Az egész Czéh család különben vendéglátós volt: édesapja anno az Országház és a Kárpátia étteremben dolgozott főpincérként, Laci bácsi mindhárom testvére szintén a vendégek körül sürgött-forgott mindig. Imádott felesége - aki Laci bácsi elmondása szerint nagy szerencse, hogy sosem volt szakmabeli - súlyos betegségben nemrégiben hunyt el, most párja utána ment.

Végül álljon itt egy megszívlelendő tanács a múlt héten eltávozott, nagyszerű szakembertől, akitől csak tanulhatnának a ma pincérei: „Alázat nélkül, a vendég jó értelemben vett tisztelete nélkül ezt a munkát képtelenség végezni. És azzal is tisztában kell lenni: családi ünnepek vagy előre eltervezett szórakozás – a felszolgálólét során ismeretlen fogalmak. Számomra abból rögtön kiderül, alkalmas-e valaki erre a pályára, vagy sem, hogy mindennap pontosan érkezik-e, vagy egy-két percet késve robban be hozzánk. Én életemben egyszer késtem, teljes hat percet, mert kimaradt egy buszjárat – és ez a mai napig bánt.”

Ne bántsa most már ez, Laci bácsi, nyugodjék békében! Ő, aki egész életében a vendégekért élt-halt, mindössze 63 évig lehetett velünk. (V.Á.)