Nem kizárt, hogy idén minden eddiginél több fesztiválozóval gurulnak be a HÉV-szerelvények a Filatorigát megállóba augusztus 11-étől, a 22. Szigetre szóló elővételi bérletek ugyanis elfogytak. A szervezők a 2009-ben elért 390 ezres nézőcsúcs megdöntését rebesgetik, ami tekintve, hogy 21 évvel ezelőtt még csak 43 ezer zenerajongó látogatott ki, mérföldkőnek számít majd a rendezvény több mint két évtizede íródó történetében.

Bár a fesztivál számai óriásira duzzadtak (csak azt nézve is, hogy az első Diákszigeten 300 forint volt a napijegy és 50 forint a sör), a helyszín ugyanaz maradt. A Duna hordalékából létrejött Óbudai-sziget 1993 előtt nemcsak a vörös vércsék és a gébicsek költőhelye volt; már az első Diákszigetet megelőzően is hordták a Duna hullámai a zúzós riffeket. 1980-ban Fekete Bárányok elnevezéssel tartottak könnyűzenei eseményt, ahol a Beatrice, a P. Mobil és a Hobo Blues Band lépett fel, egy évvel később pedig Szuperkoncert néven hoztak össze megarendezvényt.

A Szabadfoglalkozású Zenei Előadóművészek Szakszervezeti Bizottsága által szervezett augusztusi koncerten több mint egy tucat fellépőtől porzott a Hajógyári, de már a gulyásszocializmus közönsége is zúgolódott, a line-upból ugyanis száműzték a „fekete bárányok” egyikét, a Beatricét. A városi legenda szerint ez olyan mértékű felháborodáshoz vezetett, hogy a babos kendős rockra szomjazó közönség megdobálta a műfajidegen fellépőket.

Kihajtani a rendszer belét

Elégedetlenkedőkből az óbudai buliból húsz év alatt komoly üzleti vállalkozássá erősödött Sziget Fesztivál kapcsán sincs hiány. Nemcsak a programszervezők munkáját éri kritika a fellépők miatt, de a nagyszínpad hangzása okán is állandósult a fanyalgás. „Az a feladatunk, hogy egy jól behatárolt területen a lehető legjobb minőséget biztosítsuk, miközben tekintettel kell lennünk a többi helyszínre és arra is, hogy városközpontban vagyunk” – menti a fesztivál technikusi gárdájának becsületét Benis Dániel műszaki vezető, aki ezzel azt is sugallja, hogy nem a koncert közben a sörös pultot támasztó éles tollú és vájt fülű kritikusoknak állítják be a hangosítást.

Az elégedetlenkedők malmára hajtja a vizet az is, hogy a headliner zenekarok saját technikusi stábbal érkeznek, és a sztárfellépők hangosítását nem a Sziget végzi. Előfordul, hogy a stáb szakmailag kevésbé felkészült, de a gyengébb hanghoz hozzájárulhat a zenekarral hozott „hangzáskultúra” is.

Az angol fellépőkre például jellemző, hogy egy bizonyos hangnyomás felett még szabadtéren sem koncerteznek, így eshetett meg, hogy a Pet Shop Boys szintipopja még a műszaki vezető szerint is halkan szólt. Ez a zene így élvezhető – idézte a zenekar hangmérnökének magyarázatát Benis Dániel, aki ellenpéldaként a Kornt hozta fel. Az amerikai zenekar két évvel ezelőtti koncertjén az torzította szinte élvezhetetlenre a hangzást, hogy „kihajtották a rendszer belét”. Aki tehát idén is meghallgatja a numetál fenegyerekeit, ne számítson tiszta zenei A hangokra, és a csőre töltött kritikák helyett inkább füldugóval készüljön.

Kevesen gondolják, hogy az időjárás is befolyásolja a hangmérnökök munkáját. Benis Dániel szerint az augusztusi porzó kánikulában jóval nehezebb eltalálni a színpadhangzást, mint a Hyde Parkban júniusban, amikor hűvösebb az idő és ideális a páratartalom.

Komfortzónák

Sok okuk nincs magyarázkodásra a szigeteseknek. A magyar közönség által is irigyelt nyugat-európai fesztiválokat megjárt műszaki igazgató szerint lehet, hogy a line-upban alulmaradunk, de hang- és fénytechnikailag tartjuk a lépést, szolgáltatási színvonalban pedig lepipáljuk a legnagyobbakat is. Mert bár a legendás Glastonbury fesztivál második számú színpadán is izmosabbnak tűnik a program a Nagyszínpadéhoz képest, amíg a Worthy Farmon ásott latrinák vannak, addig a Szigeten egyidejűleg akár kétezren is könnyíthetnek magukon az erre a célra felállított mobil alkalmatosságokban.

A Sziget Fesztivál műszaki csapatának nem a 22 kilométernyi karácsonyfaizzó fákra tekerése jelenti a legnagyobb kihívást, de talán még az sem okoz komoly gondot, hogy napokkal a fesztivál kezdete előtt több száz kamionnyi anyagból kell összeeszkábálni a rendezvényhelyszíneket – hogy aztán újabb pár nap alatt szétkapják az egészet. A szakembergárda tűrőképességét leginkább a fellépőkkel való egyeztetés teszi próbára.

– A Sziget profi előadói minél jobb, nagyobb és szebb show-t akarnak, nekünk pedig az a célunk, hogy magas színvonalon, de minél költséghatékonyabban tudjunk szolgáltatást nyújtani. Elvárásaik egy része teljesen reális, de néha meg kell arról győznünk, hogy az M&M’s cukorka színek szerinti kiválogatásától nem lesz jobb a produkció – avat be a fesztivál szervezése körüli pszichológiai játszmákba Benis Dániel.

A technikai igények közös nevezőre hozása még nem minden. A szigetesek azt a stratégiát követik, hogy nemcsak a fellépők kedvében igyekeznek járni, hanem a stábok kiszolgálására is nagy hangsúlyt fektetnek. A jól tartásuk a kulcs ahhoz, hogy elégedettségüket a produkciós turnémenedzser felé is kinyilvánítsák – fogalmazza meg a tételmondatot a szakember.

A műszaki vezetőnek –, aki a színpadtechnikán kívül a biztonságtechnikáért, az egészségügyi szolgálat összefogásáért, az építési és statikai kérdésekért, a közművesítésért és az elektromos hálózat kiépítéséért is felel, és aki valószínűleg az egyetlen ember, aki a fesztivál ideje alatt egy korty alkoholt sem iszik – nemcsak a sztárokra van gondja, hanem évről évre a fesztiválozók kedvében is igyekszik járni. Már tavaly különös figyelmet fordítottak a komfortérzet javítására, amit olyan hétköznapi dolgokkal értek el, mint a zuhanyzók ellátása sminktükörrel, hajszárítóval és elegendő számú fogassal, vagy éppen az állandó melegvíz biztosításával.

A legtöbb fesztiválhoz képest hosszabbra nyújtott Sziget lakóinak életét otthonosabbá tevő szolgáltatásokon túl idén azok sem fognak csalódni, akiket a technikai meglepetések hoznak lázba: a műszaki vezető ígéri, hogy bár hangzásban nem lesz számottevő változás, a továbbfejlesztett látványtechnikai elemekért már érdemes lesz kiutazni a Hajógyári-szigetre.