Berta Krisztina főosztályvezető és helyettese, Klekot Ágnes kiemelte: az utazás megkezdése előtt érdemes tájékozódni, mégpedig részben a külügyi tárca honlapján, de sokkal inkább a kiválasztott ország illetékes hatóságainak internetes oldalain. Így például arról, hogy milyen okmányokra van szükség a belépéshez, milyen papírokat kérnek a kiskorúak, vagy a mozgássérültek esetében, kell-e vízum, van-e érvényben valamilyen különleges járványügyi előírás, és így tovább, mert ily módon nagyon sok kellemetlenséget lehet elkerülni. Ha kiderül, hogy valaki olyan gyógyszert szed, amely a kiszemelt államban pszichotróp készítménynek minősül, akkor ajánlatos időben beszerezni a megfelelő idegen nyelven kiállított orvosi igazolást.

A másik jellegzetes gond, amikor a hazautazás előtt jön rá az állampolgár, hogy elveszett az útlevele, vagy a pénze. A konzulok ilyen esetekben természetesen segítenek, de meg kell különböztetni azt, amikor a károsult önhibáján kívül jutott bajba, illetve amikor csak saját magát okolhatja a történtekért. Az első esetben el kell menni a rendőrségre, jegyzőkönyvet kell felvetetni, majd értesíteni kell az érintett magyar külképviseletet. A konzulok ilyenkor ideiglenes hazatérési igazolványt állítanak ki, erre tavaly 1913 esetben volt példa. Bizonyos garanciák mellett van arra mód, hogy konzuli segélyt adjanak, ám az esetek többségében a rokonok, barátok, ismerősök küldenek pénzt a visszaútra. Ha valaki saját hibájából jut nehéz helyzetbe, a konzulok csak annyit tudnak tenni, hogy elmondják, milyen megoldási lehetőségek kínálkoznak. Lényeges, hogy ha bárki olyan államban veszti el útlevelét, ahol nincs semmiféle magyar misszió, de még tiszteletbeli konzul sem, kérhet valamelyik EU-állam nagykövetségén ideiglenes uniós okmányt. Ugyanakkor a szakemberek felhívták a figyelmet, hogy bárkit érhet baleset, mindenki megbetegedhet, ezért senki se sajnáljon néhány ezer forintot kockázati biztosításra, mert annak révén hatalmas költségektől mentesülhet.