A Csokoládé című film mennyire befolyásolt abban, hogy a televíziós szakmával szakítva csokiboltot nyitottál, majd kitanultad a csokoládékészítést?

Szerettem a filmet, de nem ez volt a fő motiváció, hanem hogy valami másba fogjak. Hosszú évekig híradóztam, aztán kiszálltam a hírpiaci pörgésből, és az utolsó négy évben a XXI. Századnak dolgoztam az RTL Klubnál. Először egy teaboltot nyitottunk a férjemmel, de akkor még nem volt olyan kultúrája a teázásnak, mint amilyen ma kezd kialakulni, és mivel mindketten aktívan dolgoztunk, egy idő múlva bezártuk.

Azért csak tovább gondolkodtunk, és miután külföldön többször láttunk csokiboltot, itthon meg nem, kitaláltuk, hogy belevágunk. Az elején még nem a kézműves csokoládé volt a főprofil, persze árultunk ilyet is, meg külföldi csokikat, és lehetett nálunk kávézni. Az első üzletünk egy pici, 18 négyzetméteres helyiség volt, és már az nagyon izgalmas volt, hogy a napi tévés rutinból kiszakadva megterveztük a bolt belsejét, és utánajártunk a követelményeknek. Egyszer bejött az üzletbe egy férfi, aki kérdezgetett a csokikról, én meg fitogtattam előtte a félműveltségemet. Aztán kiderült, hogy kézműves csokoládékat készít, és azt mondta, megtanít rá, nem kell hozzá más, csak egy márványlap és néhány eszköz.

Melyik volt a nehezebb: bekerülni a televíziós szakmába vagy átkerülni a csokoládékészítők világába?

(...)

A választ, és a teljes interjút a Kreatív Online-on olvashatja.