Ön a Vinopolist ért támadás másnapján, azaz hétfő reggel kör e-mailt írt azoknak a borpince-tulajdonosoknak, bortermelőknek és forgalmazóknak, akiknek a tételeit – több mint hatszázfélét – lehetett kapni, kóstolni önöknél. Ebben a levélben többek közt leírta, mi történt (a berendezési eszközöket és az árukészletet eltulajdonították, rendőrségi feljelentést megtették stb), és külön hangsúlyozza:„Nem tartozás és nem elszámolási vita áll a Vinopolis kényszerszüneteltetése és a készletek eltűnése mögött.” Akkor mi?
A Vinopolis Budapest Rendezvényközpont, ahogy az közismert, pont három hónapig volt nyitva. Az üzlettársam állt a dolog mögött: az ő emberei vittek el mindent azon a vasárnap. Elsősorban iratokat, számlatömböket kerestek, mellette 3500 palacknyi bort és minden olyan értéket elvittek, ami csak mozdítható volt – 14 millió forintnyi értékben pakolták ki az üzletet: fényes nappal! Amit pedig otthagytak, azt szétverték, lerombolták, összerugdosták, kalapáccsal szétcsapták.
Azért ha valaki nem ismerné, annak mondjuk el, a Vinopolisban három hónapos fennállása alatt nem kevesebb, mint 25 céges rendezvényt bonyolítottak le, úgy 2000 fő kereste fel addig a bizonyos január 29-i szünnapig a létesítményt. Amit az előbb elmesélt – a kipakolás, a ház szétverése –, nem éppen csendes, békés történet. A házban a szomszédok mit szóltak?
Nyilván azt gondolták, hogy a szabadnapot kihasználva elköltözünk. Pedig az igazság az volt, hogy az akkori üzlettársam, aki a cég ötven százalékának tulajdonjogát a november 5-i nyitást megelőző napon (november 4-én) szerezte meg, ilyen sajátos módon tett pontot a kettőnk között éppen zajló megállapodás részleteinek megoldására. Különben épp másnap, január 31-én írtuk volna ügyvédek előtt azt a szerződést, amely a kettőnk közti adás-vételi megállapodás szerződésbe foglalása lett volna.
Ezt nem egészen értem. Kifejtené kicsit bővebben?
Az üzlettársam január közepén közölte velem, hogy a Vinopolisban megszerzett tulajdoni hányadát értékesíteni kívánja. Nyilván úgy gondolta, hogy egy ilyen beruházás hamar nyereségessé válik, bár ilyet csak az képzelhet, aki sosem foglalkozott vendéglátással. Erre a kijelentésére én meg közöltem, hogy mint a Vinopolis alapítója, tulajdonostársa és ügyvezetője élni kívánok az elővásárlási jogommal. A kivásárlás előkészületeit az ügyvédem segítségével el is kezdtem – ennek végére tett volna pontot a január 31-i adásvételi eljárás. A történtek után természetesen erre már nem került sor – ha a rendőrségi szak lezárul, a bíróságon folytatódik majd a tárgyalás.
A nyitó bulin önöknél 600-an mulattak, 600-féle bort kínáltak – a tervekben ezerféle tétel bemutatása szerepelt. A január 30-i nap eredményéről készült képeket elnézve itt egy árva palack, annyi sem maradt…
Először fogalmam sem volt, hogy hova szállították el a borokat, de aztán végül, némi segítséggel megkerült: meglett az elvitt készlet nagy része. Szerencsére ezek a borok visszakerülhetnek jogos tulajdonosaiknak, hiszen ha valaki eltulajdonítaná, az jövedéki csalásnak minősülne…
Ön a Vinopolist ért támadás másnapján, azaz hétfő reggel kör e-mailt írt azoknak a borpince-tulajdonosoknak, bortermelőknek és forgalmazóknak, akiknek a tételeit – több mint hatszázfélét – lehetett kapni, kóstolni önöknél. Ebben a levélben többek közt leírta, mi történt (a berendezési eszközöket és az árukészletet eltulajdonították, rendőrségi feljelentést megtették stb), és külön hangsúlyozza:„Nem tartozás és nem elszámolási vita áll a Vinopolis kényszerszüneteltetése és a készletek eltűnése mögött.” Akkor mi?
A Vinopolis Budapest Rendezvényközpont, ahogy az közismert, pont három hónapig volt nyitva. Az üzlettársam állt a dolog mögött: az ő emberei vittek el mindent azon a vasárnap. Elsősorban iratokat, számlatömböket kerestek, mellette 3500 palacknyi bort és minden olyan értéket elvittek, ami csak mozdítható volt – 14 millió forintnyi értékben pakolták ki az üzletet: fényes nappal! Amit pedig otthagytak, azt szétverték, lerombolták, összerugdosták, kalapáccsal szétcsapták.
Azért ha valaki nem ismerné, annak mondjuk el, a Vinopolisban három hónapos fennállása alatt nem kevesebb, mint 25 céges rendezvényt bonyolítottak le, úgy 2000 fő kereste fel addig a bizonyos január 29-i szünnapig a létesítményt. Amit az előbb elmesélt – a kipakolás, a ház szétverése –, nem éppen csendes, békés történet. A házban a szomszédok mit szóltak?
Nyilván azt gondolták, hogy a szabadnapot kihasználva elköltözünk. Pedig az igazság az volt, hogy az akkori üzlettársam, aki a cég ötven százalékának tulajdonjogát a november 5-i nyitást megelőző napon (november 4-én) szerezte meg, ilyen sajátos módon tett pontot a kettőnk között éppen zajló megállapodás részleteinek megoldására. Különben épp másnap, január 31-én írtuk volna ügyvédek előtt azt a szerződést, amely a kettőnk közti adás-vételi megállapodás szerződésbe foglalása lett volna.
Ezt nem egészen értem. Kifejtené kicsit bővebben?
Az üzlettársam január közepén közölte velem, hogy a Vinopolisban megszerzett tulajdoni hányadát értékesíteni kívánja. Nyilván úgy gondolta, hogy egy ilyen beruházás hamar nyereségessé válik, bár ilyet csak az képzelhet, aki sosem foglalkozott vendéglátással. Erre a kijelentésére én meg közöltem, hogy mint a Vinopolis alapítója, tulajdonostársa és ügyvezetője élni kívánok az elővásárlási jogommal. A kivásárlás előkészületeit az ügyvédem segítségével el is kezdtem – ennek végére tett volna pontot a január 31-i adásvételi eljárás. A történtek után természetesen erre már nem került sor – ha a rendőrségi szak lezárul, a bíróságon folytatódik majd a tárgyalás.
A nyitó bulin önöknél 600-an mulattak, 600-féle bort kínáltak – a tervekben ezerféle tétel bemutatása szerepelt. A január 30-i nap eredményéről készült képeket elnézve itt egy árva palack, annyi sem maradt…
Először fogalmam sem volt, hogy hova szállították el a borokat, de aztán végül, némi segítséggel megkerült: meglett az elvitt készlet nagy része. Szerencsére ezek a borok visszakerülhetnek jogos tulajdonosaiknak, hiszen ha valaki eltulajdonítaná, az jövedéki csalásnak minősülne…
És most hogyan tovább?
A Vinopolis koncepciójának létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a két hónapja valóban meghökkentő körülmények között bezárt rendezvényközpont új helyszínen, heteken belül újra várja a borkedvelőket. Az Oxigén Wellness Központok tulajdonosai közös vállalkozásba kezdenek a Vinopolis alapítójaként velem, és a Naphegyen működő exclusive wellness központjukban, rövidesen megnyitjuk a Vinopolis Naphegy éttermet és borkereskedést. Ezen kívül terveinkben szerepel, hogy létrehozunk egy kereskedő céget, amely vállalkozás méltó módon képviselheti a velünk partneri kapcsolatban lévő pincészeteket hazánkban és külföldön egyaránt. Az oxigénesek hisznek és bíznak abban az egyedülálló kezdeményezésben, amelyet a Vinopolis brand képvisel: Budapesten a bor és ezen a belül a magyar bor létjogosultsága immár megkérdőjelezhetetlen. Egy hónapon belül nyithatunk Budán. A pesti Falk Miksa utcai hely egyelőre természetesen zárva, amíg a bírósági ügy tart, nem is lesz ez másként. Utána, ha rajtam múlik, rendbe hozzuk a létesítményt, és folytatjuk ott is tovább. A két helyen működő egység azonban nem konkurenciája lesz egymásnak, hanem kiegészítik majd egymást. Attól, hogy egyszer rossz társat választottam magam mellé, és alaposan megjártam, ez nagy tanulság volt számomra, azonban az élet megy tovább.
Vágó Ágnes Vendég & Hotel
2012. április