A röghöz, helyhez kötést mi, magyarok is kénytelenek voltunk elszenvedni sokáig, hiszen korlátozták kiutazásainkat. A két világháború között Ausztria felé még nyitott volt az ország, de a kis-antant minden eszközzel erősíteni igyekezett a határok elválasztó szerepét, míg a II. világháború után, a két világrend közti hidegháborús állapot végleg betette az ajtót a magyarok előtt, azaz "vasfüggönyt" építettek a nyugati határunkon.
A többi szomszéddal sem fejlődtek normálisan kapcsolataink, hiszen Tito kiközösítése miatt Jugoszlávia délről, a román és szlovák nacionalizmus és magyarellenesség erősödése keletről és északról gördített akadályokat a szabad mozgás elé. Ráadásul még a Szovjetunióban is csak bizonyos helyeket engedtek meglátogatni a turistáknak. Minden körülmény növelte az igényt a magyarságban a világútlevél iránt.
| Az évforduló alkalmából 25% kedvezmény! |
|
Ünnepelje velünk a "Gorenje korszak" kezdetét, a magyar világútlevél 25. évfordulóját! Csak most, 2012. november 27 és december 6. között 25% kedvezménnyel fizethet elő lapunkra, a Turizmus Trend turisztikai szaklapra! Rendelje meg akciós előfizetését online >>> Kérdései vannak az akcióval kapcsolatban? |
A "testvéri" országok felé azért valamivel könnyebben mozoghattunk, de náluk is ugyanazokat a viszonyokat, árukat, örömöket (?) találhattuk, mint itthon. Mindez annak ellenére, hogy nálunk volt a "legpuhább" a diktatúra.
1987. november 27-én megszületett a világútlevél, vele a "gorenje-korszak". 1989. augusztus 19-én a Pán-Európai Piknik már megtörtént, szeptember 10-én pedig végleg megnyitották a határt.
Robbanásszerűen megnőtt a kiutazók száma, akik közül legtöbben bevásárlás, munkavégzés, üzleti utazás, rokoni látogatás céljából mentek világot látni. Hegyeshalom hatalmas határállomás lett: évi 10 millióan lépik át a határt, Sopronban 8 millióan.
Az utazgatásnak, a sokáig tartó elzártságból való kiszabadulásnak csupán a nyugati valuta igen szűkös volta - évi 50 dollár! - szabott határt, míg a '72 és '84 között működő keleti és nyugati útlevél (magán) csak kelet felé vált korlátozás nélkül szabaddá. Egy betétlapra ki lehetett váltani a valutát a piros útlevéllel és a forintokkal.
1984-ben egységesítették az útlevelet. Az utazás időtartama 30 nap lehetett. A nyugati irány rokoni meghívóval 50 dollár kiváltását tette lehetővé, turistaútra (3 évente egyszer) 70 dollárt válthatott a magyar. Tehát 1987 novembere és az érvénybe lépés dátuma (1988. jan. 1-je) mérföldkő ebben a tekintetben.
Írásunk alapját a Tiszaújvárosi Krónikában megjelent Világútlevél című cikk adta.
