// Deff sok helyen dolgozott már, Zsuzsa élete első munkahelyén van ma is. Hogy viszonyul ehhez?

D.H.: Minden új helyen megfigyelem a szokásokat, meglátogatom a város legsikeresebb éttermeit, megismerem a helyi beszállítókat, termékeket, alapanyagokat. A főzési stílusom alapja a francia konyha, ezen soha nem változtatok. Azt is megfigyelem, hogyan kerül vissza a tányér a konyhába: üres vagy maradt-e rajta valami? Ez sok mindent elárul.

S.Zs.: Véletlenül keveredtem az Arany Kaviár konyhájára: nem volt munkahelyem a vizsgáim után, és a tanáromat kérdeztem, nem tud-e valahol munkát ajánlani. Azért nem kerestem soha másik munkalehetőséget, mert szeretem az igazi csapatmunkát és azt, hogy nálunk nincs kötelező pályája senkinek, bárki bármit készíthet a konyhán.

// A családja elfogadja, hogy folyton költöznek? Illetve nem vágyott másik városba, másik országba esetleg?

D.H.: Szerencsére a feleségemmel mi úgy éljük meg a sok költözést, hogy „az otthonunk ott van, ahol vagyunk”. Nyilván kompromisszumokat kell kötnünk, és sokkal könnyebb volt, amikor a lányunk még kisebb volt, hiszen sokszor neki a legnehezebb országot, iskolát váltani, de olyan előnyökkel indul, amelyek más gyerekeknek nem adatnak meg. Hiszen portugálul, németül, franciául és angolul folyékonyan beszél, ír, olvas, arabul ír és olvas, és ez hihetetlenül nagy büszkeséggel tölt el. A családunk négy nyelven beszél, pedig soha nem tanultunk nyelveket, ez az életformánk része, ami egy hatalmas ajándék.

S.Zs.: Jól érzem magam a konyhán és a magánéletben, nem vágyom máshová. A párommal nem tervezünk gyerekáldást, szerintem ebbe a tizennégy órás munkanapba nem is nagyon férne bele a gyereknevelés. Néha ellátogatok máshová: kollégákkal elmegyünk új helyeket kipróbálni, vagy teszünk egy gasztrotúrát – számomra ez tanulás és egyben kikapcsolódás. Az Arany Kaviár különben olyan, mintha már lett volna három munkahelyem: először az egyik tulajdonos, Nyíri Szása mellett dolgoztam, aztán Györffi Árpádtól tanultam sokat, most Kanász László a head-chef, én vagyok a jobbkeze.

// Van-e specialitása, kedvence?

D.H.: A tenger gyümölcsei. Valamint a nagyon könnyed, finom előételeket is szeretem. A legjobban a szószokat készítem.

S.Zs.: Szívesen készítek orosz ételeket, de igazi nagy kedvenceim a desszertek, azokkal szívesen pepecselek.

// Vajon miért van sokkal több férfi szakács, mint nő?

D.H.: Ennek legtöbbször a párkapcsolat a magyarázata. Hiszen a férfiak többsége nehezen viseli, amikor a nőknek olyan munkakörük van, amely mellett nagyon kevés időt tudnak otthon tölteni.

S.Zs.: Ez egy olyan szakma, ahol a férfiak a férfiakat tekintik partnernek. Sokkal többet kell egy nőnek „letennie az asztalra”, hogy egyenlő félként tekintsenek rá a konyhán, és elismerjék.