Bozó Szabolcs neve az elmúlt években robbant be a nemzetközi kortárs művészeti piacra, és mára a legkeresettebb fiatal magyar festőművészek egyikeként tartják számon. Karrierje igazi sikertörténet: a Pécsről származó művész Londonban vendéglátósként kezdett el komolyabban foglalkozni a festészettel, tehetségére pedig hamar felfigyeltek a műkereskedők és galériák.

Festményei rövid idő alatt New York, Velence, Hongkong és más művészeti központok rangos kiállításaira és gyűjteményeibe jutottak el.

2021-es berobbanását követően 2023-ban már ő volt a legmagasabb áron elkelt élő magyar képzőművész, ami egyértelműen jelzi nemzetközi elismertségét és műveinek értékét. Bozó Szabolcs jelenleg is Londonban él és alkot, ott tart fenn műtermet, és olyan neves galériák képviselik, mint a kiállítás egyik fő partnere, a londoni, milánói és stockholmi székhelyű Carl Kostyál Gallery.

A NEO Kortárs Művészeti Térben megvalósuló „Lelki társ – Soulmate” című kiállítás kiemelt jelentőségű esemény, hiszen a művész első önálló magyarországi bemutatkozása.

A „cukiságtól” a lélek mélységéig

Bozó Szabolcs játékos, élénk színekkel operáló, nagyméretű festményei azonnal felismerhetővé teszik stílusát. Alkotói világa a klasszikus magyar animáció történetéből, annak közismert, gyermekkorunkból ismerős figuráiból merít ihletet.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy Bozó nem másol, hanem emlékezetből, sajátos vízióján keresztül alakítja tovább ezeket a karaktereket, akik így új életre kelve népesítik be vásznait, izgalmas és dinamikus festészeti kompozíciókat hozva létre.

A NEO-ban megrendezésre kerülő kiállítás elsődleges célja, hogy bemutassa Bozó Szabolcs művészetének elmúlt években végbement jelentős átalakulását.

A korai, gyakran „cutism”-nak vagy „cukiság”-nak nevezett, egy-egy bájos, egyszerűsített figurát ábrázoló képei – melyek Yoshitomo Nara, vagy André Butzer munkásságával is párhuzamba állíthatók – egy vállaltan naiv, ösztönös festői hozzáállást tükröztek. Az újabb, a kiállításon is nagy számban bemutatásra kerülő sokalakos kompozíciókon azonban ezek az ironikusan vagy groteszken megformált figurák már komplexebb kapcsolatba kerülnek egymással. A művek egyre inkább az emberi lét pszichológiai és közösségi aspektusainak törékenységét vizsgálják, olyan művészettörténeti referenciákat is megidézve, mint James Ensor látomásos festészete, Gulácsy Lajos szimbolikus világa, vagy Tóth Menyhért organikus absztrakciója.

A kiállítás címe, „Lelki társ – Soulmate”, egyrészt konkrétan az egyik kiállított festményre utal, másrészt szimbolikusan jelzi azt a mélyebb, összetettebb viszonyrendszert, amely Bozó újabb művein a figurák között, illetve a mű és a befogadó között kialakul.