Abban persze semmi újdonság nincs, hogy valaki barátoknál, ismerősöknél ingyen száll meg egy idegen városban. A szívességi turizmusnak viszont elsőként a Couchsurfing.org adott megfelelő informatikai keretet. Az oldal előzményének az immár magyar nyelvű változatokban is működő megannyi közösségi szájtot (myVIP, Facebook, iwiw, hi5, baratikor) tekinthetjük. A Couchsurfing (CS) is közösségi szájt, azonban egy tematika, az ingyenes szálláskeresés áll a középpontjában. A honlap olyan kalandvágyó embereknek szól, akik szeretnek utazni. Az oldalon regisztrálók vállalják, hogy szabad kanapéjukat kiadják egy vagy több éjszakára. Ha valaki éppen nem tud vendéget fogadni otthonában, attól máshol ő még kaphat szabad ágyat. A Magyarországon is aktív szervezet képviselői szerint a Couchsurfing kulturális csererendszer is, amelynek tagjai nyitottak, liberálisak, toleránsak és multikulturálisak. A szívességi szállásadás szellemével összhangban a CS nonprofit alapon működik, és önkéntes adományokból tartja fenn magát. A CS mögött nem áll befektető, az adományokat a weboldal korszerűsítésére fordítják a fejlesztők. Az oldalon csak 18 év feletti személyek regisztrálhatnak. A cikk megírásának pillanatában a CS oldalon regisztrált tagok közül 96 ezren éppen úton voltak, 193 ezren fogadtak volna vendéget, 111 ezren talán, 24 ezren pedig kifejezetten örültek volna, ha valaki betoppan hozzájuk. 88 ezren befogadni éppen nem tudtak, de szívesen kávéztak, söröztek vagy sétáltak volna egy vendéggel, és mindössze 47 ezren nem akartak a közösbe adni semmit. A regisztráltak átlagéletkora 26 év, 51%-uk férfi, 40%-uk nő, a maradék pár vagy csoport. A társaság 230 ország 41 ezer városában van jelen, a legtöbben európaiak vagy észak-amerikaiak, de még az Antarktiszon is van 42 Couchsurfer.

Állj, ki vagy?

Mint minden közösségi szájton, így a CS-en is a legfontosabb információkat a felhasználókról szóló, úgynevezett profiloldalak tartalmazzák. A rendszerbe való belépés feltétele a regisztráció, de a részletes információs adatlap kitöltése már nem kötelező. Viszont javasolható, mivel ha bárkivel megpróbáljuk felvenni a kapcsolatot, az lesz az első dolga, hogy megnézi, mit érdemes tudni rólunk, milyen emberek vagyunk, ami jobb esetben a rólunk írt referenciákból kiderül. Az alapvető adatok között szerepel a nevünk, életkorunk, foglalkozásunk, a város, ahol élünk, a nyelvtudásunk, az érdeklődési körünk. Ezen túl mindenki kedve szerinti terjedelemben mutathatja be önmagát, kanapészörfös tapasztalatait, élményeit és a kanapéját. A térkép rovatban regisztrálhatjuk, hogy a világ mely pontjain jártunk már, hova készülünk épp, és hová szeretnénk eljutni a közeljövőben. Fotókat is feltölthetünk magunkról.

Felfedező turista

A CS programban részt vevők a kiválasztott desztinációhoz jutáson kívül szinte minden részletét megszervezhetik utazásuknak az oldalon vendéglátójuk segítségével. A vendéglátók zöme általában nemcsak azt ajánlja fel, hogy aludhatunk nála, hanem szabad fürdőszoba- és konyhahasználatot is biztosít. Sőt! Vannak olyanok is, akik szívesen főznek a vendégnek, és körbekalauzolják a lakóhelyükön, programokat szerveznek neki, hogy minél kellemesebb és emlékezetesebb legyen a tartózkodás. A szállást keresők a keresőprogramban az egy-egy városban regisztrált tagok közül kor, nem, nyelvtudás és érdeklődési kör szerint mazsolázhatnak. Az adott térségből így kiválaszthatják a számukra legszimpatikusabb szállásadót. Utána e-mailben megkeresik kiválasztottjukat, és várják a válaszát, hogy ráér-e, van-e szabad kanapéja és ideje is őket fogadni. Előfordulhat az is, hogy csak a tizedik vendégfogadó megkeresése után járunk szerencsével. A legnépszerűbb városokban, mint Bécs, Párizs vagy Amszterdam, kiutazásunk előtt néhány héttel érdemes elkezdenünk kérdezősködni ingyenes szállás után. Bécsben például csak a hatodik vagy a hetedik próbálkozásra sikerült olyan helybelit találnom, aki el tudott szállásolni egy éjszakára. Akiket megkérdeztem, azok közül szinte mindenkinél már voltak kanapélovagok, vagy épp ők is kanapészörföltek valahol a világban. Az egyik osztrák lány sajnálattal utasított vissza, mivel egészen október közepéig ki van bérelve a kanapéja…

Közösségépítés és interkulturális misszió

A spóroláson túl az is segíti a Couchsurfing gyors terjedését, hogy a szívességi szállásadást elsősorban igénybe vevő huszonés harmincéves korosztály tagjai a leginkább nyitottak új barátságok kialakítására. A CS-en belül különböző közösségeket is találunk. Szabadon létrehozhatóak csoportok, amelyek többnyire egy város, ország, egyetem vagy bármi egyéb közös dolog révén gyűjtik össze az érdeklődőket. A csoportokon belül üzenőfal és fórum működik. Egy-egy város csoportján belül helyi közösségek alakulhatnak ki. Budapesten például rendszeresen összejönnek a kanapészörfözők vacsorázni, csocsózni, pingpongozni, strandolni. Egy-egy utazás után a látogatónak minősítenie kell a vendéglátót és a vendéglátónak a vendéget is. Mind a ketten három – pozitív, semleges és negatív – alternatíva közül választhatnak. Ezek az értékelések aztán referenciaként az illetők neve mellé kerülnek a honlapon. Ezek döntőek lehetnek a későbbiekben, mivel ezen múlhat, hogy valakit megkeresünk-e egyáltalán szállásügyben, vagy pedig nagy ívben elkerüljük. Mivel általában olyanok csatlakoznak ehhez a közösséghez, akik nyitottak más kultúrára, kalandokra, utazásra, nem meglepő, hogy a legtöbb értékelés pozitív. Akadnak olyanok is, akik társkeresésre használják az oldalt. Ha valakinek ilyen ambíciói vannak, az persze előbb-utóbb kiderül. Például ha egy profilban azt olvassuk, hogy kanapé kiadó, de csak lányoknak, és a fekvőhelyen osztozni kell a fogadóval, az sokat sejtet… Az is előfordul persze, hogy az egyszerű kanapészörfözésből szerelem lesz. De mit kell tennünk, ha mi akarunk befogadni valakit? Ha a profilban a „Has Couch” lehetőséget választjuk, akkor minden esély megvan rá, hogy előbb-utóbb jelentkezik majd valaki nálunk a kiadó kanapéért. Ez az opció természetesen nem kötelező. A „Coffee or drink” opciót bejelölve előfordulhat, hogy megkeresnek minket egy ismerkedés erejéig. Ha a körülmények adottak és a kedv is megvan vendégek fogadására, akkor illik minél hamarabb válaszolni. Nem árt tisztázni az elején, hogy mire számíthat a vendég: el tudjuk-e kalauzolni a városban, vagy csak esténként biztosított a helye az ágyban, illetve kanapén?

Kanapétúra Kabulban

A CouchSurfing szele eljutott már az afgán fővárosba, Kabulba is. Andy Chan, a szingapúri születésű, de a honolului egyetemen tanuló idegenforgalom szakos diák talán nem volt tisztában a ténnyel, hogy légitársasági alkalmazottakat csak nagyon óvatosan szabad meghívni, mert eljönnek! Vele is így történt, hívott, látogassam meg szakmai gyakorlatán Kabulban. Kiderítettem, hogy Dubaiból a Kam Air járatán juthatok el Kabulba. E-ticket már van, csak interneten keresztül fizetni nem lehet érte, de Andy megelőlegezte a jegyem árát. Elintézte a meghívólevelet is, amelyre a bécsi követségen 15 perc alatt megkaptam az idén a 134. turistának kiadott vízumot. A dubai reptér zarándoktermináljáról indult gépem, és félórás késéssel landolt a felújított kifutópályás, de még nem klimatizált kabuli reptérre. A várakozás átlagos volt, és száz méterre a terminálépület kijáratától, a kordon mögött engem is vártak. Kedvesen fogadott Andy és sofőrje, a cégük egyik szedánjában rögtön városnézésre indultunk. A város nagy kiterjedésű, alig van többemeletes épület, csak az épülő vadonatúj mecset emelkedik a horizont fölé. A két legfontosabb nevezetességet, a valaha Ázsia leggazdagabb távol-keleti gyűjteményének otthont adó múzeumot és a királyi palotát csak kívülről nézzük meg, mivel az elsőt többször kirabolták, a másikat pedig alaposan szétlőtték. A legtöbb időt a régi uralkodók sírját is rejtő Babur botanikus kertben töltjük, ahol a helyi ifjoncok az öntözővizes medencében lelnek felfrissülést a délutáni 38 fokos melegben. Innen jól látszik a régi Citadella, ahonnan a szovjet idők előtt minden délben ágyúszóval jelezték a pontos időt. Az iroda 29 éves tulajdonosa, Muqim Jamshady szívélyesen fogadott, és a paprikás krumplihoz hasonló fogással vendégelt meg, frissen sütött lapos kenyérrel és isteni dinnyével befejezve a kis lakomát. A kanapé jelen esetben kivételesen egy kis vendégszoba volt, az irodaépület előteréből nyílt, és takaros kis fürdőszoba is volt hozzá – fizető vendégektől 50 dollárt kérnek érte. Az irodában voltak vagy húszan, de csak férfiak, nőket alig látni, és figyelmeztettek, a fényképezést nem szeretik, nőket meg ne is nagyon próbáljak fényképezni. Jobb a békesség, a talibán által érvényesített ortodox törvények idején korbácsolás járt érte, ma az ember egy-két füttyszóval megúszhatja. Másnap kirándulás egy mesés hegyek övezte folyóvölgybe, az egykori hadúr, Ahmad Shah Massoud sírjához. Az úton kilőtt szovjet tankok is fel-feltűnnek, de a rutinszerű ellenőrzés mindenütt barátságos és gyors. A sír köré új épületet emelnek, még a vakolat sincsen kész, de a zarándokok már jönnek az afgán Che Guevaraként tisztelt, kétes emlékű forradalmár sírjához. A falvak békések, a kis üzletek választéka szerény, több a kínai import, mint a helyi termék. Mindenütt háromnyelvű táblák: a perzsa egyik dialektusa, a dari és a pastu a két hivatalos nyelv, de szinte mindenki beszél alapfokon angolul is. A szállodai kapacitás még szerény, főként a segélyszervezetek alkalmazottai és az infrastruktúra kiépítésén fáradozó üzletemberek foglalják el a szobákat. Harmadnap már újra a reptéren voltam, ahol vendéglátóim búcsúztattak. Az Afghan Logistics and Tours vezetője optimista, az emberek vendégszeretők, elegük van a megosztottságból, és várják az ébresztőt.

Elveszik-e a szakma kenyerét?

Akadnak olyanok kanapészörfözők, akik aktívan és önkéntesen vállalják a CS project terjesztését. Közülük kerülnek ki a városi, országos, nomád és globális nagykövetek. Földvári András, a Brussels Airlines magyarországi képviselet- vezetője már nomád nagyköveti szintre jutott. Lakott már Japánban sushiséfnél, Honoluluban diákoknál, és jövő húsvétkor az iráni Perszepoliszba indul kanapészörfözni. Hamarosan magyarítják a most még angol nyelvű weblapot, hogy fellendítsék a belföldi turizmust is. Földvári a CS megjelenését a fapados légitársaságok színre lépéséhez hasonlítja. „Szerintem ez a kezdeményezés nem jelent és nem is jelenthet veszélyt a hazai szállodaiparra nézve, hiszen eddig sem az egyetemisták (akik zömmel kanapészörföznek) tartoztak a fő vendégkörhöz. Inkább a diákszállók, kollégiumok és kempingek számolhatnak konkurenciával. A kanapészörfölés lehetősége egy eddig inkább passzív réteget tesz aktívvá, illetve még aktívabbá, hiszen az utazás pénztárcakímélőbbé válik. A szállásra szánt összeget elköltik, csak máshol: a megspórolt pénzből többször csemegéznek az adott város kulturális kínálatából."

Vigyázat, már utánozzák!

A couchsurfing pofonegyszerű ötletét felhasználva ma már fél tucat hasonló jellegű, globális internetes közösség működik. A Hospitalityclub annyiban különbözik a kanapészörfös oldaltól, hogy csak az válhat taggá, akit előzőleg ellenőriztek. Miután meggyőződnek arról, hogy valóban létező személyről van szó, küldenek egy kódot, amellyel be lehet lépni a weboldalra. Jelenleg 400 000 regisztrált felhasználót tartanak nyilván. A www.hospitalityclub.org oldal 35 nyelven (köztük magyarul) érhető el. A couchsurfing előképének tekinthető az 1949-ben a világbéke elősegítésére alapított Servas nevű szervezet. A jelentkezőket személyes interjúkon bírálják el, az utazóktól tagdíjat szednek (www.servas.org). Az angol nyelvű www.globalfreeloaders. com oldalnak 55 000 tagja van. Ingyenes szállást kínál kerékpáros túrázóknak világszerte a www.warmshowers.org. A World- Wide Opportunities on Organic Farms (www.wwoof.org) nevű szervezet segítségével mezőgazdasági munkáért cserébe a termelőknél lehet éjszakázni.