Dobos hagyatékának néhány érdekes tárgyát és dokumentumát láthatjuk a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban 2010. december 1. és 2011. január 31. között Éliás Tibor gyűjtő, a szentendrei Nosztalgia Kávéház volt tulajdonosának jóvoltából.

Kevesen gondolják, hogy a dobostortának a dobhoz, vagy valamely kisdoboshoz lenne bármely köze. De azt, hogy a századfordulón élt névadó, Dobos C. József nem cukrász volt, már szinte alig tudjuk. Bizony, szakács és csemegekereskedő volt a derék Dobos úr, aki a Kecskeméti utczában működő boltjában saját készítésű édességeket is kínált vásárlóinak. Tiltakoztak is ez ellen a hivatalos cukrászok, de a magisztrátus engedélyezte a cukrászsütemények további árusítását, mondván, ha húst és húskészítményt is árulhat, holott nem is hentes, miért ne szolgálhatná ki az édesszájúakat is?

Dobos német, francia és magyar nyelven írt szakácskönyveket, de a róla elnevezett sütemény kikísérletezése 2 évig, 1885-ig tartott. Az elsöprő siker - az akkori pénzügyminiszter, Wekerle, sőt, maga Ferenc József és Erzsébet királyné is a megrendelők közé tartozott - magával hozta az irigyeket is. Többen próbálták elemezni, kideríteni a dobostorta receptjét, de ez csak silány hamisítványok tucatjait eredményezte. Végül a titok húszévi megóvása után, 1906-ban Dobos nagyvonalúan átadta az akkor alakult Budapesti Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének az igazi receptet, amelynek titka, hogy a mester nem írósvajat, hanem kakaóvajat használt, piskótája különlegességét pedig a masszába forrón kevert vaj adja, amelytől a tészta, hűtés nélkül is sokáig porhanyós marad...