Ugyanezen a napon, csak éppen 110 évvel korábban nyílt meg egy akkori pesti bérház helyén a szálloda – akkor még Britannia Szálló néven -, tudtuk meg az est vendégeit köszöntő Heréb István igazgatótól, aki különben nem rég óta, mindössze néhány hónapja vezeti a házat, átvéve a stafétabotot Szabó Árontól, a korábbi GM-től.

„A megszokott rendkívüli”

„Békés történekkel” szórakoztatta a vendégeket a továbbiakban a szállodaigazgató, majd a műsorvezető is. Volt szó többek közt igazi időutazásról, a ház rendkívüli vendégeiről, a Zsolnay Kávéház, a Kupola és az Orfeum történetéről. Majd a jelenbe érve az Ötórai tea elnevezésű angol teadélután programjukról, a Globe étterem koncepciójáról és arról a hét fogásos vacsoraest programjukról is, amikor felidézik és tálalják a jelentkezőknek, milyen gasztronómiai csodákkal fogadták anno a vendégeket a város egyik legelőkelőbb hoteljében.

Három ex-igazgató, ha egy asztalhoz kerül

Az ünnepélyes gálaest – amelyen látványos revüműsor is volt az étkezések szüneteiben, valamint fellépett Mujahid Zoltán, akit a Megasztár versenyzőjeként ismerhetett meg az ország – egyik legemlékezetesebb programpontja pont a gálavacsora végén volt: amikor a jelenlegi igazgató felkérte három korábbi elődjét, meséljenek kicsit arról korszakról, amikor ők vezették a nagykörúti szállodát.

Elsőként Bencze Gábor lépett a pódiumra, aki a 90-es évektől kezdődően 2007-ig – rövid megszakítással – mintegy húsz éven át vezette a szállodát, és eközben átélt/megélt és levezényelt egy nagyszabású felújítást, amelynek már maga a kezdete is érdekesen alakult. Ugyanis, mint mesélte, egy osztrák-magyar megállapodás keretében jelentős nyugati hitelhez jutott néhány hazai hotel egyetlen feltétellel: osztrák építőipari cégek végezhették csak el a szükséges munkát. „Két év kőkemény időszakot éltünk át ekkoriban, de túléltük, és 38 évvel ezelőtt egy csodálatosan felújított és átalakított ház nyílhatott meg ismét”, emlékezett vissza erre az időszakra a volt igazgató. Aztán még volt szó az Orfeum bárban mulató ismert terroristáról (Carlos volt, testőreinek hadával), meg arról, hogy a Zsolnay Kávéház miképp született, a Radisson név elnyeréséről, sőt e brand európai első képviseletéről is.

Majd Varga Csaba lépett a pódiumra, aki 2007-től követte elődjét GM-ként, és akinek szintén volt része jelentős mértékű átalakításban. Akinek például köszönhető, hogy a Zsolnay Kávéház a vezetése alatt vált az utcáról betérő nagyközönség számára is elérhetővé, aki levitte az épület tetejét addig uraló (ám ott már életveszélyessé vált) Kupolát a földszintre, amely annak legfőbb dísze lett, valamint időszaka alatt rendezvénytermek összenyitásáról is szó esett, és még sorolhatnánk tovább.

Végül Varga Csabától Szabó Áron vette át a szót (és korábban, 2020-2022 novemberéig) a hotel igazgatását, aki némiképp elérzékenyülve emlékezett meg arról, hogy otthon náluk még a gyerekeinek elmondott esti mese is gyakran a szállodáról szólt, és ezen nemcsak ő, hanem a hallgatóság soraiban is többen könnyekig meghatódtak.

A gálavacsora fogásai sem voltak hétköznapiak

A konyha személyzete is kitett magáért Tóth Zoltán séf vezetésével: fogásaik felidézték azt a miliőt, amit mindig is - még a vaskos szocialista időkben is -  képviselt ez a ház: igazi nagypolgári gasztronómiát tálaltak. Ezt szó szerint értve, hiszen a konyhából a vendégtérbe kihozva, mit kihozva, kivonulva, az asztalnál fejezték be például a meghívott vendégek számára a főételt.

És végezetül álljanak itt a gálavacsora fogásai, ez volt a Béke110 emlékezetes vacsorasora:

Gomolyasajt fánk a konyha üdvözleteként. Ezt Libamáj trilógia követte hozzá példásan passzoló Sauska Rosé Bruttal. Majd főfogásként a már említett, az asztalnál befejezést nyert Szarvasbélszín Wellington módra, édesburgonyakrém, enoki és bébizöldek kíséretében, Pannonhalmi Hemina Vörössel a poharakban. Végül pedig az étterem névadójaként is szereplő Globe desszert zárta a sort édes Gróf Dégenfeld Fortissimo kísérettel.