Bizonyos, hogy a volt szocialista országok legtöbbjében a mai napig a szocreál betonkockákkal teleépített Varsó képe él a köztudatban, hiszen a kommunista rezsim a modern ipari és kereskedelmi központ szerepét osztotta rá. Az emberek csak legyintenek a lengyel főváros neve hallatára, mert úgy gondolják, a második világégés után semmi említésre méltó nem maradt a sztálini mintavárosként újjáépített metropolisban. Ez óriási tévedés. Ugyanis Varsó számtalan különlegességet tartogat.

Az óváros és annak központja a Piac tér (Rynek) lenyűgöző mementója egy meghurcolt és kisemmizett nép talpra állásának. A porig bombázott történelmi belvárost a két kezükkel kezdték újjáépíteni a varsóiak, amikor vége lett a háborúnak. Kiváló restaurátorok közreműködésével Gdaňskhoz hasonlóan a főváros szívét is sikerült maradéktalanul visszaállítani eredeti állapotába, méghozzá olyan gondosan, hogy – mint az egyetlen ilyen jellegű városrész-rekonstrukciót a világon – felvették a világörökségi listára. A díszes, tarka házak karéjában ma már nehéz elképzelni a romokban heverő Varsót, de az „előtte-utána” képeslapok lépten- nyomon szembesítenek a háborús pusztítás botrányos értelmetlenségével.

A Rynek közepén varázslatos szobor áll, a város jelképe: a varsói szirén, aki megjósolta a mazoviai halászoknak, hogy ezen a helyen egykoron elpusztíthatatlan város épül. A kompozícióban talán nem is a kardot tartó halfarkú nőalak a legérdekesebb, hanem a talapzat alól időnként felbugyogó víz, amely – ahogy a helybéliek tartják – pont olyan rapszodikusan és hullámzóan tör a felszínre, ahogyan maga az élet folyik.

Az úgynevezett királyi út állomásai: a pompás paloták, kastélyok, botanikus kertek mellett a modern negyed is megér egy misét. A harmincemeletes, 234 méter magas felhőkarcolót, a Kultúra és Tudomány Palotáját az is megcsodálja, aki a szocialista realizmus építészeti „remekei” között nőtt fel.

Ha igazán megkapó élményre vágyik az utazó, akkor „kötelező” ellátogatnia a Varsóhoz közeli dallamos nevű Żelazowa Wolába. A kis faluban áll ugyanis a romantikus zene egyik legnagyobb alakjának, Fryderyk Chopinnek szülőháza. A kúria, amelyben a zongorista- zeneszerző felcseperedett, egy vadregényes angolparkban bújik meg, ahol mindig szól a zene, megtalálva a hallgatót, a kert bármely szegletében bolyongjon is. A kastélyka ablakaiba ügyesen elhelyezett hangszórók azt a hatást keltik, mintha maga a virtuóz mester játszaná a lágy futamokat a repkénnyel futtatott ház mélyén. A nevezetesség a kampinoski kerékpáros út állomásaként is útba ejthető. A 146 kilométer hosszú túraútvonalon a dűnékkel és mocsarakkal tarkított Kampinoski Nemzeti Parkot lehet körbebiciklizni. A világörökség részét képező Kampinoski Lengyelország egyik legnagyobb kiterjedésű tájvédelmi körzete, amely Európában egyedülálló közelségben fekszik egy nagyméretű agglomerációtól. Varsó közelsége azonban csöppet sem háborgatja a gondosan óvott vidéket és annak lakóit, például a kuriózumnak számító jávorszarvast. És ha már erre jár az ember, nem szabad kihagynia a łowiczi skanzent sem. A szétszórtan elhelyezkedő, kiskertes parasztházak hűen őrzik a lengyel tanyavilág meseszerű báját.

Köszönjük a Lengyel Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet meghívását.