A burgenlandi hatóságok pénteken első fokon engedélyezték a heiligenkreuzi hulladékégető megépítését, az Őrségi Nemzeti Park fellebbezett. A magyar álláspontot - az Espoo-i Egyezmény szerint - mérlegelnie kell a burgenlandi döntéshozóknak, vétójogunk azonban nincs az eljárásban. Az osztrák beruházó a tervezett hulladékégetőt a magyar államhatártól 640 méterre, Szentgotthárdtól 930 méterre, de osztrák felségterületen kívánja felépíteni. A beruházás a helyiek szerint súlyosan veszélyezteti a térség életminőségét, és a természeti turizmusra, a gyógyfürdőkre, valamint az Őrségi Nemzeti Parkra (Magyarország), a Raab Naturparkra (Ausztria) és a Goričko Természetvédelmi Területre (Szlovénia) és a Natura 2000-es természetvédelmi területekre alapozott jövőképüket. A Graz és Eisenstadt lakossága által korábban már elutasított létesítménynek ezúttal a heiligenkreuzi ipari parkot szemelte ki az osztrák beruházó. A projekt volumenét jól jellemzi, hogy a 99 megawattos égetőművet évente 325 ezer tonna hulladék megsemmisítésére tervezték, miközben Burgenland tartomány összes hulladékmennyisége 35 ezer tonna évente. A beruházás ellenzői szerint ez ipari volumenű "hulladékturizmushoz" vezethet, Ausztria, sőt az EU más részeiről is ide szállíthatják majd a szemetet, miközben az uralkodó szélirány miatt a füst nagy része Magyarországon csapódna le.
A heiligenkreuzi égetőmű ellen a helyieken kívül korábban a magyar parlament, a kormány, és a köztársasági elnök is tiltakozott. Sólyom László 2007-ben a magyar-osztrák-szlovén hármashatáron értetlenségét fejezte ki afelett, hogy miután Graz és Eisenstadt sem volt hajlandó befogadni a szemétégetőt, az Ausztria legkeletibb csücskébe került, ahonnan Magyarországra jön át minden szennyezés. Ugyanebben az évben a magyar országgyűlés is határozatot hozott, amelyben elfogadhatatlannak tartja, "ha egy ország oly módon hárítja át, illetve oldja meg környezeti problémáit, hogy az a szomszédos alvízi vagy fő szélirányba fekvő ország számára kedvezőtlen, káros környezeti következményekkel jár, környezeti kockázatot jelent".
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2008. novemberében közzétett állásfoglalása szintén elutasítja az erőműtervet, és azt javasolja az osztrák engedélyező hatóságnak, hogy a tervezett formában ne fogadja el a beruházást. A minisztérium álláspontja szerint a létesítményt a feldolgozásra szánt hulladék keletkezési helyéhez közelebbi, és a környezetvédelmi szempontokból kevésbé aggályos helyszínen kellene felépíteni. A szemétégető által leginkább fenyegetett Szentgotthárd városa érvényes és eredményes népszavazáson utasította el az erőműtervet, a környező magyar és osztrák települések lakosai aláírásokat gyűjtöttek, és több tucat demonstrációt szerveztek a létesítmény ellen az elmúlt két évben.
A tavalyi év végén a Síoktatók Magyarországi Szövetsége kilátásba helyezte, hogy a hulladékégető megépítésének engedélyezése esetén a burgenlandi sípályák bojkottjára fogják felszólítani a magyar síelőket. A szentgotthárdi önkormányzat 2009-ben országossá bővítette a tiltakozást: a MOL-kutakon olyan képeslapokat árulnak, amelyekkel az osztrák döntéshozóknak üzenhetnek az emberek, hogy ha felépülne a szemétégetőmű, az uralkodó szélirány miatt a várost szennyezés érné. "Nem szép dolog más kertjébe piszkítani. Ilyesmit mi sose tennénk veled." - fogalmaz a képeslap, amelyből több tízezer aláírt példányt szeretnének a beruházó cég vezérigazgatójának és a burgenlandi tartományfőnöknek kézbesíteni. Szentgotthárd és a közeli osztrák Mogersdorf polgármesterei, valamint egy magyar és egy osztrák civil szervezet vezetői tavaly novemberben az Európai Parlamentnek is tiltakozó petíciót juttattak el: a helyiek szerint nem csak a levegőbe kerülő káros anyagok miatt nem épülhet meg az égető, hanem azért sem, mert tönkretenné a város és a környék turizmusát. (Index)
'
