Közép- és Dél-Dalmáciába azonban a magyar turisták közül zömmel már inkább csak az elszánt, csendre és nyugalomra vadászók és a szenvedélyes hajósok utaznak le. Az ő kedvenceik ebben a régióban Brac, Hvar és Korcula szigetei. A vitorlázókon kívül magyar turistától nemigen hallottam még, hogy valaha is járt volna a közép-dalmát szigeten, Visen. Talán azért sem, mert Vis a szárazföldtől legmesszebb fekvő, látogatható szigete az Adriának, a parttól 44 kilométerre. Vis valóban nemrégen „látogatható”: ugyanis 1977-től 1989-ig a kis földnyelv hadiövezet volt, ahova civil engedély nélkül be nem tehette a lábát. A 90 négyzetkilométer területű szigeten az idegenforgalom igazából 1996-ban indult meg, azóta szlovének, olaszok, horvátok, csehek, lengyelek kedvelt üdülőzuga.
A Horvátország-specialista Cipollino Utazási Iroda azon van, hogy immár a magyarok is felfedezzék maguknak e félreeső, még érintetlen szigetet. Az iroda idei szezonnyitó study-tourját ideindították.
Jócskán lenn az országban, Dalmácia fővárosából, a gigantikus római császárpalotájáról ismert Splitből indul a komp Vis felé. Split görög, római, dalmát és velencei vonatkozásai mellett magyar is akad. A császári mauzóleumban nyugszanak ugyanis IV. Béla tatárok elől menekülő két lányának, Katalinnak és a nyulak szigeti apácának, Szent Margitnak a földi maradványai. A kétszázezres városban nem olyan régóta magyar konzulátus működik.
Háromórás kompút után érjük el úti célunkat, Vist, innen kijjebb nincs már lakott terület. Az olasz partoktól mindössze 40 kilométerre vagyunk, éppen ezért – bár talán nehéz elhinni – az adriai össztengerfelület 17 százaléka tartozik a sziget egyik településéhez, egy kis halászfaluhoz. Komižának szüksége is volt rá mindig, hiszen a XIX. században a halászat és halfeldolgozás, azon belül is a szardíniahalászat központja volt. A sziget két települése közül a másik, Vis városa, amely az ország leghíresebb szőlészeti és borászati centruma. A ’30-as években Európán végigsöprő filoxérajárvány a szigetet is elérte, emiatt sok munka nélkül maradt szőlész vándorolt el innen, és amikor a második világháború alatt katonai támaszponttá alakították át, a halászok zöme is elhagyta Vist. Közülük egy élelmes szakmabeli az egyesült államokbeli San Pedróban csinálta meg a szerencséjét. Az ő halfeldolgozó üzemében több ezer kivándorolt komižai talált munkát.
Vis két kiváló termékét, a szardíniát és a bort a sziget belsejében, egy helyi őstermelő árnyas kertjében kóstoljuk meg. A számunkra kissé furcsán, pogačának nevezett borkorcsolya főszereplője a sós szardínia, amely olajbogyóval és némi vöröshagymával kenyértésztában kisütve nagyon finom. Erre remekül csúsznak a sziget téglavörös földjétől jellegzetes ízt kapó borok.
Szerencsénk van, mert át tudunk hajózni a szemközti Biševo szigetére, ahol a verőfénynek köszönhetően a Kék Barlang teljes fényében pompázik. A barlang nem más, mint a tenger fölé nyúló sziklaüreg, amit a víz alatti szifonbejáraton át beszűrődő fény fest mély türkizre. Egy szűk bejáraton csónakázunk be, a bátrabbak búvárvezetőkkel a víz alatt is beúszhatnak. A barlangtól hazafelé Komiža a legszebb arcát mutatja. A csupa terméskő városka egységes arculatát nem töri meg modern épület. Sziesztaidőben pompás érzés üldögélni egy főtéri kávézó teraszán – ahol a cech se borsos – és három nap elteltével már minden arcot ismerősként üdvözlünk Vis kifejezetten a hajós turizmusra specializálódott.
A városban jachtklub működik, és ki vannak építve az egyéb kiszolgáló létesítmények is. Gyakran kötnek ki, vámolnak itt az olasz hajók, hisz ez a horvát–olasz határ. Komiža öble inkább a kisebb vitorlások és halászok számára ideális terep. A helységben két búvárklub működik, ahol felszerelést lehet bérelni, illetve haladó, vagy akár profi merülővé képeztetheti magát az ember. A levegő bajnokai a sziklás hegygerincről nekifutva sárkányrepülőzhetnek. Kedvenc időtöltésükhöz szabályosan kiépített kifutópályákat találnak. A napfény és a tenger szerelmeseinek jó hír, hogy az Adrián itt a legmagasabb a napsütéses órák száma, az évi átlaghőmérséklet 16 fok. Ezt a mediterrán és néhol trópusi vegetáció is jelzi. Hatalmas pálmák, citromfák, leanderek és a legkülönbözőbb formájú óriáskaktuszok mindenütt.
A turizmus vérkörébe nemrég bekapcsolódott sziget szeretné megőrizni ezt az érintetlen, kiépítetlen arcát, az ősi hagyományokat; a halászatot, a borászatot és a turizmusnak egy igényesebb, minőségi válfaját igyekszik meghonosítani – nagyüzemi turistadömping nélkül. A szigetnek ahhoz, hogy ezeknek a célkitűzéseknek eleget tegyen, kell még fejlődnie infrastrukturális téren. Jobb utakra, közlekedésre és még a minőségi, fenntartható idegenforgalom számára is több szálláshelyre lenne szükség. Az apartmanokat és szállodákat egybevéve Vis és Komiža 2000, illetve 1000 vendégággyal rendelkezik. Pillanatnyilag a szálláshelyek -– főleg az apartmanok esetében – nagyobb a kereslet, mint a kínálat, amely a magánházak szoba árait kicsit meg is emeli. Az állam anyagilag nem eléggé támogatja a sziget idegenforgalmi fejlesztéseit. Annyit tesznek, hogy a 24 hajdani katonai kaszárnya némelyikét az önkormányzatoknak adják, hogy kereskedelmi szálláshelyet alakítsanak ki bennük. A beruházáshoz azonban pénz kell, amit a helyiek leginkább a külföldi tőkétől, azon belül is a földrajzilag közel eső olaszoktól várnak.
