A 2001-es new yorki eseményeket követően előbb Amerikában, később a többi fejlett országban is bevezették a biztonsági információs szintek rendszerét – SAS – melyben 5 kategóriába sorolták a biztonsági kockázatokat, amiket színekkel is jelöltek: a piros a jelen lévő közvetlen kockázat, a narancs a magas kockázat, a citrom az emelt, a kék a figyelendő, a zöld pedig az alacsony veszély színe, ahogy a meteorológiában is.

Az utazással kapcsolatos veszélyeket hivatalból figyelik az egyes országok külügyminisztériumai is, amelyek igyekeznek állampolgáraik kockázatát csökkenteni.

Jelzéseikben figyelemre méltó, hogy egyes – politikailag nagy súlyú – országok bármekkora kockázat esetén sem kapják meg az utazásra nem ajánlott tiltó címkét, kisebbek pedig nagyon könnyen; aztán csak évek kitartó munkájával tudnak megszabadulni e bélyegtől.

Az elmúlt években azonban már az ENSZ turisztikai világszervezetének, az UNWTO-nak is feltűnt, hogy ez a gondoskodó féltés néha túlzott: fel is szólították hát a kormányokat, hogy ne alkalmazzák politikai fegyverként egymás ellen a travel warning rendszert. 

A szándékosság mellett a frissítés elmaradása is szerepet játszhat abban, hogy egyes országokat vagy területeket utazási szempontból nem ajánl, vagy akár tilt egy ország: így a magyar oldalon  most „magas biztonságú” jelzővel szereplő Fidzsi-szigeteket néhány éve roppant veszélyes, utazásra nem ajánlott országként jellemezték – az STA Travel kérdése nyomán aztán elárulta a Külügy tisztviselője, hogy a bejegyzés évekkel korábbról származott, amikor egy ausztrál turistát lelőttek az egyik szigeten.

Az országok méretét és formáját elnézve egy idő után az is eszébe jut az embernek, hogy minél nagyobb egy ország, annál komolyabb esélye van arra, hogy előrelépjen a veszély-skálán.

Hiába hatalmas kiterjedésű Kína, Oroszország vagy az USA, ha egy-egy városát veszélyesnek minősítették, az egész ország ijesztő helynek tetszhet a térkép szerint.

Az STA Travel kollégai szerint: a korábbinál is jobban érdemes odafigyelni arra, hogy az ember biztonságosabb szállást válasszon, (pl. ne a hivatalosan nem is létező ‘no-go zónák’ egyikében foglaljon szobát), mindig tudják róla a közvetlen hozzátartozói, hogy merre jár, és senki ne utazzon biztosítás nélkül – hogy mérsékeljük az életre szóló élményekkel járó kockázatokat.