Megmozdult az ország, hogy segítsen a bajbajutottakon. A segíteni akarás motiválta a BGF Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar dékánját, a Turizmus Intézeti Tanszék vezetőjét, munkatársait és hallgatóinak egy csoportját, hogy azon a területen próbáljanak meg hozzájárulni az újrakezdéshez, amivel foglalkoznak, a turizmussal.
Nem volt könnyű feladat a szándékkal előállni. A katasztrófa és a turizmus együtt említése a jóérzésű emberekben azonnali visszatetszést szül. Minden tévénéző, rádióhallgató tudja, hogy a világon bárhol is történik katasztrófa, azonnal megjelennek a bámészkodó, kíváncsi emberek, akik sok esetben még a mentési munkálatokat is akadályozzák. Ez a turizmus vadhajtásainak egyik legvisszataszítóbbja. Ugyanakkor az idegenforgalom sok területen gazdagíthatja a vendégeket fogadó közösséget. Itt nem feltétlenül csak a számokban mérhető bevételekről van szó, hanem ennél jóval szélesebb és mélyebb hatásról, mint a hagyományőrzés, a múlt feltárása és továbbadása, a természet felfedezése, egymás megismerése, adott esetben a szolidaritás kifejezése.
A tiszai ciánkatasztrófát követően elektronikus levelek sokasága keringett az országban, ami arra buzdította a címzetteket, hogy nyári szabadságukat a katasztrófa sújtotta tiszai térségben töltsék el. Példának a franciákat hozták fel, akik a bretagne-i olajkatasztrófa után szolidaritásból ott töltötték a szabadságukat. A tanulmány kezdeményezői és szerzői úgy vélték, hogy az együttérzés, a segíteni akarás ezen sajátos formája átültethető lehet az iszap sújtotta Devecserre és Kolontárra is.
Nyilvánvaló, hogy emberéleteket követelő, egzisztenciákat, életek munkáját romba döntő, milliárdos anyagi károkat okozó katasztrófa után a turizmus fejlesztése csak a nagyon sokadik a tennivalók sorában. Ennek ellenére a szerzők abból a feltételezésből indultak ki, hogy Devecser és Kolontár rendelkeznek olyan értékekkel, amik alapul szolgálhatnak ahhoz, hogy az idegenforgalom tervezetten, és irányítottan a jövőben hozzájáruljon a helyi lakosság életminőségének javításához, anyagi bevételeik gyarapításához.
A kutatócsoport által megfogalmazott javaslatok három fő területet érintenek, a turizmus infrastruktúrájának fejlesztését, (pl. szálláshely-kialakítás), komplex turisztikai kínálat kialakítását a terület természeti és kulturális adottságai alapján, (kisvárosi atmoszféra, vallási turizmus, a Széki-tó, a Somló-hegy, mint kínálati elemek), valamint a marketing és turizmus-menedzselés kérdéskörét.
A tanulmány elkészítésének folyamán nyilvánvaló volt, hogy a turizmus fejlesztése nem tartozik Devecser és Kolontár prioritásai közé. Az újjáépítés viszont megteremtette annak a lehetőségét, hogy a város és a turizmus majdani fejlesztése közös érdek mentén szerveződjék. Meghatározónak tartjuk, hogy a lakosság is lássa, és akarja ezt. Az idegenforgalmi fejlesztéseknek pozitív hatást kell gyakorolni a helyiek életére, életminőségére is, hiszen végső soron minden az ő érdekükben történik. Az ő vendégszeretetük, szakmai felkészültségük, jókedvük, az alapvetően nekik szóló programok vonzzák majd a turistákat is.
Végig a munka során a szerzőknek komoly dilemmát okozott a hagyományos, természeti, táji, kulturális értékek versus katasztrófa kezelése. Egy nem reprezentatív, de mindenképpen jelzés értékű imázs-felmérés is azt bizonyította, hogy a két település jóformán csak a katasztrófáról ismert. A katasztrófa-imázs „ráégett” Devecserre és Kolontárra. Ezt erősíti meg a média is, ahol még a legpozitívebb hírek is a vörösiszappal kapcsolatosak. Nyilvánvalóvá vált, hogy a katasztrófa megkerülhetetlen tényezőt jelent a turizmus számára is. A szerzők feladatuknak azt tekintették, hogy a katasztrófa-turizmus helyett az „emlékezés turizmusát” alkossák meg. Az egy évvel ezelőtti események visszavonhatatlanul a két település történetének kitörölhetetlen részét képezik, mint ahogy az ország valamennyi lakosa is sokáig őrzi emlékezetében a szörnyű képeket. Ebből a szempontból pedig érthető, ha a turizmus sajátos eszközeivel és lehetőségeivel Devecseren és Kolontáron megteremti az „emlékezés helyeit”. És ez már nem katasztrófa-turizmus, hanem a szolidaritás szimbóluma, a közös nemzeti emlékezet része.
A BGF képviselői szeptember 27-én adják át a kidolgozott koncepciót Devecser polgármaesterének az Esterhézy Kastály könyvtár lovagtermében.
