Tihanyi Monika kereste meg a hivatalt az utazási szerződés megkötésére vonatkozó szabályok értelmezése céljából. A hivatal válaszát sok szakmabeli várta, az egyik közösségi oldalon működő utazási irodás csoportban vitafórum is indult a témában. Tihanyi Monika kérésünkre elmondta, hogy azért volt szükség az állásfoglalásra, mert "még szakmán belül sincs egységes állásfoglalás erre vonatkozólag".

A közösségi oldalra felkerült állásfoglalást az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük, azzal a megjegyzéssel, ami a szöveg végén is olvasható, nevezetesen hogy "a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalnak nem feladata az utazási vállalkozó és az utas között létrejövő polgári jogi jogviszony kapcsán alkalmazott szerződéskötési gyakorlat megfelelőségének vizsgálata, azonban a vonatkozó jogszabályi rendelkezések előzőek szerinti meghivatkozásával, a teljesítendő kötelezettségek megjelölésével igyekeztünk kérdése kapcsán segíteni az utazási vállalkozása jogkövető magatartásának kialakítását.

Végezetül tájékoztatom, hogy a Kúria – és korábban a Legfelsőbb Bíróság – joggyakorlata szerint a minisztériumoknak és egyéb, alsóbb fokú kormányzati szerveknek a jogszabályokban foglaltakról kiadott tájékoztatása így a jelen tájékoztatás is jogi kötőerővel nem bír, arra egyedi bírósági vagy hatósági eljárásokban hivatkozni nem lehet."

Az MKEH levele:

"Az utazási szerződés megkötésére, a szolgáltatás igénybe vevőjének tájékoztatására vonatkozó irányadó szabályok jogszerű teljesítésére alkalmazandó megfelelő gyakorlat csak a releváns jogszabályok rendelkezéseinek figyelembe vételével alakítható ki.

Tájékoztatom, hogy a megfelelő gyakorlat kialakítása a szerződő utazási vállalkozó felelőssége és kötelezettsége.

Az utazási szerződés egy olyan, a Polgári Törvénykönyvben is nevesített vállalkozási szerződési forma, mely kapcsán az érintett 2013. évi V. törvény 6:254. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy azt írásba kell foglalni és annak minden olyan kikötése semmis, melyet nem foglaltak írásba.

Ezt erősíti az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI.28.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 3. § (1) bekezdésének szabálya is, mely szerint a szerződést írásban kell megkötni, és papíron vagy – ha a szerződést elektronikus dokumentumba foglalták – más tartós adathordozón az utas rendelkezésére kell bocsátani.

Az utazásszervező, mint szolgáltató tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó szabályokat fogalmaz meg továbbá a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szolgtv.) III. fejezete is.

Az itt megjelölt kötelező közlési elemeknek is része a szolgáltató által alkalmazott általános szerződési feltételekről történő tájékoztatás. A Szolgtv. hivatkozott fejezetének 34. § (3) bekezdése meghatározza azt, hogy a vonatkozó információkat milyen lehetséges formákban kell az igénybe vevők, azaz az utasok rendelkezésére bocsátani a 34. § (1) bekezdés szerinti közlési kötelezettség teljesülése érdekében. A Szolgtv. 38. §-a továbbá a szolgáltató, azaz az utazásszervező felelősségébe utalja annak bizonyítását, illetve igazolásának kötelezettségét, hogy az információkra, így az ÁSZF utas általi megismerésére vonatkozó követelmény valóban teljesült-e.

Figyelemmel tehát a felvázolt jogszabályi rendelkezésekre, az utazási vállalkozók által alkalmazandó szerződéskötési gyakorlatnak az alábbi fő kritériumoknak kell megfelelnie:

1. Az utazási szerződést írásba kell foglalni,

2. azt az utas rendelkezésére kell bocsátani papíron, vagy tartós adathordozón.

3. Az utazási vállalkozót bizonyítási kötelezettség terheli a tekintetben, hogy az utas – több más információ mellett – az ÁSZF rendelkezéseit megismerte.

A bevezetőben foglalt kérdéskör vizsgálata vonatkozásában figyelemmel kell lenni továbbá az utazási vállalkozók által alkalmazott azon gyakorlatra is, mely szerint az utazási irodák által használt szerződéskötési gyakorlat azt mutatja, hogy a szerződés lényegi, általános feltételeit egy „Általános Szerződési Feltételek” vagy „Utazási Feltételek” elnevezésű dokumentumban (továbbiakban: ÁSZF) rögzítik. Ez a dokumentum elválaszthatatlan részét képezi annak az "utazási szerződés" megnevezésű iratnak, mely a konkrét, megrendelt szolgáltatás részletes paramétereit, a vállalt utazási szolgáltatások részletes tartalmát foglalja magába és jellemzően egy, a tevékenység céljára rendszeresített foglaló rendszerből nyerhető ki és melyben hivatkozás található az ÁSZF utas általi megismerésének, elfogadásának tényére.

Az utazási vállalkozónak a törvényi, illetve kormányrendeleti szinten meghatározott szabályozási követelményeknek attól függetlenül meg kell felelnie, hogy az előzőekben vázolt, külön ÁSZF és külön a megrendelt résszolgáltatásokat felsoroló dokumentumok együttes alkalmazását használja, vagy sem.

Abban az esetben, amennyiben a szerződéskötés pusztán a foglalás online felületen teljesülő folyamata során, az ÁSZF „pipálással” történő elfogadását, elfogadtatását jelentené, úgy vélelmes lehet a tartós adathordozón, hovatovább papíron az utas rendelkezésére bocsáthatóság ténye, annak igazolhatósága. A honlap tartalmának az üzemeltető általi egyoldalú módosításával ugyanis, már nem állna az utas rendelkezésére a pontos, elfogadott dokumentum így nem teljesülhet a tartós adathordozón az utas rendelkezésére bocsátásának körülménye. Továbbá az ÁSZF önmagában nem tartalmazza a megrendelt részletes szolgáltatás paramétereit, azaz önmagában nem is minősül a R. szerinti utazási szerződésnek.

Az online szerződéskötési gyakorlat kialakítása kapcsán különösen figyelemmel kell lenni arra, hogy az akár két külön irat együttes alkalmazásával teljesülő utazási szerződés, illetve az ÁSZF megismertetésének körülménye az utassal olyan módon történjen, mely - a Szolgtv. 38. §-ának rendelkezésére is figyelemmel - igazolható lehet a későbbiekben. Továbbá az utazási szerződés egészét a R. értelmében papíron vagy tartós adathordozón az utas rendelkezésére kell bocsátani. A papír alapon történő átadás értelemszerűen nem bonyolódhat máshogy, mint személyes, vagy valamilyen papíralapú kézbesítési metódus alkalmazásával. A tartós adathordozón való átadásra pedig megfelelő lehet az elektronikus úton, emailen való elküldés. A tartós adathordozó ismérve ugyanis az, hogy az lehetővé teszi a címzett részére az ilyen formában átadott adatok tárolását és a tárolt adatok változatlan formában való ismételt megjelenítését. A tartós adathordozón való hozzáférés vonatkozásában közismert gyakorlati példa lehet még a biztosítási alkuszként tevékenykedő online biztosítási portálok által alkalmazott dokumentumkezelési gyakorlat is (ügyfélregisztráció és az az alatt hozzáférhető dokumentumok), vagy az e-ügyintézést is szolgáló ügyfélkapus regisztrációval elérhető hasonló iratkezelési funkció.

Előzőekre is figyelemmel tehát az online foglalás során történő ÁSZF „pipálás” - megfelelő egyéb informatikai fejlesztések hiányában - vélelmezhetően nem valósítja meg a bevezetőben is felsorolt valamennyi követelmény teljesülését.

A leírtak vonatkozásában továbbá tájékoztatom, hogy a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalnak nem feladata az utazási vállalkozó és az utas között létrejövő polgári jogi jogviszony kapcsán alkalmazott szerződéskötési gyakorlat megfelelőségének vizsgálata, azonban a vonatkozó jogszabályi rendelkezések előzőek szerinti meghivatkozásával, a teljesítendő kötelezettségek megjelölésével igyekeztünk kérdése kapcsán segíteni az utazási vállalkozása jogkövető magatartásának kialakítását.

Végezetül tájékoztatom, hogy a Kúria – és korábban a Legfelsőbb Bíróság – joggyakorlata szerint a minisztériumoknak és egyéb, alsóbb fokú kormányzati szerveknek a jogszabályokban foglaltakról kiadott tájékoztatása így a jelen tájékoztatás is jogi kötőerővel nem bír, arra egyedi bírósági vagy hatósági eljárásokban hivatkozni nem lehet."