A probléma legutóbb a Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetsége (MUISZ) júniusi közgyűlésén került előtérbe, ahol az érdekképviselet bejelentette, a jogszabály-módosítást nem hagyják annyiban. Megkeresték dr. Horváth Viktóriát, a Nemzetgazdasági Minisztérium turizmusért felelős helyettes államtitkárát. Horváth Viktória írásban feltett és megválaszolt kérdésünkre elárulta: „A MUISZ megkeresését a kérdésben illetékes, adóügyekért felelős helyettes államtitkárság részére továbbította, tekintettel arra, hogy a turisztikai szakterület nem illetékes adóügyi témákban.”
A MUISZ-tól úgy tudjuk, hogy érdemi választ lapzártánkig nem kaptak, így a szövetség egy adótanácsadó céget kér fel a lobbimunkára.
Ingyen dolgozzanak?
De miért is a felháborodás? A hipa 2013. január 1-jétől hatályos szabályozása szerint, amennyiben a vállalkozás éves forgalmának 80%-a nettó 500 millió és 20 milliárd forint közé esik, a közvetített szolgáltatások értéke az árbevétel nagyságától függően sávosan vonható le a nettó árbevételből a helyi iparűzési adó alapjából. Így – minden más vállalkozáshoz hasonlóan – az utazási irodáknak is a bevételük 0,3%-át kell befizetniük helyi iparűzési adóként.
Az utazási szakma szereplői közül a változás leginkább a repülőjegy-értékesítésből élő irodák számára előnytelen. A repülőjegyet manapság 0,5–1,5%-os árréssel lehet csak értékesíteni. A repülőjegy-értékesítésből származó bevétel csak átfolyik az utazási irodákon, mivel bizományosként adják tovább a repülőjegyeket. A légitársaságok jutalékára az irodák ma már aligha számíthatnak. Ha igen, akkor is legfeljebb az eladási ár 0,5%-a ez az összeg. A jutalék mértéke attól függően változhat, hogy tengerentúlra vagy Európán belülre adnak el jegyet az irodák. A 0,3%-kal az a baja a szakmának, hogy nem árrés, hanem árbevétel után adózna. Ezt az alacsony árrések miatt lehetetlen kitermelni a MUISZ szerint.
Versenyhátrányban
Értelemszerűen más a fekvésük a Magyarországon (is) értékesítő, de nem itteni székhellyel rendelkező irodáknak, amelyek megússzák a magasabb iparűzési adót, ezáltal a megkérdezett hazai szereplők szerint komoly versenyelőnybe kerülhetnek. Sovány vigasz, hogy a HIPA mértékének megállapításakor a felső határtól az adott önkormányzat eltérhet, ahogy az is, hogy egy településen csak egyféle adómértéket alkalmazhatnak. Az önkormányzatok ugyanakkor bizonyára nem szívesen mondanának le az összességében így kasszírozható több 10 milliárd forintnyi pluszbevételről.
Az utazási vállalkozások évente mintegy 190 milliárd forintos forgalmat bonyolítanak. Ennek zöme, 150 milliárd, a MUISZ-tagokon megy keresztül. Felhívták a figyelmet, hogy ezen felül számolandó még a nemzetközi menetjegy-értékesítésből származó 100 milliárdos forgalom, amelynek 98%-a jön repülőjegy-eladásból. Kárpáti Zsuzsa, az elsősorban repülőjegy-értékesítésből élő United4 Bonafini Bindair ügyvezetője, a Repülőjegy-értékesítő Irodák Magyarországi Egyesülete (IRIME) elnöke elmondta: az érintett irodák forgalma 600 millió és 4,5 milliárd forint között mozog. A MUISZ számításai szerint az új hipa-szabályok az eddigi évi 120 millió forint után akár 240 milliós pluszterhet róhatnak az érintettekre. Úgy vélik, az állam számára ez elenyésző összeg, amit akár el is engedhetne. De legalábbis jelentős kedvezményt adhatna a kormány. A kedvezménnyel a szakma szerint a kormány bizonyíthatná a turizmus iránti elkötelezettségét. Különösen, hogy az érintett vállalkozások átlagosan tíz főt foglalkoztató, zömében hazai tulajdonban lévő kis- és közepes vállalkozások – mondja Molnár Gabriella, aki a minisztérium illetékeseit figyelmeztette: a magyar cégek áttehetik székhelyüket külföldre, az önkormányzatok pedig nem csupán a kieső hipa-bevétel után futhatnának, de az egyéb adóktól való elesésért az állam sem lenne hálás.
Adja magát a kérdés, az érintett vállalkozások bírnak-e akkora lobbierővel, hogy kijárják a hipa rájuk vonatkozó csökkentését. Talán nyom valamit a latba, hogy az érintett vállalkozások között szerepel az a három nagyágyú, amely a kormányzat embereit utaztatja.
Szükség van-e még irodákra?
Joggal merül fel persze a kérdés, hogy a légitársaságok közvetlen online értékesítésének jelenlegi mértékű előretörése alapján szükség van-e még irodai repülőjegy-értékesítésre. Kárpáti Zsuzsa egyértelmű igennel nyugtat. „Még mindig szükség van az utazási irodák szakmai felkészültségére, tapasztalatára, magas színvonalú technikai hátterére, kiemelt szerződéseire a légitársaságokkal” – magyarázzzza. Két város között vagy egy átszállás erejéig természetes, hogy elboldogul a foglalásával az utas, de vannak ennél összetettebb esetek. Tudnak szolgálni olyan speciális díjtételekkel, amelyet az utas a légitársaság honlapján publikált árak között nem talál meg. Ennek különösen az üzleti utazók látják hasznát, ahogy annak is, hogy egy iroda a repjegy mellé egyéb szolgáltatásokat is kínál.