Sajnos a főváros és a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékesei a panelbeszélgetésen már nem vettek részt, így érdemi vita sem alakult ki a résztvevők között, pedig igény lett volna rá. Régóta várt alkalom volt az esemény, mint azt a moderátor szerepét vállaló dr. Faragó Hilda egyetemi docenstől megtudtuk. Legutóbb 2001-ben rendeztek hasonló konferenciát, de szerinte a jövőről most értekeztek először. Az előadások sorát a főpolgármester-helyettes Szalay-Bobrovniczky Alexandra, az esemény fővédnöke nyitotta meg (képünkön). Elismerte, hogy a hivatásturizmus terén hiányzik a megfelelő állami és fővárosi fellépés, pedig az eredmények impozánsak. Kiemelte Budapest kedvező ár-érték arányát, a hozzáértő szakembergárda meglétét, a létesítmények megfelelő felszereltségét. Szerinte Budapest fehér folt, de legalább „nem elcsépelt desztináció”. A kulcs egy Budapeststratégia lehet, amelyről konkrétumokat az idő rövidsége miatt nem tudhattunk meg. „Nagyon számítok a szakmára” – búcsúzott hallgatóságától a főpolgármester-helyettes.

Dr. Ruszinkó Ádám, az NGM turizmusért felelős helyettes államtitkára sok konkrétumot szintén nem hozott a tarsolyában. Némi önkritikát azonban ő is megfogalmazott, egy tréfás ábrával elismerve, hogy a szakma és az államapparátus nem mindig talál egymásra. Örömteli hírként említette az uniós adófizetők pénzéből – a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP) keretében – turizmusmarketingre, egyebek mellett új piacok és akár MICE-vendégek elérésére 2018 végéig elkölthető mintegy 9,5 milliárd forintnyi pályázati összeget. A pozitívumok közé sorolt olyan új rendezvényhelyszíneket, mint a többször átadott Várkert Bazár, amely a szakma szerint rendezvényszervezésre csak korlátozottan alkalmas. Az alkalmanként másfél millió plusz áfát számlázó intézménybe a megrendelőnek kell bevinni a cateringet, technikát, takarítást. Ha mindez egyáltalán befér a három, egyenként két méter széles ajtón.

Van dolgunk a területtel – ismerte el Glázer Tamás, a Magyar Turizmus Zrt. turisztikai vezérigazgató-helyettese. Üdvözölte, hogy a belföldi hivatásturizmus a vidéki helyszínek legnagyobb örömére növekszik, ugyanakkor figyelmeztetett: a nemzetközi konferenciák száma 2014-ben mindössze 0,3%-kal nőtt. „Ez a statisztikai hibahatáron belül van” – fogalmazott. Azt már mi tesszük hozzá, hogy a nemzetközi konferenciák átlagos 162 fős létszáma tavaly 17,3%-kal még csökkent is.

„Akkor jut eszükbe Budapest, amikor Londonra, Párizsra nem elég a pénzük” – dobta vissza őszinte előadásában az ár-érték arány labdát Rácsai Ágnes, a Microcosmos DMC Kft. tulajdonos-ügyvezetője az eddigre már eltávozott főpolgármester-helyettesnek. Szerinte amíg az olcsóságával tündököl a főváros, addig esélye sincs nagy költségvetésű rendezvényeket elnyerni. „A felsőbb ligához magasabb szolgáltatási színvonal szükségeltetik” – véli. Ehhez szerinte a dolgozói bérek mértékén is el kellene gondolkodniuk az érintetteknek. A nem megfizetett és olykor nem megfelelően képzett humánerőforrás dilemmája a konferenciát záró panelbeszélgetésen is felmerült, kiegészítve azzal, hogy aki teheti, inkább külföldre távozik a magasabb fizetés reményében. „Lehet nekünk akármilyen kongresszusi központunk, ha nem lesz, aki kiszolgálja a vendéget!” – vetített előre dr. Niklai Ákos, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) elnöke egy kevésbé szívderítő jövőképet.

Rácsai Ágnes nehezményezte a szigorodó közlekedési szabályokat. „Mi várunk a vendégre, nem ő ránk” – utalt a busszal való megközelíthetőség nehézségeire. Szűkülnek a lehetőségek a helyszínkínálatban; míg jól bevált helyek bizonytalan ideig vagy végleg bezárnak (Iparművészeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria), addig a szakmával való konzultáció nélkül nyílnak újak – utalt a fentebb már említett Várkert Bazárra és a korlátozott befogadóképességű Bálnára. Nem kérték ki a szakma szereplőinek véleményét a Liget-projektről sem – tette hozzá. Azt is kifogásolta, hogy egyes, állami fenntartású helyszínek esetében a kötelezően választandó cateringcég csak borsos lelépési díjért engedi át a terepet. Mindeközben a szakma – mint azt Niklai Ákos a panelbeszélgetés során megfogalmazta – úgy érzi, hogy „az NGM nem látja, hogy (a MICE-ban érdekelt, zömében) kis- és középvállalkozások mit tesznek a desztinációért”. Szerinte a túladóztatott szektorra nagy nyomás nehezedik, hogy még nagyobb mértékben járuljon hozzá a marketinghez.

MEGKÉSVE BÁR, DE TÖRVE NEM

A magyar turizmus régi álmainak egyike a nagy befogadóképességű
kongresszusi központ. Számára már számos helyszín kijelöltetett és
bukott meg. A Syma-csarnok volt az egyik esélyes. Bővítésének önerőből
finanszírozott első üteme 2011 májusára megvalósult, de a naggyá
váláshoz szükséges második ütem már nem. Drága lett volna a hitel,
ráadásul az állam tulajdonát képező, Syma által bérelt Körcsarnokra és
környékére az állam nem adta meg a tulajdonosi hozzájárulást. Az Új
Magyarország Fejlesztési Terv forrásaiból és magántőke bevonásával
tervezték 2007-ben megvalósítani a lágymányosi Tüskecsarnokban tervezett
kongresszusi központot. 2009 szeptemberében azonban – amikor
a SYMA-csarnok mellé tervezett konferencia-központ megkapta az építési
engedélyt – a Tüske reményei szertefoszlottak.

„Tizenöt-tizennyolc éve társalgunk egy nagy befogadóképességű
kongresszusi központról” – mondta Faragó Hilda, mielőtt átadta volna
a szót Guczogi Györgynek, a központ tervezését közbeszerzésen elnyerő
Finta és Társa Építész Stúdió vezető tervezőjének, akitől sajnos csak
azt nem tudtuk meg, hogy a látványterveken egész pofás, a Müpa tőszomszédságában
tervezett komplexum mikor lesz kész. Az elképzelések
szerint 75 ezer négyzetméteres, 4000 fős plenáris és 8000 fős kapacitású
szekciótermeket magában foglaló központnak azonban egyelőre
se költségvetése, se építési engedélye, sem pedig üzemeltetője nincs.
Ennek tudatában már értelmet nyernek Glázer Tamásnak az előadását
záró szavai, amelyek szerint 2018-ra legalább a bokrétaünnepet megüljük
és 2019-ben megtartjuk az első nagy rendezvényt. Ha ez netán
így is lenne, Ganczer Gábor Maresz-elnök, a Hungexpo vezérigazgatója
szerint már akkor is nagyon el vagyunk késve azzal, hogy vendéget
hozzunk. A nagy létszámú szövetségi konferenciák helyszíneit évekkel
előre lekötik. Szerinte sürgősen dönteni kellene a központ ügyében,
különben üres hodályként áll majd az épület – ha elkészül egyszer.

„Egy ötemeletes polcon hol helyeznék el a magyarországi hivatásturizmust?”
– szegezte utolsó kérdését Faragó Hilda a panelbeszélgetés
résztvevőinek. Hármasnál jobb helyezést senki nem adott, de a hat
megkérdezett közül három legalább bízik a pozitív elmozdulásban.