Köszönöm Dr. Niklai Ákos úr szíves reakcióját, bár tisztáznom kell a félreértéseket, tévedéseket. Mert teljesen egyetértünk abban, hogy minden nehézség és körülmény ellenére „sok reményt és nagy potenciált” látunk a magyar szállodaiparban és a turizmusban.
Írásom nem a feladásra buzdításról vagy önsajnálatról, sokkal inkább a meglátásom szerint szükséges teendőkről, lehetőségekről, bíztatásról szólt. Az apropót a Napi Gazdaságban megjelent Danubius- és Hunguest-interjúról szóló cikkek, és a hozzám forduló valóban elkeseredett, de megoldást kereső szállásadók érthető félelmei adták.
A Niklai úr által is említett külső tényezők – turisztikai Áfa csökkentése és társai – módosítása valóban halaszthatatlan. De luxus most ezekre várni. A gyeplőt még mindig mi tartjuk a kezünkben. Nem mondhatjuk a szekéren ülőknek, hogy majd akkor nem esünk le róla, ha megcsinálják az utat. A nehéz terepen is át kell jutnunk. Ha kell, magunk által épített terepjáró szekerekkel. Ehhez kell a cikkben említett hét teendő: pénz- és eladásközpontúság helyett vendégközpontúság, másolás helyett egyedivé, különlegessé válás, vonzerőnövelés és jobb ár-érték-arány teremtés kreativitással, innovációval, együttgondolkodással, összefogással és hatékony marketinggel, ill. jobb kommunikációval. Ezeket nemcsak kár, hanem hiba lenne nem meglépni.
Ezt a fajta hozzáállást erősítem és támogatom az ingyenes anyagokkal. Arra viszont nincs szükségem, hogy olcsó legyek, és nem kommunikálok sehol ilyet – ezért Niklai úr állítása téves. Az általam megszólított panziókkal, magán- és falusi szálláshelyeknek nem nagyon segít senki, így nincs kivel árversenyeznem. Pedig a trendek szerint bennük van a jövő.
Nyáry Gusztáv
Ügyvezető-tulajdonos
Vendégszerző Kft.
