Az erdőjárók szarvasbőgés idején érzékelhetik a legkönnyebben a vadon élő állatok jelenlétét. A gímszarvasbikák nászuk időszakában változatos hangú és erejű, más-más jelentésű bőgéssel kommunikálnak egymással. Az imponálni akaró, a párkereső, a háremét védő, fajtársaikat elriasztani akaró bikák eltérő hangokkal hozzák társaik tudomására szándékaikat, de az alkonyattól erősödő bőgés az állatok fizikai állapotáról, méretéről és vérmérsékletéről is árulkodik.
A nászidőszakban a gímbikák ivarérett ünőket és teheneket terelnek kisebb csapatba, folyamatosan a háremük körül maradva éberen vigyázzák, hogy más hímek ne juthassanak annak közelébe. A felbukkanó vetélytársat először hanggal igyekeznek távoltartani, ha ez nem elegendő, akkor meg is vívnak vele, ami jól hallható agancscsattogással is jár. A küzdelem vesztese megfutamodik és a párzási időszak végéig keresi az újabb lehetőségeket, ezért is nevezik „kereső” bikáknak.
A vezetett túrákon a kísérő szakemberek nemcsak a gímszarvasok, hanem az éjszaka aktív többi állat életével is megismertetik az érdeklődőket. A túrákon jó eséllyel lehet hallani szarvasbőgést, ezért a Pilisi Parkerdő Zrt. az állatok nyugalma, és nem utolsó sorban az erdőjárók biztonsága érdekében arra kér mindenkit, hogy a szervezett túrák keretében, és ne egyéni éjszakai kirándulásokon ismerkedjenek meg a gímszarvasok nászával.
A résztvevőknek célszerű az erdei, terepi viszonyoknak és az évszaknak, valamint a kora esti, esetleg már hűvös napszaknak megfelelő meleg, vízhatlan ruházatot és túrabakancsot viselniük. Jól jöhet a zseblámpa, a távcső és a távcső és hátizsák is, benne innivalóval és esőkabáttal. Fényképezni lehet, de csak vaku nélkül!
