A nemzeti jegyzék új elemeinek kihirdetésére a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. épületében került sor. A kultúráért felelős miniszter által jegyzett kihirdető oklevelet Vincze Máté Közgyűjteményekért és Kulturális Fejlesztésekért Felelős helyettes államtitkár adta át a közösségeknek. Az ünnepélyes átadáson az új örökségelemeket képviselő közösségek bemutatták hagyományaikat: a méhkerékiek táncbemutatóval, az úrihímzők kamarakiállítással, a hortobágyi pásztorok zenével és pásztorételekkel készültek.
Az UNESCO 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló nemzetközi egyezményt, amelynek célkitűzése a szellemi kulturális örökség megőrzése. Az emberi közösségek az élő örökség gazdag sokszínűségét hordozzák, beleértve olyan gyakorlatokat, ábrázolásokat, kifejezésmódokat, ismereteket és készségeket, amelyek továbbra is értelmet adnak a mindennapi életünknek. Ennek az örökségnek a megélése és továbbadása hozzájárul a közösségek folyamatos életképességéhez, erejéhez és jólétéhez. Az egyezményhez Magyarország 2006-ban csatlakozott, végrehajtásának szakmai koordinálását a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága végzi.
A szellemi kulturális örökségek teljes listája a Szellemi Kulturális Örökség honlapján, a szellemikulturalisorokseg.hu-n tekinthető meg.
Amit az új örökségekről tudni érdemes:
A hortobágyi pásztorok hagyományos tudása
Hortobágy pásztorközösségei mintegy kétszáz pásztordinasztia emlékeit, hagyományait örökölték és hordozzák mindennapi munkájuk során. Ezt az élő örökséget adják tovább a fiatalabb generációk számára. A pásztorok szerteágazó tudása kiterjed többek között az állatok terelésére, őrzésére, számbavételére. Birtokukban van az égbolt, a csillagok ismerete, a környezetre vonatkozó tudás, amely a növényfajták megfelelő használatát, gyógymódok ismeretét foglalja magában. Nagy szakértelmet igényel a különféle tejtermékek elkészítése, az állatok fejése, az oltó szakszerű használata. A hagyomány összetettségét igazolja jellegzetes viseletük, történeteik, pásztortáncaik- és dalaik, valamint pásztorművészetük.
A méhkeréki román néptánchagyományok
Méhkerék község Magyarország egyetlen olyan települése, amelyben a román nemzetiségi hagyományokat ápoló lakosság ma is többséget alkot. A méhkeréki identitás alapját a román nyelv, az ortodox vallás, és a helyi román néptánchagyomány jelentik. A tánchagyomány megőrzésének letéteményesei a helyi szervezetek, mint a méhkeréki Nyisztor György Hagyományőrző Néptánc Együttes és a Méhkerék Hagyományaiért és Kultúrájáért Egyesület. A román tánckultúra legnyugatibb ágához, a bihari táncdialektushoz sorolt méhkeréki táncokat az átörökítésnek, a helyi táncalkalmaknak és az iskolai néptáncoktatásnak köszönhetően ma is minden generáció ismeri és gyakorolja.
Az úrihímzés hagyománya és továbbélése kortárs hímzőműhelyekben
Az úrihímzés a 16. század derekán kialakult egyedülálló magyar hímzőstílus. Jellegzetességei a sajátos öltéstechnika, a finom alapanyag, hímzőfonál, a nyugati és keleti hatásokat magába foglaló összetett mintakincs. Nemesi, főúri udvarházak ünnepi textíliái és egyházi, jellemzően a református egyház liturgikus textiljei készültek ezzel a technikával. Az úrihímzés a II. világháborút követően, a népművészet feldolgozására irányuló amatőr népművészeti-szakköri mozgalom során értékelődött fel. Ebben az időszakban az úrihímzés hagyományát a Tállyai Díszítőművészeti Szakkör elevenítette fel. Azóta számos hímzőkör, iparművészeti tárgyalkotó élteti az úrihímzés hagyományát.
