Kambodzsában a földspekuláció 1985 után, a Kambodzsai Néppárt (CPP) és annak vezetője, Hun Sen miniszterelnök hatalomra kerülésével kezdődött, aki politikai szövetségeseinek és a befolyásos hazai és külföldi üzleti körök kezére játszott át teljes városrészeket, termőföldeket, erdőket. 2001. szeptember 11. után még nagyobb lendületet kapott a folyamat, amikor a nemzetközi bankvilág megingásával kezdték keletre menekíteni pénzeiket a nyugati dollármilliomosok, és megjelentek az ingatlanbefektetők és a földspekulánsok. A tengerpart egészen a közelmúltig csak kevés figyelmet kapott, elsőként a főváros környékének mezőgazdasági területeit igyekeztek bekebelezni a helyi és a külföldi tőkések – mutat rá a Guardian brit napilap áprilisi cikkében.

Nem véd a törvény

2006 decemberében azonban Kambodzsa egyetlen tengerparti üdülőkörzetét, Sihanoukville-t is elérte a földfoglalási láz. Sihanoukville 868 km2 kiterjedésű tartomány több mint 235 ezer lakossal az ország délnyugati csücskében, 232 kilométerre a fővárostól, Phnom Penh-től. Azonos nevű központját, másik nevén Kampong Somot az 1950-es évek végén alapították Kambodzsa egyetlen mélytengeri kikötőjeként. A Thaiföldi-öbölbe nyúló Sihanoukville- félsziget fehér homokos, nyugalmas és még kevéssé kiépített strandjai olcsó vendégházaikkal eddig leginkább a hátizsákos turistákat vonzották.

Az ő kiszolgálásukra és a halászatra rendezkedett be az a 229 család is, amelynek házát buldózerek tették a földdel egyenlővé előzetes bejelentés nélkül egyik napról a másikra Number One Village-ben 2006 telén. Azért a furcsán modern név, mert a tengerpartot és a közeli szigeteket csak néhány évtizede népesítették be azok a túlélők, akik az értelmiségiek ellen több évtizedre hajtóvadászatot hirdető, véres khmer rezsim elől menekültek Thaiföldre, majd a 80-as években itt, a kihalt parton telepedtek le, hogy új életet kezdjenek halászatból és földművelésből, mivel a hatóságok döntése alapján régi földjeikre nem formálhattak többé jogot. Az ezredfordulón mégis úgy érezhették, biztos talaj van a lábuk alatt, mivel az öt év utáni elbirtoklásra jogot biztosító 2001-es kambodzsai földtörvény értelmében magától Sihanoukville kormányzójától, Say Haktól kaptak hivatalos papírt, amely állandó és legális lakhatást biztosított számukra a területen. 2006-ban viszont ugyanennek az embernek a megbízásából érkezett az a 100 katona és rendőr, amely kitelepítette a 229 családot. Mire a lakók észbekaptak, már felgyújtották és lerombolták házaikat, ki sem menekíthették vagyontárgyaikat. Elektromos gumibottal és a levegőbe lövöldözve tartották őket távol lángoló házaik romjaitól. Az érintetlen tengerpartra lefutó zöldségeskerteket is leradírozták a térképről. Annyit mondtak nekik, hogy egy hotel fog épülni a 28 hektáros területen, amelynek tulajdonjogát egy szenátor szerezte meg.

Sziget, strand, amíg a készlet tart

2007 elején felröppent a hír a tengerparton élők körében, hogy az összes környékbeli sziget eladó építési területnek, és a következő hónapokban már teljes szigeteket vettek meg befektetők, erdőkkel, tavakkal, strandokkal, korallzátonyokkal és a helyi lakosok ezreinek házaival, miután Hun Sen 2007 júliusában egy tollvonással megváltoztatta az ottani földterületek státuszát: az állami tulajdont privatizálhatták a befektetők. Külföldi kézbe kerültek Koh Russei, Koh Ta Kiev, Koh Rong, Koh Bong, Koh Ouen, Koh Preus, Koh Puos (Snake Island), Koh Krabei, Koh Tres, Koh Sramaoch, Koh Tonsay (Rabbit Island) és Nail Island szigetei, amelyeken a lakosság elűzésével nagyszabású turisztikai fejlesztés: szállodák, golfpályák, kaszinók építése kezdődik. Azzal az indokkal, hogy Kambodzsa akár Thaifölddel vagy Balival is versenyre kelhet eddig kiaknázatlan turisztikai vonzerejét tekintve, a miniszterelnök viharos gyorsasággal tette szabad prédává a szárazföld strandjait is. Ez év márciusában már az ország minden megközelíthető, turisták által látogatott homokos strandja (Hawaii, Independence, Occheuteal, Otres, Serendipity, Sokha, Victory) kambodzsai vagy külföldi (orosz, ukrán, francia, brit, kínai) magánkézben volt, és ugyanaz a sors várt rájuk, mint a szigetekre. Az ott élőket vagy dolgozókat a hatóságok erőszakkal kitelepítették, meg sem várva a bírósági tárgyalást, amelyet a földjeik elhagyására felszólított lakosok olykor kezdeményeztek. Házaikat, szolgáltatóegységeiket lerombolták. Kártalanításukat, akárcsak a szigetek lakosaiét illegális területfoglalásra hivatkozva a legtöbb esetben megtagadták, vagy méltánytalan összeget ajánlottak fel nekik. A kődobálással ellenszegülőket bántalmazták és bebörtönözték, annak ellenére, hogy nem találtak megfelelő tárgyi bizonyítékokat bűnösségükre – hívja fel a nemzetközi közvélemény figyelmét az Amnesty International egyik jelentésében. Az emberi jogi szervezet arra is rámutat, hogy mindez annak dacára történt, hogy a lakhatáshoz való jogot az elviekben demokratikus berendezkedésű Kambodzsában is tiszteletben tartják egyebek mellett a Gazdasági, Társadalmi és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezményével (ICESCR) összhangban.

Kinek térkép e táj

Az egyetlen befektető, amelyet érdekelt a helyiek sorsa, egy ausztrál pár volt, amely megvásárolta a helyiek házait az általuk kért összegért, és egy üdülőszállót álmodott Koh Bong és Koh Ouen ikerszigetére. Miközben a házaspár segítette átköltöztetni a lakókat a szomszédos Koh Rong szigetére, egy brit üzletaszszony, Marty Kaye – aki éppen egy 800 millió font értékű golfpályás szálloda építését kísérte figyelemmel egy közeli vietnami szigeten – szó szerint szemet vetett a távolból a még beépítetlen, de szép hosszú stranddal rendelkező Koh Rongra. Hazament, megkereste a Google Earth-ön a szigetet, és megvásárolta a kormánytól egy 100 millió font értékű turisztikai beruházáshoz. „Izgatottan várom, hogy birtokba vehessem a szigetet, ahol látom majd megszületni a hollywoodi hírességek számára készülő luxusvillákat” – számolt be Marty Kaye a Guardian újságíróinak. Ehhez több ezer embert távolítanak el hamarosan a 7800 hektáros területről kambodzsai üzleti partnere, egy multimilliomos vállalkozó közbenjárásával, aki egyben a miniszterelnök közeli jó barátja.

Sátortábor az út szélén

Az Otres Beach-en hamarosan a londoni székhelyű kaszinóvállalat, a Queenco nyit egységet a sihanoukville- i kormányzóhelyettes felesége, Sbaung Sarath közreműködésével, aki az Independence Beach felét is felvásárolta egy szállodaberuházáshoz. A kaszinó építéséhez 107 családot kellett kitelepíteni tavaly áprilisban. 90 család azóta is ponyvából eszkábált sátrak alatt él a partra vezető út mentén, újabb kitelepítésektől tartva. A száműzöttek elvesztették megélhetésüket is, hiszen arra sem kaptak lehetőséget, hogy a munkájukhoz szükséges eszközeiket kimenekítsék házaikból, mielőtt azokat a földdel tették egyenlővé. A menekülttábor lakói ivóvízhiánnyal küzdenek, a rossz higiénés körülmények miatt sok gyermek szenved magas láztól, megfázástól, hasmenéstől. Mivel a lakosok a rizs- és zöldségtermesztésre használt földjeiket is elvesztették, a nőknek nincs hol dolgozniuk, és még keményebb lett a küzdelem a napi betevőért. A helyiek arról számoltak be az Amnesty International aktivistáinak, hogy sem a hatóságok, sem a kormány nem mutatott hajlandóságot arra, hogy kivizsgálja életkörülményeiket, és megfelelő lakhatással kárpótolja őket ingatlanjaik elvesztése miatt.

Fenyegetés, gyilkosság

Az új tulajdonosok, illetve a beruházók igyekeznek elvenni a kedvét a kisemmizetteknek attól, hogy felszólaljanak jogaikért. Az Independence Beach-ről kitelepítettek tiltakozása megtört a hotelberuházó fenyegetésén, aki azt ígérte, fizetni fog a hatóságoknak elhallgattatásukért. A Pol Pot-rezsimen edződött helyiek jól tudják, mit jelent ez, és nem protestáltak többé. A The Asian Human Rights Commission (AHRC) emberi jogi szervezet honlapján olvasható jelentésében egy ellenzéki politikus rejtélyes halálát is a kitelepítésekkel hozza összefüggésbe. Hak Sok a Norodom Ranariddh párt jelöltjeként a 2007. április 1-jei önkormányzati választásokra készülve március 23–25. között aktív kampánytevékenységet folytatott körzetében, felvállalva a kitelepítettek érdekeinek képviseletét is, március 26-án azonban brutális gyilkosság áldozata lett. Alig egy hónap elteltével, április 20-án újabb erőszakos területfoglalásokra került sor Sihanoukville-ben. Koh Kong tartományban is gyilkosság áldozata lett egy kitelepített, aki részt vett a földjüket megszerző helyi szenátor elleni tiltakozásban. A bűntettel ellenálló társait vádolták meg, és az említett politikus haláláért is három kollégáját ítélték el a gyilkosságot követő második napon, megfelelő bizonyítékok nélkül. Az emberi jogi szervezet arra is felhívta a figyelmet, hogy több ellenzéki politikust bántalmaztak, közülük sokan kaptak már halálos fenyegetést, többeket meggyilkoltak, a külföldi emberi jogi aktivistákat pedig meghurcolják, illetve kitoloncolják.

Adóparadicsom

Ahogy más fejlődő országokban, például Dél-Afrikában, itt is főként brit, francia és svájci spekulánsok szerezték meg az ott élők földjeit a hatóságok lefizetésével, hogy kivárják a megfelelő pillanatot, amikor a turisztikai kereslet megélénkülésével csillagászati összegekért adhatják tovább a területeket a befektetőknek. Így a hotelberuházások jelentős része még most sem kezdődött meg, mivel a területek új gazdái azt remélik, hogy az elmúlt másfél évben 100 százalékkal emelkedő ingatlanárak tovább kúsznak felfelé.

Hun Sen a világon egyedülálló módon engedélyezte 100 százalékban külföldi tulajdonú befektetőcégek alapítását, miközben Thaiföldön és Vietnamban – ahol szintén történtek már hasonló földspekulációk – csak kisebbségi tulajdont szerezhetnek a külföldiek. A miniszterelnök már korábban kedvező gazdasági környezetet teremtett a spekulatív tőke számára: enyhített a pénzmosásról szóló törvény betartatásán, és kilenc évre adómentességet biztosított a külföldi üzletemberek számára. Jelenleg az ország földterületeinek 45 százaléka magánkézben van. Hun Sen kormánya 1989 óta 360 000 korábban száműzött kambodzsai jogait nyírbálja módszeresen. Az utóbbi másfél évben százezrek váltak földönfutóvá külföldi földspekulánsok miatt Kambodzsában. A Világbank 2007-es jelentése szerint a lakhatással nem rendelkező vidéki lakosok száma tavaly 500 000 volt, és további 150 000 embert fenyeget az önkényes kitelepítés.

Hazug turizmusmarketing

De milyen információ jut el minderről a nemzetközi turizmusszakmához? Egy hihetetlen sikertörténet. Az, hogy 2007-ben 1000 millió angol fontnak megfelelő befektetési tőke áramlott az országba, főként az idegenforgalomba, 1500 százalékkal több, mint az azt megelőző négy évben. Valamint az, hogy Kambodzsa az utóbbi években turisztikai forradalmat hirdetett meg, és csúcságazattá kívánja fejleszteni a szektort a gazdasági növekedés és a szegénység leküzdése érdekében. Laosszal és Vietnammal közösen a Mekong Tourism Development Project résztvevőjeként a kulturális és természeti javak megőrzésére és a fenntartható turizmus meghonosítására is vállalkozott, főként az elmaradottabb vidéki területeken.

Vállalható a világ előtt az is, hogy tavaly január és augusztus között 18,8 százalékkal nőtt a nemzetközi turistaérkezések száma, 2010-re pedig 3 milliós nagyságrendet célzott meg a kormány, amely idegenforgalmi koncepciójában az ország minden területének más-más szerepet szán. Márciusban a turisztikai miniszter bejelentette, hogy 2010-re északon, a thai határ közelében vonzó látványossággá fejlesztik a világörökségi cím várományosaként számon tartott egyik legnagyobb khmer templomegyüttest, a 900 és 1150 között épült Preah Viheart, és gondoskodnak közúti megközelíthetőségéről is. Siem Reap környékén tovább fejlesztik a kulturális turizmust az Angkor Wat templomegyütteshez érkező turistákat kiszolgáló szálláshelykapacitás bővítésével. 2006-ban 1,5 millió nyugati vendég kereste fel a romvárost, jóllehet, örökségvédelmi szakértők arra figyelmeztettek, hogy az ész nélküli szálláshelyépítések során kiszivattyúzott talajvíz miatt megsüllyedhetnek és összeomolhatnak a több száz éves kőcsodák. Míg Sihanoukville-ben a tengerparti tömegturizmus érdekében megtisztogatják a partot a helyi szolgáltatók létesítményeitől, és elűzik az ott élőket, hogy helyet csináljanak a szállodáknak és a golfpályáknak, északkeleten, a dzsungelben a felelősségteljes ökoturizmus fejlesztését hirdetik meg. Délen a strandturizmus, itt, északon ez ígérkezik divatos és vonzó turisztikai terméknek a nyugati turisták számára. A 2005 júniusában megalakult Kambodzsai Szállodaszövetség (CHA) is azt hangsúlyozza, hogy elkötelezett a környezetvédelmet, a kulturális örökség megóvását és a szociális harmóniát középpontba állító felelősségteljes turizmus iránt. Ezt azonban komolyan megkérdőjelezi a tény, hogy felvette soraiba az ötcsillagos Sokha Beach Resort & Spa Hotelt, amely annak a Sokha Hotel Groupnak a tulajdona, amelynek most induló második ötcsillagos hotelfejlesztése 2006 júniusában 71 család kitelepítésébe és 40 étterem megsemmisítésébe került.

Hotelek, kaszinók, reptér

2008 tavaszán 1000 ágyas szálláskapacitás volt Sihanoukville-ben, de 2009-re ez a szám megduplázódik – jelentette ki Thong Khon turisztikai miniszter. Sihanoukville 60-as években épült nemzetközi repülőterét tavaly januárban nyitották meg újra, és jó minőségű utat is építettek hozzá. A kifutópályát meghosszabbítják, hogy alkalmas legyen Boeing 737-es méretű gépek fogadására, és nyár végétől a légikikötő a tervek szerint menetrend szerinti járatokat fogad a fővárosból és Siem Reapból, az év végétől pedig Bangkokból is.

Kambodzsa robbanásszerű fejlődés előtt álló turizmusában még az idén új fejezetet nyithat a nemzetközi tengerjáró hajók érkezése, amelyek számára új dokkot is létrehoztak a kikötőben, és heti 4000- 5000 vendégre számítanak. A Royal Caribbean Cruises első számú állomásként tekint a városra Rhapsody of the Seas zászlóshajója számára. Sihanoukville a szerencsejátékok fellegváraként is igyekszik pozicionálni magát, ahol számtalan kaszinót is építenek a jövőben. A közeli Naga Islanden 400 millió dollárból épül kaszinóhotel saját nemzetközi repülőtérrel. A kormány reményeit a statisztika is igazolja: 2006-ban 320 000 turista érkezett a kambodzsai tengerhez, 30 százalékkal több, mint 2005-ben.

Ne legyünk cinkosok!

Kambodzsai sajtóértesülések szerint az erőszakos magánosítás folytatódhat, hiszen a júliusi választásokon a most kormányzó CPP biztos győzelme várható. Kérdés, hogy a felelősen gondolkodó ember mit tehet innen, a távolból? Esetleg tour-operátorként vagy utasként bojkottálja az úti célt? Bottyán Éva, a Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetsége Etikai és Jogi Bizottságának elnöke lapunk kérdésére elmondta, hogy elítéli azt a piaci magatartást, amely során a turizmus a harmadik világbeli emberek kárán fejlődik. Úgy véli azonban, hogy a magyar irodák eddig nem erkölcsi megfontolásból nem utaztattak Sihanoukville-be, hanem azért, mert hosszú évekre aláásta a terület népszerűségét a tény, hogy a 90- es évek közepén több nyugati turistát elraboltak és kivégeztek a vörös khmerek. A szakember utaztatóként a jövőben sem programozza Kambodzsa tengerpartját, de szerinte lesznek olyan hazai szolgáltatók, akik töltik majd a most épülő hoteleket, ahogyan a cunami alatt sem vették figyelembe a tömeges tragédiát, hanem folytatták az eladásokat veszteségeik – érthető – minimalizálása érdekében.

Felelősségteljes utazásszervezés

A 15 éve a fenntartható fejlődés különböző aspektusaival foglalkozó dr. Hajnal Klára, a pécsi egyetem tudományos munkatársa így vélekedik a fent vázolt esetről: „A spekulációs tőke talán még sosem volt ennyire durva, s reméljük, hogy nem is lesz, mert az eset publicitása megakadályozhatja a továbbiak megtörténését. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy ez ritka lehetőség volt a hiénák számára, mivel a diktatúra utáni Kambodzsa társadalmi- politikai viszonyai ezt megengedték. Számos harmadik világbeli ország nem képes kezelni a nyugati típusú gazdaság megjelenését. Az emberek a diktatúra és a nyomor után szeretnének jól élni – ez természetes vágya és joga mindenkinek. Azonban nincsenek önvédelmi reflexek, nincsenek erős közösségek, csak kettészakadt társadalmak: a hatalom birtokosai és a hatalomból kirekesztett tömegek. Hasonlóan gátlástalan és embertelen módon gyakran jönnek létre híres, csillogó üdülőhelyek, ahol a jómódú, többnyire nyugati turisták boldogan pihennek, míg a helyi lakosság cselédként dolgozik. Lehet-e nyugodt lelkiismerettel értékesíteni ezeknek a hoteleknek a szobáit, boldogan nyaralni bennük ilyen események után? A turizmus globális etikai kódexét (UNWTO) tanulmányozva választ kaphatunk ezekre a kérdésekre, de ugyanezt erősíti meg az ENSZ biológiai (1992) és kulturális sokszínűség védelméről szóló keretegyezménye (2007) is: a helyi közösségek és a helyi természet tisztelete minden vonatkozásban etikai kötelesség. A helyi lakosság életében csak az együttműködésükkel lehet változásokat létrehozni, csak a közös érdekeltség alapján lehet befektetéseket elindítani. Az utazásszervezők részéről komoly felelősségtudatra van szükség, hogy ne válasszanak ilyen helyszíneket, bármekkora hasznot is jelent. Azonban az is tény, hogy vannak olyan látnivalók – elsősorban kulturális helyek –, amelyek egyediek, és itt nehéz korrekt döntést hozni: megnézni Angkor Wat egyedüli csodáját vagy lemondani róla... Mégis lehet olyan utat szervezni, amely a helyi társadalom valódi érdekeit szolgálja, és közvetlenül őket támogatja!”

Strandolás az olajmezőn?

A felelősségteljes utak szervezésével foglalkozó Kaland az Élet túracsoport vezetője, Hársas Péter személyes tapasztalatai alapján elmondta, hogy Sihanoukville-nek több olyan strandja van, amely aligha tarthat számot a nyugati turisták érdeklődésére, mivel a közeli kikötő miatt szennyezett a vize. Így viszont azon sem csodálkozna, ha a tengerparti területek felvásárlásra összefüggésben lenne azzal, hogy 2005-ben az amerikai olajipari cégóriás, a Chevron hat, hatalmas potenciált rejtő szénhidrogénmezőre bukkant a Sihanoukville partjainál húzódó vizekben, a kambodzsai kormány pedig közölte, hogy hamarosan megindulhat a kitermelés, főként külföldi cégek részvételével. Kampong Somban ma magánvállalkozók kőolajfinomítót építenek, és bővítik a kikötőt. Az új részt 2012-ben adják át, és úgy becsülik, 2020-ra újabb fejlesztésbe kell kezdeniük a rohamos forgalomnövekedés miatt.