A faj jelenléte előbb-utóbb konfliktusok kialakulásához vezethet – hangzott el egy konferencián, amelyet a Nógrád Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága szervezett pénteken Salgótarjánban. Medve az 1850-es évek közepétől az 1990-es évekig csak elvétve bukkant fel ezen a vidéken, azóta viszont sűrűsödnek a bizonyított előfordulások, a 2014-es adatok alapján pedig már az is biztos, hogy nem csak kóborló egyedek jelennek meg alkalmanként Szlovákia felől.

Bajdik Péter, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) Erdészeti és Vadgazdálkodási Főosztályának helyettes vezetője hozzászólásában kifejtette: nem kell vészharangot kongatni a medvék megtelepedése miatt, de olyan eset sem fordulhat elő, mint ami egy példány illegális kilövéséhez vezetett ez év május 10-én, Salgótarján közelében. A természetvédelem és a vadászok együttműködése különösen fontos ezen a területen, de vadászati korlátozásokat nem kell bevezetni a medve jelenléte miatt.

Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság zoológusa előadását azzal kezdte: a medvére, bár mindenevő, csúcsragadozóként tekintünk, mert kiváló vadász is. A vele való találkozás lélektani felkészülést igényel, annak ugyanis esélye sincs, hogy az ember kiabálással elijessze, vagy elfusson előle, hiszen a medve másodpercenként 17 méter megtételére is képes, fára is sokkal jobban mászik. Kellő óvatossággal azonban elkerülhetők a veszélyes helyzetek. Ismertette ezután a faj európai elterjedését. A gyéren lakott észak-európai és oroszországi területeken él a legnagyobb számban, a Kárpátok és a Balkán mellett kisebb, szigetszerű populációi vannak, a teljes állomány 60-70 ezer példány között lehet.

A Kárpátokban mintegy 10 000 medve él. A legsűrűbb az állomány Kelet- és Dél-Erdélyben, illetve az Alacsony- és a Magas-Tátra erdeiben. Hozzátette: a medvék élettartama 30-35 év, ez alatt az anyamedve 6-10 almot vet, átlagosan 1-3 boccsal. Kitért a halálos medvetámadások számának alakulására: Európában 1972 és 2002 között 36 ilyen volt, ebből 24 Romániában. A ma szlovákiai területeken az 1900-as évek elejétől nem történt halálos kimenetelű medvetámadás. A legveszélyesebbek a bocsos anyamedvék lehetnek, a nem végzetes támadások 46 százaléka írható a számlájukra.

Szlovákiában a konfliktusok száma 2004 óta ritkult, köszönhetően a felvilágosító munkának, illetve a medve élőhelyein a hulladéktárolás biztonságosabbá tételének. Szemethy László, a gödöllői Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének adjunktusa kifejtette: a mindenevő medve otthonterületének nagyságát a rendelkezésre álló táplálékforrások határozzák meg. Az ember környezetébe a könnyen elérhető források vonzzák a többnyire fiatal példányokat, távol tartásuk pedig, ha egyszer valamilyen téren sikert értek el, lehetetlenné válik, belőlük lesznek a problémás egyedek. Hozzátette: a medve nem alszik igazi téli álmot, enyhe teleken előfordulhat, hogy végig aktív marad. Táplálékot kell azonban szereznie, ami további konfliktusok forrása lehet.

Emberre Európában nem vadászik, de Észak-Amerikából ismertek ilyen esetek is. Felhívta a figyelmet arra, hogy azok a medvék, amelyek menhelyeken élnek, soha nem kerülhetnek vissza a természetbe. Mivel az embertől nem félnek, sok konfliktus okozói lehetnek. Hangot adott ezután annak a véleményének, amely szerint a medvék terjeszkedésének egyik oka a több mint 10 000 hektár erdő pusztulásával járó tátrai természeti katasztrófa volt. A medvék ma főleg hegyvidékeken élnek, mert az ember terjeszkedése oda szorította őket. A domborzat iránt azonban nincs különösebb igényük, viszont az erdős élőhelyekhez ragaszkodnak.

Szemethy László kifejtette: Magyarország jelenleg az elterjedési terület peremén található. Genetikai vizsgálatok azt bizonyították be az USA-ban, hogy egy adott területen kétszer annyi medve él, mint azt addig a becslések alapján feltételezték. Hasonló lehet a helyzet hazai viszonyok között is: a valamilyen módon bizonyított előfordulások mellett lehetnek olyan példányok is, amelyek észrevétlenül maradnak. Az állandó megtelepedésre alkalmas hazai élőhelyek – a Börzsöny, a Mátra, a Bükk – között a faj terjeszkedését szolgáló zöld folyosók is a medvék rendelkezésre állnak. Terjeszkedésével azonban károkozására is számítani lehet, a háziállatok és a méhkaptárok kerülhetnek a legnagyobb veszélybe.

Ahogyan fogalmazott: a vaddisznó és az aranysakál esetében már láthattuk, hogy egyes fajok milyen állománygyarapodásra képesek. A medve esetében nem tudni, hogy előfordulhat-e ilyen, de erre az eshetőségre nem is készül senki. Mivel Magyarországra Szlovákiból érkeznek a medvék, az együttműködés minden lehetséges téren fontos a két ország között. Szerepet kell, hogy kapjon - más területek mellett - az ismeretterjesztés, az oktatás, az átgondolt kommunikáció is – mondta végül.

A barnamedve jogi státuszáról Horváth Rita, az FM Természetvédelmi Főosztályának munkatársa adott tájékoztatást. A fokozottan védett faj természetvédelmi értéke 250 ezer forint, nemzetközi oltalom és egyezmények is védik. Elejtésére egyetlen esetben van lehetőség, ha emberre támad.