Sok utazó gondolja úgy, hogy amit az utazásszervezők csomagjai nyújthatnak, azzal nem a helyiek által megélt desztinációt élik meg. Ők élményt keresnek, arra a pár napra a helyiekhez hasonlóan szeretnének élni. Az így utazó ugyanúgy turista, csak nem az utazási irodát veszi igénybe, hanem a helyieket kérdezi, nekik adja oda a pénzét, illetve újabb szereplőket vonz be a turizmusba - ismertette az előadó Lizán Balázs, marketingszakértő, aki a sharing economy alig egy-két éves igen dinamikus térhódítása mögött egyfelől a fenti okokat sejti.

Másfelől a fenntarthatóságot, vagyis az erőforrásaink gazdaságtalan kihasználásának csökkentését. Esetünkben ez, mintegy definíciójaként az angol szókapcsolatnak, a javainkhoz való hozzáférés - ház, lakás (Airbnb), autó (Uber, BlaBlaCar), rökamié (Couchsurfing) - megosztása másokkal a tulajdonjog átruházása nélkül. Gazdasági szereplők kihagyásával, mivel itt a hozzáférést biztosító és igénybe vevő közösség a gazdasági szereplő.

Ez az a pont, ahol az utazási szakma felhördül. De még mielőtt felháborodásának hangot adna, Lizán megnyugtatólag egy felmérésre hivatkozik, mely szerint a megkérdezettek 45 százaléka továbbra is „hagyományos” utazási irodához fordul, ha útját kell megszervezni. Sőt, igazából csak a magánszállásokat közvetítő Airbnnb képes beleszólni az irodák életébe, amit mindössze a szállást foglalók 3,9%-a vesz igénybe. Egyelőre. Számuk azonban nőhet, ha az internet emlőin felnőtt Y, de inkább Z generációra gondolunk, mivel a megosztáson alapuló gazdaság online zajlik. Nem csak egy lazulós hosszú hétvégét lehet összeállítani anélkül, hogy irodához fordulna az ember, de akár egy üzleti utat is meg lehet így szervezni tokkal-vonóval.

A szakma kihívása a fenti generációk utazási irodába történő becsábítása lehet. A jogalkotóé pedig a „műfaj” jogi szabályozása. „Ezt meg fogják oldani” - biztatott Lizán Balázs.