget egyedülálló adottságainak köszönhetően a tihanyi levendula világhírűvé vált, és megszületett a hazai illóolajipar.

Az ünnepi esemény méltó keretet ad a tihanyi levendulatermesztés évszázados történetének. A megnyitó alkalmával Kötél Balázs polgármester, Nyárádi Zsolt, a Tihanyi Levendula Manufaktúra egyik tulajdonosa, valamint Mihályi Norbert Jeromos tihanyi perjel köszöntötte a résztvevőket.

 „A levendula mára nemcsak Tihany, de az egész Balaton-felvidék ikonikus szimbólumává, kulturális és turisztikai arculatának alapjává vált. Ez a százéves jubileum hűen mutatja be, hogy a tradíciók tisztelete és a helyi értékek megőrzése hogyan képes egy teljes közösséget és annak gazdaságát évszázadokon át felemelni.” – mondta köszöntőjében Kötél Balázs, Tihany polgármestere.

A levendula története Tihanyban nem pusztán mezőgazdasági sikertörténet, hanem kultúrtörténeti örökség is: generációkat köt össze, miközben a hely szellemiségének is fontos része.

A tárlat bemutatta a gyógynövény sokoldalú kultúrtörténetét, az illóolaj- és illatszergyártásban betöltött szerepét, valamint azt a folyamatot, amellyel a helyi értékből nemzetközileg elismert minőség vált. A Tihanyi Levendula Manufaktúra az elmúlt másfél évtizedben komoly levéltári és múzeumi kutatásokkal, a Bittera Gyula Alapítvány tevékenységével, valamint az Illatok Házában található állandó kiállításával dolgozott ezen örökség megőrzésén.

A centenárium alkalmából a Tihanyi Levendula Manufaktúra és az Apátság megújította és újabb évszázadra kiterjesztette ezt a történelmi együttműködést, amelyet egy jubileumi kiállítással és a szakrális gyökerekhez visszanyúló Sacra Botanica márka bejelentésével ünnepeltek meg.

„Az Apátság életében a múlt értékeinek tisztelete és a teremtett világ védelme elválaszthatatlan egymástól. A Bittera Gyulával kötött egykori szerződés megújításával nemcsak egy gazdasági örökséget viszünk tovább, hanem hitet teszünk amellett, hogy a bencés hagyományok és a természet patikája a modern világban is utat mutatnak a jövő generációinak.” – hangsúlyozta beszédében a megállapodás lelki és történelmi jelentőségét Mihályi Norbert Jeromos tihanyi perjel.

Régi értékek és levendulaturizmus

„Fontos számunkra, hogy a levendulával ne csupán gazdasági szempontok mentén foglalkozzunk, hanem hitelesen képviseljük az ügyet. A termesztés, a fejlesztés és az ültetvények bővítése mindannyiunk érdeke.” – mondta a megnyitót követően Nyárádi Zsolt, aki arról is beszélt, mennyire fontos volt számára, hogy elinduljon ez az értékmegőrző folyamat, hogy új területeket tudjanak bevonni a gazdálkodásba, és egy olyan komoly projekteket valósítanak meg, amely visszahozza azokat a régi értékeket, amit Tihany régen jelentett.

Tihany és a Balaton mára egyértelműen a belföldi turizmus egyik legfontosabb célpontjává vált.

„A rendszerváltás előtt meghatározó német turizmus fokozatosan visszaszorult. Mire mi nyitottunk, már jól látható volt, hogy a látogatóink döntő többsége magyar.” – magyarázta Zsolt – „És ezt kifejezetten pozitívnak tartom, mert szerintem hosszú távon akkor tud jól működni egy hely, ha nem csak a külföldi turistákra épít, hanem a helyiek és a belföldi vendégek is jól érzik magukat. Azokat a helyeket szeretem a legjobban külföldön is, ahol a helyiek is örömmel vannak jelen – ez általában minőséget eredményez.”

A turizmus lényege szerinte az, hogy az ember egy jobb élményt találjon annál, mint amit a hétköznapjaiban megél. „Ehhez nekünk olyan szolgáltatást kell adnunk, amely valóban többet nyújt, ennek pedig a kulcsa a minőség. Minél magasabb szintű a szolgáltatás, annál jobb lesz az egész desztináció.”

A megnyitó után a program a Tihanyi Bencés Apátság falai között folytatódott, ahol egy kicsit a hőségről is megfeledkezhettünk, hála a hűvös templomtérnek, illetve Czakó András atyának és izgalmas történeteinek.

Napjainkban

a Tihanyi Bencés Apátság egyszerre vallási központ és turisztikai célpont.

A bencések számára azonban a turizmus nem öncélú, és fontos számukra, hogy az ide érkezők ne csupán egy múzeumot vagy történelmi épületet lássanak, hanem lássák azt az élő közösséget is, amely itt él és dolgozik.

Az apátság csaknem 1000 éve magasodik a Balaton fölé, 1055-ben építtette I. András magyar király. Azóta is a bencés szerzetesi közösség otthona, akiknek Szent Benedek regulája alapján imádsággal és munkával telnek napjaik.  Az apátság nemcsak spirituális központként, hanem egyfajta világítótoronyként is szolgált a történelem során.  A király ugyanis okkal választotta ezt a helyet: az apátság tornyai mind a keleti, mind a nyugati medencéből jól láthatók voltak, így a hajósok könnyedén tudtak tájékozódni tudtak tájékozódni, és biztonságosan partot érhettek.

Az Ora et labora — Imádkozz és dolgozz— sem pusztán jelmondat, hanem mindennapi gyakorlat. A templom az imádság helye, a monostor pedig a munka tere. A kettő együtt adja a bencés élet lényegét. Azt vallják, az életet és a világot ajándékba kapták, de ez felelősséggel is jár: mint András atya mondja, a teremtett világot nem kizsákmányolni, hanem gondozni szeretnék. Talán éppen ezért kapcsolódik ilyen természetes módon az apátsághoz a levendulatermesztés is.

Az apátsági séta után meglátogattuk a levendulaültvevényt. Tettünk egy sétát a lila rengetegben, majd az illattal eltelve visszaszálltunk a buszba.

Nem tudom, hogy ez a levendulának vagy a város ezeréves történetének köszönhető, de valami furcsa nyugalmat vittem magammal haza.