A legutolsóként a célbólyán szombat éjjel áthaladt hajót az idei verseny abszolút győztese, MLS Raiffeisen Fifty-Fifty csapatának tagjai pezsgővel köszöntötték. Milyen érzés volt?
Őszintén? Fogalmam sincs. Olyan hullafáradtak voltunk mindannyian a közel 42 órás, egyhuzamban történő vitorlázás után, hogy nagyjából azt se tudtuk, fiúk vagyunk, vagy lányok? Csak annyit észleltünk az egészből, hogy amikor végre befutottunk a célba, elözönlötték ismeretlenek a hajónkat, arcunkba locsoltak pezsgőt, fotózkodtak velünk, és mindenki, aki ott volt, gratulált.
Mennyit aludt a Prosecco-csapat a versenyzés közel két napja alatt?
Csak néhány órára volt módunk. Ugyan felváltva álltunk a kormánynál, és kezeltük a vitorlákat, azonban a többiek is inkább azokkal maradtak, akik épp sorosak voltak a fedélzeten, hogy figyeljünk, ne aludjunk el, tartsuk egymásban a lelket.
Volt olyan pillanat, amikor úgy érezték, elég volt, inkább kiállnak, mert nem bírják tovább ebben a nagy hőségben, hiszen úgy sincs értelme számukra ennek a versenynek, mert a legutolsó helyen kullognak?
Nem, egyszer sem jutott ilyesmi az eszünkbe. Csak az a cél vezérelt minket, hogy időhatáron belül elérjük ismét az indulási helyet, Füredet – és ez sikerült is.
Nem, mi egy összeszokott lánycsapat vagyunk. És egyben barátnők is. Sosem számítottunk profiknak, csak lelkes amatőröknek, eddig ötször indultunk el a Kékszalagon, de csak háromszor értünk be időben.
Milyen eredménnyel?
Voltunk már utolsó előttiek, tavaly pedig hátulról a harmadik helyet „csíptük el”.
Melyiküké a hajó?
Egyikünké sem. Béreljük mindig, ahogy most is tettük. Ez egy bérelt túrahajó, egy Jeanneau 349-es, ami olyan szélsebes rohanásra, amire a sporthajók képesek, sosem lesz képes. De ennek ellenére élvezzük a verseny minden percét. Mi sosem edzünk előre, nincsenek taktikáink, praktikáink, kibérelünk egy kényelmes túrahajót, a verseny előtt egy nappal átvesszük, kipróbáljuk a rajt előtt, aztán indulás! Vállaljuk, hogy teljesen amatőrök vagyunk, és nagy kihívás tulajdonképpen nekünk végigmenni ezen a légvonalban is hosszú, mintegy 150 km-es tókerülő versenyen, de mindig nagyon boldog vagyunk, amikor megcsináljuk – szintidőn belül!
Mi volt a legnehezebb az idei verseny alkalmával?
A csípős rovarok támadása, az szinte kibírhatatlan volt mindnyájunknak. Nappal csípős bogárinvázió érkezett, éjjel pedig árvaszúnyogseregek. De ez nem csak nekünk nehezítette az életünket - nyilván mindenki más is így volt ezzel.
Mi lesz jövőre? Ismét versenybe szállnak?
Ki nem hagynánk, már alig várjuk! Azt viszont nagyon kérném, hogy a teljes csapatunk névsorát írja le a cikkben, mert nagyon büszke vagyok mindannyiunkra, hogy ezt végigcsináltuk: Hegel Renáta, dr. Katona Katalin, Kiss Krisztina, dr. Kovács Krisztina, Varga Anett, Szombati Anett - mi alkottuk idén a Prosecco csapatát. És azt is hozzátenném azonnal mindannyiunk nevében, hogy jövünk jövőre is!
A Turizmus Online szerkesztősége is ezúton gratulál az idén utolsó helyen célba ért női csapatnak - elszántságuknak, akaraterejüknek és példamutató csapatszellemüknek!
