A programban 23 téren 45 ház nyitott meg,több mint 150 önkéntes, a lakók és az intézmények közös  munkájának köszönhetően. Fény derült a helyszínek múltjára, titkaira, voltak vezetett séták, beszélgetések, játékok, kertészkedő  aktív közösségek, kortárs épületeket bemutató csapatok, történelmet idéző idősek, piknik és esti zenélés a parkokban, tereken.

A turizmusonline.hu szerkesztőségében azt gondoltuk, érdemes kipróbálni, milyen ez a gyakorlatban. Az első program, amit kinéztünk magunknak elmaradt, így nem tudtuk meg, mit mond a tájépítész, a játszótértervező, a városblogger a téralakításról. Így hát a Markusovszky térről elindultunk a Ferenc tér irányába. Pár lépés után észrevettük, hogy épp kettő olyan háznál vagyunk, ami eredetileg nem szerepelt az útitervünkben, de ezen a hétvégén kinyitotta a kapuit. Elindultunk feléjük, egy kedves úr megszólított minket és azonnal idegenvezetésbe kezdett: kiderült, hogy a házat tervező és építtető dédunokája, Szeleczky Aurél tart nekünk előadást. A házban egy kisiskolás lány pedig arra hívta fel a figyelmünket, hogy a szomszédban a tető is látogatható. Ennek az információnak köszönhetően, hamarosan madártávlatból csodáltuk a várost:

Több pincét, padlást, csak a Budapest100 hétvégéjén látogattak, ezen kívül senki sem használja. Miért nem élünk a belső tereink adta lehetőségekkel? Ennek okát az általunk megkérdezett lakók sajnos nem tudták megmondani.

Persze olyan is volt, ahol egy alapvetően használaton kívüli teret installációval tettek izgalmasabbá. Ilyen volt a Ferenc térre néző egyik ház, ahol régen József Attila édesanyja teregetett. Ezt idézték meg a versrészletekkel és a padláson száradó ruhákkal.

A miTér? – terek az ingatlantanácsadó szemével címmel a többi között szó volt a lakások árának meghatározó tényezőiről, és arról, hogyan lehet vonzóbbá tenni egy környéket. Ezek alapján például a jó megközelíthetőség, a vízpart, a zöld felület, vagy a családosok számára a közeli játszótér meghatározó lehet. A Rákóczi téren tartott a közönséget is bevonó esemény alapján, a tér felvirágoztatása érdekében az ottani metrófeljáró szürke betontöbjét lépcsőkkel lehetne közösségibbé tenni, esetleg a vásárcsarnok kapuit szélesebbre tárni és a vásárt a kapukon kívül folytatni. Persze ezek csak ötletek, a tervezés és megvalósítás koránt sem ilyen egyszerű, mint egy napos délután körülnézni a téren, ahol állunk, és megmondani, hogyan kell ezt jól csinálni.

A hétvégi esemény célja felhívni a figyelmet az épített környezetünk értékeire. A programsorozat ezen túl kérdéseket is felvetett bennünk: mire jó egy tér? Miért ilyen nehéz dió a téralakítás? És legfőképp: élünk a tereink adta lehetőségekkel?