A via ferratázás valójában kezd újra divatba jönni, hiszen ez a tevékenység eredetileg a XIX. században kelt életre. Az ember minden félelme ellenére mindig szeretett volna behatolni a hegyek sziklarengetegébe. Ez azonban nem kis fáradsággal, veszéllyel, vesződséggel és más kényelmetlenséggel jár, és a siker nélkülözhetetlen kelléke a kitartás, a bátorság, az erő, valamint egy sor egyéb nemes emberi tulajdonság. Természetesen mindig akadtak olyanok, akik ezeknek a tulajdonságoknak híjában voltak, ennek ellenére látványos és könnyen elérhető „babérokra” vágytak. Az 1800-as évek közepe táján, az Alpokban így jöhettek létre a hegyek belsejébe irányuló első olyan turistautak, amiket kifejezetten azért terveztek és építettek meg, hogy: „accessibile anche al Signore” - azaz „urak számára is járható”-ak legyenek a hegységek korábban el nem érhető részei. Az addig csak speciális hegymászó technikával és felszereléssel járható sziklafalak némelyike, a sziklákra rögzített biztosítóeszközöknek köszönhetően egy csapásra hozzáférhető lett a nagyközönség számára. A sziklafalakon elkezdtek rögzített biztosítórendszereket kiépíteni. Az ilyen módon kialakított utak, a kizárólag rájuk jellemző rögzített fémeszközöknek (drótkötél, vas-kapcsok, stb.) köszönhetik az elnevezésüket. A „via ferrata” az olasz „út” és „vas” kifejezések összetétele, ami talán „vasalt út”-ként fordítható. (Hasonló okfejtés levezethető a német „klettersteig” kapcsán is.)

A ferrata-építési kedv az idők folyamán több alkalommal nekilendült, visszaszorult, sok vitát gerjesztett, mára azonban a ferratakon való túrázás önálló üzletággá kezdi kinőni magát a megfelelő sziklafalakkal rendelkező országokban. Mivel hazánkban híjával vagyunk a ferrata építésre alkalmas sziklafalakban, számunkra elsősorban az Alpok ilyen lehetőségeinek kihasználása marad.

Kinek ajánlható ez az időtöltés?

A hegymászás izgalmas időtöltés, viszont túlságosan fárasztó, hosszadalmas, alkalmanként sok-, speciális- és drága felszerelés (nem utolsó sorban cipelése) szükséges a műveléséhez, túlságosan kapaszkodós, szédítő, veszélyes. Tény, hogy a ferratazás is izgalmas tevékenység, viszont nem fárasztó (annyira), nem kapaszkodós (annyira), nem annyira veszélyes (ha „észnél van” az ember), a túra hosszát illetően széles skálából magunk választhatjuk, ki mihez lenne kedvünk, és egyáltalán nem kell hozzá sok felszerelés. A lényeg a kaland, az élmény, valamint a gyönyörű természeti környezet és a ferrata ezek megtapasztalására, megélésére alkalmas.

Reális veszélyek

Természetesen, ha adva van egy szikla és egy rajta vezetett drótkötél, az ilyen „alkotmányt” jó pénzért már „el lehet adni” ferratanak (ezt némely utazásszervező ki is használja). Még azt sem állítom, hogy aki ilyen túrára befizet, nem kap egy számára szokatlan hangulatot, ami azonban bizonyos esetekben koránt sem hasonlítható ahhoz a „ferrata érzés”-hez. Legalább is ezt mutatja az elmúlt nyáron, egyes utazásszervezők ajánlataiból kiválasztott néhány „tesztmászásom” és a velem együtt túrázó „laikus” véleménye. Ugyanakkor, ha valaki mindenféle mérlegelés nélkül nekiindul egy „igazi” ferratának, az akár az életét is otthagyhatja a hegyek között. Erről a kérdésről és a via ferratázás más vonatkozásairól bővebben olvashatnak a www. ferrata.hu oldalon.

Néhány tény

A via ferrata utak zöme ingyenesen használható. A ferratak használatához speciális biztonsági felszerelés szükséges. Sok ferrata indulásánál található információs tábla, azonban ez a kezdők számára nem sokat mond. A felszerelés használata nem túlságosan bonyolult, de a biztonságos használathoz szükség van néhány „trükkre”, ami megfelelő felügyelet melletti gyakorlással sajátítható el. A ferratazáshoz általában szükség van bizonyos - a szikla-, hegymászáshoz is fontos - képességekre, úgymint állóképesség, erő, tériszony-mentesség. Az Alpokban több mint 500 „vasalt út” található. Ezek között akad néhány olyan, ami extra képességek hiányában is biztonsággal végigjárható, vannak egész-, sőt több napos ferrata útvonalak és olyanok is, amelyek már inkább az „akrobatikus sziklamászás” kategóriájába sorolhatók. Ferrata túrát jelen pillanatban bárki szervezhet - sokan ki is használják ezt a lehetőséget.

Megdöbbentő szakszerűtlenség

„Tesztvásárlást” végezve több szakboltban tapasztaltam, hogy az eladók nincsenek tisztában az általuk forgalmazott felszerelések sajátosságaival, fontosabb paramétereivel (pl. az eszközök kialakításának szempontjaival, jelölések fontosságával). A „megnyugtatónak” szánt magyarázat általában ilyenkor úgy hangzik, hogy „ha nem lenne biztonságos, akkor nem lehetne forgalmazni”. De rendszerint fogalmuk sincs, hogy melyik kialakítás mitől és mennyire „működőképes”. Magam láttam olyan „túravezetőt”, aki szakszerűtlenül kötött egy kötélbe több gyerekből álló csoportot. A szülők csak annyit láthattak, hogy a gyermekeikre biztosítókötelet akasztottak. Hogy a bekötés hiányosságaiból adódóan a gyerek alkalomadtán földig zuhanhatott volna a sziklafalról, azt egy laikus már nem vette észre.