A tárlat különleges legyezőin keresztül a látogatók megismerhetik a 17-18. századi udvari kultúrát, a legyezők esztétikai gazdagságát – a korai barokktól a 19. század végi historizmusig –, valamint a „legendás legyezőnyelvet”, amely gesztusokkal közvetített érzelmeket és titkos üzeneteket.
Fotó: Pixabay
A közleményben felidézték, hogy Németh Zoltán gyűjtői szenvedélye egy londoni bolhapiacon kezdődött, amikor egy 17. századi legyezőt vásárolt. Gyűjteménye mára egy több száz darabot számláló, nemzetközileg is jelentős kollekcióvá nőtte ki magát.
Fotó: BÁV ART Aukciósház és Galéria
A legyezők története visszanyúlik az ókori Egyiptomig, ahol még strucctollból és pálmalevelekből készültek, míg Kínában a hagyomány szerint a Csing-dinasztia alapítója, Wu-wang nevéhez köthető a tárgy elterjedése.
Európában a 17-18. század hozta el a legyezők fénykorát, amikor ezek a különleges tárgyak az előkelőség, női elegancia és az udvari kultúra nélkülözhetetlen kellékeivé váltak.
A korszakban a legyezők már nemcsak divatkiegészítők voltak, hanem összetett szimbolikával „átszőtt” műalkotások. Ekkor alakult ki a híres legyezőnyelv, amely lehetővé tette, hogy a nők szavak nélkül, finom mozdulatokkal kommunikáljanak – gyakran a társasági illem határait átlépve.
