A héten zajló Sanghaji Nemzetközi Filmfesztivál egyik fénypontjának is nevezhető megnyitóról több generáció álmodozott korábban, a filmmúzeum terve ugyanis már hosszú évtizedek óta szerepel a kínai film szülővárosában aktív szakmabeliek tervei között.

A kapuit hétfőn megnyító építmény a kelet-kínai metropolisz Hszücsiahuj kerületében kapott helyet. A 12 emeleten több mint 20 ezer négyzetmétert elfoglaló múzeumban több mint 10 ezer négyzetméteren kiállítási tér áll rendelkezésre, a fennmaradó részben többek közt egy 4D-s mozi, vendéglátóegységek és multifunkcionális termek kapnak helyet. Az állandó kiállítások között a kínai filmipar, valamint külön a sanghaji filmipar történetét bemutató tárlatok is helyet kapnak.

A kiállítási tárgyak száma megközelíti a háromezret, sokat közülük még soha sehol nem tettek közkinccsé. Csaknem ezer kiállítási tárgyat magánszemélyek ajánlottak fel, ezek közt van Vu Ji-gong kínai rendező 1983-ban a Manilai Nemzetközi Filmfesztiválon elnyert díjának elismerő oklevele és Hszia Jen, a múlt század elején alkotó dráma- és forgatókönyvíró eredeti kéziratai és levelei. A Sanghaj Filmcsoport is rendelkezésre bocsátotta 300 ezer darabos, a kínai mozihoz és a világ filmtörténetéhez kötődő gyűjteményét, amelyből a kiállításon válogatás látható.

Különlegességként valódi filmstúdiókban próbálhatják ki magukat a látogatók rendezőként, színészként vagy éppen operatőrként.

Sanghajt a kínai film szülőhelyeként tartják számon. Itt készült 1913-ban az ország legelső rövidfilmje, A nehéz páros (Nanfu nancsi), és az 1923-ra datálható Egy árva megmenti a nagyapját (Kuer Csiu Cucsi) című, úttörőnek számító alkotás is, amelyeknek hazai népszerűsége filmfővárossá emelte a kelet-kínai nagyvárost. Az 1930-as évektől a filmipar töretlen bővülést mutat, melynek lendülete máig kitart.