Tama István, Magyar Turizmus Zrt. Nyugat-dunántúli Regionális marketing igazgatója az utóbbi időben megvalósult, turistákat is érintő változásokat foglalta össze, majd a Liszt Ferenc Kulturális Központban megnyílt Munkácsy kiállítást néztük meg, amelyet december 16 és február 10-e között láthatnak az érdeklődők.
Összesen 37 kép került a korábbi kaszinó területén rekord gyorsasággal múzeummá létrehozott terem falaira. Pákh Imre gyűjteményének legismertebb képe, az Ásító inas az első helyre került, de megcsodálhattuk a nagy magyar festőt ábrázoló Hans Temple festményt is.
Taschner Tamás szakavatott vezetésével jártuk be a, tőle hallottuk, hogy Napóleon katonáinak - a Sopronban mesélt legenda szerint - 1809-ben, szállást, ételt, italt kellett a helyieknek ingyen biztosítani, ők a kötelező fejadagon kívül is szerettek volna borozni, ezért vásároltak is pénzért. Mivel pedig a náluk lévő kettő féle pénz közül a kékfrank értékesebb volt a fehér színű franknál, ezért a poncichterek fizetéskor kékfrankot kértek. Így lett a jó soproni bor neve kékfrankos.
A borvidék történelméből és legjobb boraiból a belváros új közösségi borbemutató helyén, a Főrum Vinorum Borbemutató-hely és Vinotékában kaptunk ízelítőt.
Másnap a híres csokoládéműhelyt látogattuk meg, amely 2009 júliusában nyitotta meg a kapuit, és ahol a Harrer cukrászdinasztia kényezteti vendégeit. Naponta több csoportot vezetnek, bemutatva a műhelyt. A mogyoró, a mandula, a pisztácia, a kandírozott gyümölcsök mind-mind a legjobb termőhelyekről kerül a műhelybe, amelynek szerves része egy csodálatos panorámával bíró kávézó és cukrászda is.
Megnéztük, hol tartanak a Fertőrákosi Barlangszínház fejlesztésében, amelynek színpada és felújított tanösvénye jövőre készül el, de előadásokat csak 2015-ben láthatunk.
Végül a borvidékkel ismerkedtünk. A kelták és az ókori Róma által teremtett szőlő- és borkultúra volt az alapja a Soproni borvidék szőlőtermesztésének, borkészítésének. Már a XIV. század elején Magyarország legjelentősebb borvidékei között tartották számon, melynek kereskedelmi kapcsolatai messze túlnyúltak az ország határain. A XIX. századtól a poncichterek, a német ajkú gazdák messze földön híressé tették a soproni bort.