A napokban rendezték meg Gyenesdiáson a VIII. Országos TDM konferenciát. Az eseményt komoly érdeklődés kísérte, telt ház előtt zajlottak a programok. Az első napon szakmai társszervezetekkel egyeztetett a szervező Magyar TDM Szövetség, a zártkörű megbeszélésen az érdekképviseletekkel való hatékonyabb együttműködés és a közös fellépés lehetőségeiről tárgyaltak.

Csütörtökön szakmai konferenciára került sor. A szövetség elnöke, Balogh Károly adott átfogó értékelést a hazai TDM-intézményrendszerről. Elmondta, hogy jelenleg 63 helyi és 5 térségi TDM működik regisztráltan. Balogh szerint a regisztrált TDM-ek száma év végéig 80-ra bővülhet.

A konferencia néhány előadója (balról): Czankáné Szalóky Szilvia, a vendéglátó településen működő turisztikai egyesület elnöke, Balogh Károly, Horváth Endre (Budasys Services), Hoffmann Henrik, a Balatoni Regionális TDM elnöke (fotó: Tourinform, Gyenesdiás)

Érdekes összehasonlítást tett az elnök: kimutatása szerint a TDM szervezetek által lefedett településeken megvalósuló vendégéjszakák száma kb. 12 millió, ezzel szemben a nem-TDM-szervezet által üzemeltetett Tourinform-irodák területén csupán 2,2 millió vendégéjszaka realizálódik. Közben a 136 hazai Tourinform-iroda közül csupán 60-at üzemeltet TDM-szervezet.

Balogh Károly ezek után a TDM-rendszer hazai kialakulását kísérő néhány furcsa ellentmondásra világított. Felvetette, hogy térségi szinten a megyei idegenforgalmi hivatalok megszűnésével jobb esetben önkormányzati bizottságok formájában foglalkoznak a turizmussal, régiós szinten pedig a regionális idegenforgalmi bizottságok (RIB) felszámolása után jobb híján a Magyar Turizmus Zrt. regionális marketingigazgatóságai (RMI) látják el a desztinációmenedzsment feladatait.

A rendszer szembeötlő furcsasága, hogy míg a kérdéses terület szabályozás szempontjából a Nemzetgazdasági Minisztérium fennhatósága alá tartozik, addig a marketingfeladatokat a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium alá tartozó Magyar Turizmus Zrt. látja el.

Húsz év alatt nem jutottunk sehová

Az elnök ezek után felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy 1989 és 2010 között, hazai és uniós forrásból rengeteg turisztikai jellegű fejlesztés (szállodák, fürdők, városközpont-rehabilitációk, klaszterek, Leader-projektek, határon átnyúló együttműködések) valósult meg, ugyanakkor a vendégszám nem hogy nőtt volna, még csökkent is ez idő alatt: az 1989-es 23 millióról, 2010-re 22,4 millióra!

Az általános problémák után a TDM-szervezés aktuális gondjait sorolta az elnök. Kiemelte, hogy a TDM-ekkel kapcsolatban az önkormányzatok fő célja a pályázati pénzlehívás. Ugyanakkor mindez információ- és koncepcióhiánnyal, „döntési kompetenciagörcsökkel”, személyes (érdek)ellentétekkel jár. A hivatali és a piaci gondolkodás számtalanszor kerül összeütközésbe, és sokszor „ismerős” menedzsert igyekszik az önkormányzat a TDM-szervezetbe ültetni. Balogh szerint ugyanakkor a siker záloga, ha sikerül hiteles, szakmailag és politikailag elfogadott „húzóembert” állítani a szervezet élére.

A szakmai problémákat sorolva hallhattuk, hogy sok helyen nem reálisak a desztinációs elképzelések, alacsony a finanszírozás, térségi szinten teljes a bizonytalanság és az értetlenség, a régiók szintjén pedig hiányzik a teljes lefedettség. Mindez összefügg a szabályozás rendezetlenségével.

Karintia, te csodás!

Ezek után örömteli hírrel lepte meg a hallgatóságot Balogh Károly: bejelentette, hogy 2013. január elsejétől életbe lép az új turizmus törvény.

Ennek értelmében ha az adott település vállalkozóinak többsége úgy dönt, akkor kötelező ott létrehozni a turisztikai egyesületet (50 ezer éjszak felett kötelező erről a szavazás).

Minden turisztikai jellegű adó és járulék ezentúl a központi költségvetést gazdagítja, ennek 30-50%-át a kormányzat közvetlenül a helyi turisztikai egyesületbe utalja, 30-45%-át a térségi egyesület kapja. A helyi egyesület hat tagú elnökségében egy fő, a polgármester képviseli az önkormányzatot.

Térségi turisztikai egyesület ott lesz létrehozható, ahol legalább 500 ezer vendégéjszaka keletkezik, illetve a turisztikai adókból-járulékokból származó bevételek meghaladják az évi 200 millió Ft-ot. Minden turisztikai kompetencia átszáll az önkormányzatokról a turisztikai egyesületekre.

Az egyes szintek kötelezően egyeztetnek egymással a nemzeti szintű turisztikai tervezést illetően. A központi marketingszervezet finanszírozása is részben a helyi idegenforgalmi bevételekből történik. A szépen kidolgozott rendszer egyetlen szépséghibája, hogy nem nálunk, hanem Karintiában fogják bevezetni jövőre.

Tövisek rózsa nélkül

A magyarországi turizmus törvénnyel kapcsolatban már korántsem ilyen rózsás a helyzet. Balogh emlékeztetett arra, hogy a törvénytervezetet májusban visszavonták, az új koncepció / tervezet készítése ellenben a szakma bevonása nélkül történik. Az elnök szerint érdemi szakmai viták csak alulról szerveződően történnek, az önkormányzati lobbi a kötelező IFA – visszaforgatás és a vállalt kötelezettségek teljesítése ellen próbál tenni.

Végső következtetése: „a jelenlegi TDM szervezetekben sok esetben a szakmaiság helyett a politikai befolyásoláson – játszmákon / pénzügyi zsaroláson – visszaélésen a hangsúly” meglehetősen sötét helyzetképet vázol a TDM-ek jelenéről, jövőjéről. Az idén szeptemberben megjelent új pályázati kiírás sem kecsegtet szerinte túl sok jóval: míg a 2011-es pályázaton összesen közel 1,8 milliárd forintot kapott a 32 nyertes TDM-szervezet, addig az idei körben összesen 3,390 milliárd forintra lehet pályázni, ennek az összegnek azonban a harmada turisztikai klaszterek létrehozására jut, míg például a térségi TDM-rendszer kiépítésére csupán 800 millió van betervezve.

Az idei TDM-pályázat során az egyes régiókban elérhető összegeket összesítő táblázat a cikk végén a letölthető fájlok menüpontból érhető el. 

Balogh Károly végül így összegezte véleményét: „Az erős hazai TDM szervezeti rendszer, azaz a versenyképes magyar turizmus egyetlen esélye a megfelelő szabályozás, a szakmai szervezetek bevonásával készülő bátor és modern turizmus törvény. Ellenkező esetben az várható, hogy a helyi szervezetek önkormányzati fiókcégekké válnak, a vállalkozói bizalomvesztés miatt kilépések, inaktivitás, szakemberek távozása várhatók, az eredménytelenség elégedetlenséget szül, és versenyképtelen, sorvadó „desztinációk” jönnek létre Magyarországon”.