„A Hádzson részt vevő muzulmán hívő lehet egyszerre vallási és spirituális utazó, de a Vatikánba elzarándokló muszlim csak spirituális turista lehet. Vagyis minden vallási turista spirituális turista, de nem minden spirituális turista vallási turista” – szögezi le a törvényszerűséget a terület gazdasági jelentőségével foglalkozó két amerikai egyetemi tanár, Farooq Haq és John Jackson. Tehát míg a vallási turista csak a saját hitéhez kapcsolódó helyszíneket, zarándokhelyeket keresi fel, addig a spirituális érdeklődésű utazó minden olyan szakrális helyet, amely trancendens élmények forrása lehet, valamint fontos állomása lelki fejlődésének.

Évente többen látogatnak el a nagy világvallások bölcsőinek tekintett helyszínekre, Mekkába, a Vatikánba, Jeruzsálembe és Betlehembe, mint amennyien a futball-világbajnokságra vagy a trópusi tengerpartokra. A mekkai Hádzson tavaly már 2,6 millióan vettek részt! Ezzel együtt azonban az ortodox vallásgyakorlat felől egyre inkább a pszichológia univerzális spirituális tartományai felé mozdul el az emberek érdeklődése. Ahogy csökken a jelentőségük a hagyományos egyházi kötelékeknek, egyre több az olyan ember, aki azt állítja magáról, hogy hisz a felsőbbrendű, természetfeletti létezésben, akaratban, de nem tartja magát vallásosnak. Ők különféle filozófiákból, vallási tanokból gyúrják össze saját, testre szabott hitüket, amelyet a szakirodalom „dizájner, azaz formatervezett vallásnak” nevez, és híveiket tekinti az első számú potenciális spirituális turistáknak.

Posztmodern zarándokok

A spirituális turizmus piaca tehát dinamikusabb bővülés elé néz, mint a vallási turizmusé, hiszen rengeteg szakrális hely létezik a világon, amelyet a legkülönbözőbb hitű emberek felkereshetnek, sőt, azok is, akik nem sorolják magukat egyetlen felekezethez sem.

A spirituális turizmus növekvő népszerűségét szemléletesen jelzik a Camino de Santiago zarándokút vendégforgalmi adatai. A katolikus vallásúak számára már a középkor óta jól ismert a Camino, az egész Földön, világi körökben viszont mindössze néhány éve vált ismertté és népszerűvé. Ma a legtöbben nem is vallási meggyőződésből, hanem önismereti céllal, lelki és testi erőpróbaként vágnak neki az útnak. 1985-ben még csak 2500-an járták végig a franciaországi St.-Jean-Pied-de-Port-ból a spanyolországi Santiago de Compostelába vezető Szent Jakab-zarándokutat. Húsz évvel később, 2005-ben 82,4 ezren vállalkoztak a feladatra, 2006-ban pedig már 100,4 ezren tették meg a közel 800 kilométert. Mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az elmúlt két évtizedben nem nőtt hasonló mértékben a katolikus hívők száma a világban. Érdekes adat az is, hogy míg a katolikusok számára kiemelt esztendőnek számító 2004-es szentévben 91 országból érkeztek a Camino résztvevői 2006-ban már a világ összesen 138 országából.

Egyesek már azt találgatják, hogy a legnagyobb turisztikai vonzerőket (sun, sand, sea and sex = napfény, homok, tenger, szex) jelölő „4 s” fogalom mikor bővül a szintén „s” kezdőbetűs spiritualitással. A világ tíz legkedveltebb spirituális úti célját rangsoroló internetes toplistákból azonban még az látszik, hogy a vallási turizmus egyelőre dominánsabb, mint a spirituális, hiszen az élbolyban végző úti célok, Jeruzsálem, Mekka, a Vatikán, valamint Nepál és Tibet egytől egyig a nagy világvallások (a keresztény, a zsidó és az iszlám, a buddhizmus és a hinduizmus) központjai. Közvetlenül ezek nyomában sorakoznak fel a spirituális utaztatók többnyire vallástól független első számú úti céljai, a perui Machu Picchu, Egyiptom, Sedona és a délkelet-ázsiai helyszínek. Alaszka a lista szerkesztői szerint az érintetlen természet és a vadon felfedezésével vihet közelebb az égiekhez.

Az ősi kultúrák a legvonzóbbak

A nyugat-európai és az USA-beli spirituális turizmusra szakodosott utaztatók 25 százalékos bővülést tapasztaltak vendégforgalmukban az elmúlt öt évben. Árualapjukat vizsgálva érdekes megállapításokra juthatunk. A toplista első helyein álló nagy vallási központokat például szinte alig programozzák. A nagy világvallások szent helyei közül főleg a buddhizmus és a hinduizmus központjaiba szerveznek utakat. Célországaik között leggyakrabban Tibet, Nepál és India, ritkábban Kína, Japán, Bhután, Ladakh, Laosz, Kambodzsa szerepel.

A leggyakrabban programozott úti célok között azok találhatók, amelyekben az emberiség ősi civilizációinak maradványai lelhetők fel. Ezeken a helyszíneken rendszerint meditációkat, sámánok vagy lelki vezetők irányításával tartott ősi szertartásokat vezetnek a túraszervezők.

A két legfontosabb desztináció az inka kultúra bölcsője, a perui Machu Picchu, amelyet naponta 2500 (!) turista keres fel, és a fáraók korából származó emlékekkel teli Egyiptom, mert úgy tartják, ezeken a helyeken a mágneses földsugárzások is különösen erősek. Sok utaztató kínálatában találkozunk a maják örökségét bemutató túrával, amelyet a mexikói Yucatán-félszigetre szerveznek. Európában is számos desztináció van, ahol ősi civilizációk, legendák nyomába indulhat az utas. Az elsők között szerepel az ötezer éves bronzkori kelta építészeti maradványokat felvonultató Írország, valamint a szintén a megalitikus korból származó Stonehenge és Avebury emlékeit és a Szent Grál legendáját őrző Anglia. Görögország is egyre több spirituális utaztató kínálatában jelenik meg. Körútjaik kulcsfontosságú állomása a szent helynek tartott delphoi jósda. Máltával kapcsolatban talán kevesekben fogalmazódik meg, hogy spirituális utak helyszíne lehet, pedig sokan programozzák az újkőkorszakból származó templomai miatt, amelyeknek különleges energiákat tulajdonítanak. Még kevésbé gondolnánk spirituális úti célnak a Loire menti kastélyokat vagy akár Párizst. Az élelmes tour-operátorok azonban ezeket a hagyományos célállomásokat is képesek megtölteni spirituális tartalommal. A francia fővárosban például az Egyiptomból elhurcolt és a Louvre-ban kiállított ókori kincseknek, valamint a Concorde téren kiállított Obeliszknek tulajdonítanak különleges erőt, valamint a Da Vinci kód című könyvhöz kapcsolódó misztikus titkokat rejtő helyszíneknek. Ez utóbbira Rómában is alapoztak utakat, de a Da Vinci kód körüli hisztéria alábbhagyásával az érdeklődés is megcsappant a speciális programokra.

A legtöbb tengerentúli spirituális utaztató mindent elsöprő favoritja Sedona az Egyesült Államokban, Arizona államban. Az ott élő őslakos indiánok már régen felfedezték, hogy területén olyan erős a Föld elektromágneses sugárzása, hogy képes az ember lelki és testi megtisztítására, energiával való feltöltésére. A hely az Egyesült Államokban létrejött, de az egész nyugati világot meghódító vallási mozgalom, a New Age Mekkája, mely azt hirdeti, hogy az egyénnek saját lelki útját kell követnie. Spirituális jelentőségét az is fokozza, hogy a környéken élő navajo indiánok sajátosan integrálták a kereszténységet ősi hiedelemvilágukba. A New Age-turizmus a '70-es években indult meg Sedonában, ahová ma már évente 3,5 millió turista érkezik, közel 70 százalékuk „energiázás” céljával.

Top 10 spirituális úti cél

Jeruzsálem/Izrael
Mekka/Szaud-Arábia
A Vatikán és Róma
Tibet, Nepál és a Mount Everest
Benáresz/India
Macchu Picchu/Peru
Egyiptom
Sedona, USA
Fuji hegy/Japán
Rio de Janeiro/Brazília
(A www.recipedelights.com/ topspiritualplaces.htm szerint.) 

Jeruzsálem/Izrael
Mekka/Szaud-Arábia
A Vatikán és Róma
Tibet, Nepál és a Mount Everest
Goa/India
Macchu Picchu/Peru
Egyiptom
Délkelet-Ázsia
Navajo régió/USA
Alaszka/Egyesült Államok
(A TheSoko.com, www.aol.com (Travel Guide) szerint.)

Magyar Réka