A kerekasztal beszélgetésen elhangzott, hogy a szállodai beszerzések sokszor igen zárt piaci elveken működnek, a nagy láncok arra törekednek, hogy minimalizálják a beszállítói kör létszámát és így alacsonyabb beszerzési árakon jussanak a termékekhez. Erre igen szemléletes példa az ásványvíz-helyzet, hiszen a ma palackozott majd’ 190-féle hazai ásványvíz közül igen szűkös az a választék, amely az itallapokon fellelhető. Mindez Nyugat-Európában már ott jár, hogy az adott ételekhez más és más ásványvizet ajánlanak, mindennek meg van tehát a párja. Annak ellenére, hogy a fröccs idehaza korai reneszánszát éli napjainkban, nem csak a vízzel, hanem a pálinkával is az a helyzet, hogy a szállodák nem nagyon válogatnak. Az éttermek inkább, de a védjegyes nedűk itt sem képviselnek annyival nagyobb értéket a vásárlók fejében, hogy magasabb árszintre lehessen pozícionálni azokat. A pálinkát a kisebb boltokban keresők viszont nagyobb bizalommal vannak a márkás termékek iránt.

A kerekasztal társaság megállapította, hogy a hotelekben működő éttermek nem tudtak nyitni az utcáról betérők felé, igaz, hogy a kereslet is jelentősen megcsappant. Egyes vélemények szerint, az ilyen éttermek szinte kizárólag a reggeliztetésre álltak be. A prémium kategóriás termékek, vagy a hungarikum pálinkák, borok sok esetben nem tudnak még a minibár-választékba sem bekerülni, tekintve, hogy a kis hűtő fenntartása számos házban nem rentábilis: a ma vendége nem igen fizet felárat, az incentive és kongresszusi, magasabb költési hajlandóságú vendégkör pedig elmaradt. Egyes szállodaláncok meghirdetik saját wine-selection válogatásukat, amellyel a különleges borokat kínálják, országszerte kötelező elemekkel, ami húsz, vagy akár negyven féle finomságot jelent.