Megvannak a 2015-ös Gault&Millau díjazottak
Kissé kaotikus ricsaj kellős közepette (az éttermesekről sok minden állítható, de az nem, ha sokan vannak egy helyütt, akkor rendben, csendben figyelnek) kihirdették az ősz egyik várva várt gasztroeseményén, a 2015. évi Gault&Millau Magyarország étterem- és borkalauz által odaítélt díjakat. Október 9-én, a Várban, a Magyar Nemzeti Galéria Báltermében.
Először életműdíjat adtak át a magyar gasztronómia ügyének támogatásáért a három Michelin-csillagos séfnek, a salzburgi Hangar-7 atyjának és alapítójának, Eckart Witzigmann-nak, majd Molnár B. Tamás, a kalauz szerkesztőbizottságának vezetője megpróbálta kihirdetni a legjobb étterem, konyhafőnök és legjobb borászat nyerteseit – ám a jelentős hangzavarban ez csak többé-kevésbé sikerült. Végül azért csak-csak fény derült a titokra, hogy ki kapta idén a 2015-re vonatkozó elismeréseket.
Az egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy az idén immár egy Michelin-csillagot is besöpört pesti Borkonyha lett az év étterme, az év borászata címet azonban már egy kevésbé ismert családi, igazi szerelmi vállalkozás, egy fiatal pár tokaji kézműves borászata, Bodó Judit és József Bott pincéje kapta. Az év konyhafőnöke pedig Ádám Csaba lett, az Olimpia konyhájáról, aki szívesen ötvözi a hagyományos gasztronómiát távol-keleti ízekkel, alapanyagokkal. Sokan voltak még kiváncsiak az év vidéki konyhájára is, ám a nagy hangzavarban majdnem senki nem hallotta, hogy egy békéscsabai helynek, a Brill Bisztrónak ítélték oda idén ezt a rangos elismerést. Az év feltörekvő vendéglője címet pedig gyulaiak vihették haza, a Patrióta Kisvendéglő tulajdonosai, végül az alternatív vendéglátás címét egy ferencvárosi hely, a Pesti Burger és Bár kapta, de ezt már tényleg csak a legvájtfülűbbek hallhatták a totális hangzavarban.
A Gault&Millau szerkesztőcsapata egyébként idén sem hazudtolta meg önmagát: csak és kizárólag szakmai szempontok alapján történt a pontozás, annyira anoním módon, hogy maguk a pontozást végző bírálók sem ismerik egymást, a vendéglátóegységben pedig pláne mélyen hallgatnak arról, hogy mikor jártak ott, és mit ettek. 4 és 5 sapkát (azaz 19 pontot) csak a világ legjobb éttermei kapnak, 2-3 sapkát is (15-18 pont) csak a nagyon jó, illetve a kiemelkedő konyha, az 1 sapka tehát (13-14 pont) már nagyon szép eredménynek számít. A 2014-es értékelési év kiemelt étele a halászlé volt, amiről - annak ellenére, hogy kifejezetten magyarnak vélt ételről van szó, - a kalauz készítőinek véleménye meglehetősen lesújtó. Igazán jó halászlevet szerintük az egész országban csak egyetlen helyen, Érsekcsanádon lehet enni!
Az éttermek mellett jelentős szerepet kapnak a kalauzban a pincészetek, borászatok is, és a (szálló)vendégek is egyre jobban figyelik a kalauzban belistázott, speciális értékelés szerint jelzett szálláshelyeket. A magyarországi Gault&Millau kalauzra ma már egyértelműen kimondható: aki kimarad belőle, az lemarad a hazai vendéglátás terén, megsértődni pedig nem szabad(na) a benne leírtakon, hanem érdemes elgondolkodni azon, vajon mit lehetne tenni azért, hogy a lepontozott hely jövőre jobb eredményt érjen el.
