Számos munkájából csak „ A magyar vendéglátás és turizmus újkori története” címűt kiragadva, lássuk, hogyan született meg ez a mű? Szigeti Andor céltudatosan készült. Megszerezte 1966-ban a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola elődjének esti diplomáját. Több évtizeden át sikeresen vezette a Belvárosi Vendéglátó Vállalatot, egészen nyugdíjba vonulásáig.
Nyughatatlan szelleme, mérhetetlen tenni akarása, példátlan szorgalma gasztronómiai kutatásokra sarkalta. Kutatta a hazai tájak magyarjainak és nemzetiségeinek étkezési szokásait, főzési módozatait, ételeit, a különböző anyagok felhasználásának sokszínűségét. Szinte évente jelentek meg a vendéglátás területén a munkáit. Egyike volt a nagy Gasztronómiai Lexikon szerzőinek, amelyben a legnagyobb anyaggyűjtést ő végezte. Szinte felsorolni sem lehet azokat a munkákat, amelyek nyugdíjas aktivitásának produktumai. Még betegen is, az évek terheit semmibe véve produkált, megszületett a „Rostban gazdag élelmiszerek és étek” című házi könyv, 10 példányban, amit barátai bevonásával készített el.
Kutató szenvedélye éveken át gyűjtötte az adatokat, s így lett ötletgazdája és kezdeményezője a nagy műnek Szerzőtársakra is szükség volt. Így esett a választás dr. Rubovszky András és dr. Walkó Miklósra, a szállodaipar és az idegenforgalom két nagy egyéniségére. Azt vallotta, hogy minél szélesebb körben kell megismertetni a szakembereket a vendéglátás gyökereivel, mivel az serkentően hat a jelenünkre is. Az ő egyénisége munkabírása, lelkesedése mindnyájunk számára egy felejthetetlen példa lesz, búcsúzott a szerzőtársak és lektorok nevében is, dr. Csizmadia László a Turizmus Online-hoz eljuttatott nekrológjában.
