Hetven bécsi étterem részvételével 2013. szeptember 23-29. között rendezik meg a Csigafesztivált az osztrák fővárosban. A rendezvényt Andreas Gugumuck csigatenyésztő és az online étteremkalauz, a DiningCity hívta életre; idén a Monarchia korából származó csiga-recepteké a főszerep.

Annak idején ugyanis – főleg a böjti időszakban – nagy becsben tartották a se húsnak, se halnak nem számító, mégis nagyon tápláló puhatestűt, és minden rendes szakácskönyvben volt legalább néhány csiga-recept. A belvárosban, a Graben közelében pedig még saját piaca is volt az állatoknak. Az első világháború környékén egyre inkább háttérbe szorult a puhatestű, csupán az 50-es évek végén került vissza rövid időre a bécsiek tányérjára. Néhány éve azonban igazi reneszánszát éli az éti csiga – míg korábban a szegények eledelének számított, ma már a luxuséttermek kínálatát gazdagítja. 

Ennek egyik oka, hogy rengeteg időt és türelmet igényel a tenyésztésük: egy csiga két év alatt lesz „vágásérett”, addig viszont rengeteg salátát és egyéb zöldséget – kedvencük a repce, a mángold és sárgarépa – pusztítanak el. Egy csiga körülbelül 5 grammnyi tiszta húst jelent, vagyis egy kiló csigahúshoz 200 állatra van szükség. Külön ínyencségnek számít a csigamáj, amelyből 50 milliliter 25 euróba kerül.

A csigahús – az előítéletekkel szemben – se nem túl puha, se nem rágós, íze pedig a borjúhúséra hasonlít enyhe földes-diós beütéssel. Könnyen emészthető, négyszer annyi fehérje van benne, mint a marhahúsban és nagy mennyiségben tartalmaz Omega-3 zsírsavakat valamint vasat, jódot, cinket és szelént. Aki ennyi jó tulajdonság ellenére mégis idegenkedik tőle, annak érdemes ragunak vagy raviolinak álcázva fogyasztania – javasolja a csigatenyésztő.