„Odanézzetek! Delfinek!” – a kiáltás a Djerba szigetére leszállni készülő repülőn hangzott el, és nagyon jó antré volt az utasoknak, akik az őszi hideg elől menekültek Tunéziába. A tengerben ugrándozó delfincsapatot nézve egyetlen perc alatt át lehetett hangolódni arra, amit a sziget kínál: igazi tengerparti hangulat, burjánzó pálmafák, fehér falú, kék spalettás házak, barátságos panziók és ötcsillagos szállodák. Az éghajlat kellemes: nyáron az állandóan fújó tengeri szellő enyhíti a hőséget, és a hőmérséklet télen sem megy 15 fok alá. Másfél millió pálmafa és több mint 500 ezer olajfa szigetére érkeztünk. Az olajfák között olyan is van, amelyet még a rómaiak ültettek. Rögtön érkezéskor elősejlik az ország egyik jellegzetessége is: nincs messze a sivatag, és ahogy közeledünk hozzá, úgy ültették egymástól egyre távolabb az olajfákat, hogy kiterjedt gyökérzetükkel ne szívják el egymás elől a vizet.
A szigetnek nagyon gazdag és sokszínű a történelme. Homérosz szerint például Djerba a lótuszevők földje, ahol Odüsszeusz bolyongása során egy viharban menedéket talált. Az itt lakók mézédes lótuszt kínáltak a hajó legénységének, amelynek tagjai emiatt majdnem ott ragadtak, mert mindent elfelejtettek. Nem is ment vissza mindenki: a mai szigetlakók a legenda szerint Odüsszeusz tengerészeinek leszármazottai. Itt van a világ valószínűleg legrégebbi zsinagógája, a hagyomány szerint a Kr. előtt a 6. században alapított La Ghriba, amely az egyik legősibb ismert Tórát rejti.
Jelenkori élvezetek
Akit kevésbé érdekel a történelem, az is el tudja tölteni az időt Djerbán. Gyönyörű a fehér homokos tengerpart, ráadásul mindig történik valami: egymás után jönnek a gyümölcsöt, sálat vagy éppen a tevéjüket tevegelésre kínáló árusok. A szigeten lévő szállodákban 12 thalasszoterápiára specializálódott gyógyközpont van; ez a gyógymód a tengervíz és a tengeri algák egészségjavító hatására épül. Van dohányzásról leszoktató és kismamakúra is, de elsősorban a stressz, az elhízás és kimerültség ellen ajánlott, főleg annak, aki mást nemigen akar itt csinálni: a kúrák 4, 6, 9 vagy 12 naposak, és naponta négy-öt kezelésre van szükség. Számos lehetőség van a sportolásra: Tunézia nyolc golfpályája egész évben nyitva áll. Emellett lehet teniszezni, lovagolni, bowlingozni, szörfözni, vízisíelni, sárkányrepülőn tenni egy kört vagy sétálni. A Ras El R'mel homokpadon például rózsaszín flamingókat láthat a kicsit is szerencsés turista.
Djerba a kézművesek paradicsoma. Élénk színű, valóban szép takarókat, szőnyegeket és terítőket készítenek és árulnak a bazárban. Jelentős a guellalai kosárfonás és a fazekasság. Sok a natúr cserépedény, és vannak szépen megfestettek is. A sziget főleg ékszereiről híres: a jellegzetes karkötők aranyozott ezüstre dolgozott zöld, piros és kék zománccal készülnek, a bonyolult gyöngysorokon pedig öt medál van. Az ékszereken például olyan formákat ötvöznek, mint a kéz, a nap, a hold.
És ha ez még mind kevés, vannak múzeumok is: a Djerba Explore parkban körülbelül 400 krokodil él, a Lalla Hadria Múzeumban pedig ezer év művészetét és történelmét lehet áttekinteni Perzsiától Timbuktuig.
A sivatag
Vétek nem megnézni a sivatagot, ha valaki Tunéziába érkezik, annál is inkább, mivel Djerba autóval néhány órányi távolságra van tőle. Nem is egytől: van a sós tavak kiszáradásával kialakult sósivatag, a Chott, a barna kősivatag és természetesen a legendás szaharai homoksivatag. A kszárokhoz a festői szépségű Tataouineen át vezet az út. Itt láttunk először sivatagi rózsát, ez lényegében homokkristály, amelynek valóban olyan rétegei vannak, mint egy virágnak. A sivatag homokos talajában, a felszín közelében jön létre. Ez az, amit emlékbe haza lehet vinni, na és a felejthetetlen képek persze, amelyeket az ember a fejében őriz. A kszárok, a berber törzsek hajdani gabonatároló raktárai például olyanok, mint ha nem is erről a bolygóról származnának. Ezt már a filmkészítők is felfedezték: itt forgatták például a Csillagok háborúja egyik részét és az Elveszett frigyláda fosztogatóit. Egyedülálló látványt nyújtanak a földbe vájt és mindig egyenletes hőmérsékletet biztosító barlanglakások, amelyeket máig laknak.
A nyüzsgő főváros
Djerbából repülővel valamivel több mint egy óra alatt Tuniszba lehet érni. A fővárosba érkező turistának több kötelező feladatot kell teljesítenie. Ilyen a nagy bazár megtekintése, ahol hihetetlen mennyiségben vannak lámpák, szőnyegek, szőttesek, tükrök, ékszerek, vízipipák, csillogó tálak, papucsok. Felsorolni úgyse lehet: szinte bármi megvehető itt. Alkudni kötelező – nemegyszer az eredeti ár negyedéig le lehet menni. Az árusok egy perc alatt kiszúrják, hogy magyarok vagyunk, és hamarosan zeng a sor a „szerbusz vizibusz friderikusz” felkiáltásoktól. Lehetőleg úgy jöjjünk ki a bazárból, hogy nem vettünk nagyon sok felesleges dolgot, és nem fogyott el az összes pénzünk. (Ha nincs dínárunk, az se gond: elfogadják az eurót is.) Angolul egyébként még Tuniszban sem nagyon beszélnek, franciául vagy németül jobban lehet boldogulni.
A több mint 90 ezer négyzetméternyi római mozaikot őrző Bardo Múzeum a legszebbek közé tartozik a világon.
Karthágó ma Tunisz előkelő történelmi külvárosa. Az eukaliptusztól, mimózától és bougenvilleától illatozó városrész fekvése gyönyörű, és ahhoz képest, hogy a rómaiak kétezer évvel ezelőtt lerombolták és – ahogy tanultuk – sóval bevetették, egészen sok megmaradt belőle. Megmaradt az Antonius-fürdő, nem egy római villa, színház, és itt-ott láthatók a régi pun város romjai is. A lényegében csak egyetlen főutcából álló Sidi Bou Said hangulatos kisváros Tunisz mellett; leginkább Szentendréhez lehetne hasonlítani. A bazárok és kávéházak szegélyezte főút felvisz a dombra, és a megdöbbentően szép panorámájú Tuniszi-öböl szélén ér véget.
Vendégforgalmi adatok
A Tunéziába látogató turisták 90 százaléka Európából érkezik, elsősorban Német- és Franciaországból. 2007-ben a számuk 4,5 millió volt. A turizmus aránya Tunézia GDP-jében 10 százalék. A leglátogatottabb helyek: Sousse, Monastir, Port El Kantaoui, Nabeul, Hammamet, Djerba szigete, Tabarka és Bizerte. A magyarok is egyre jobban érdeklődnek iránta: az ideutazók száma 1992-ben 5400 fő volt, 2000-ben 39 600, tavaly pedig már 600 ezer. Görögország és Spanyolország után Tunézia a harmadik legkeresettebb desztináció Magyarországon.
Kulináris élvezetek
Rengeteg zöldséget, halat, húst – elsősorban bárányt, borjút és baromfit – használnak. Nemzeti eledel a főleg a szaftos húsok köreteként fogyasztott vagy zöldséges, csicseriborsós, marhahúsos, csirkés, bárányhúsos vagy halas raguval leöntött kuszkusz, amely kicsit a pirított búzadarára hasonlít. Tunéziai specialitás a húsos lecsóhoz hasonlító tbikhas, amelyet lassú tűzön órákon át főznek. Kedvelt étel a brik, amely bő olajban kisütött, könnyű levelestészta. Általában tojással, tonhallal, burgonyával, hagymával, csirkével vagy a tenger gyümölcseivel töltik meg. Édes változata is létezik – ezt szezámmaggal és mandulával töltik, és mézzel leöntik. A tunéziai ételek legtöbbször a harissza miatt csípősek, amely tört száraz pirospaprikából, fokhagymából, sóból, köményből mozsárban péppé dolgozott fűszerkeverék. Étkezés után nagyon édes mentateát isznak friss, hámozott mandulával vagy mór kávét néhány csepp narancsvirággal vagy rózsavízzel. Tunézia muszlim ország, de nem tilos az alkohol fogyasztása. Finom a helyi sör (Celtia), a fügepálinka (Boukhat) és a fügelikőr (Thibarin). A borrajongók is számos vörös-, fehér- és rozébor közül választhatnak. Aki hódol ennek a szenvedélynek, kipróbálhatja a vízipipát is. A gyümölcskínálat szemkápráztató: friss a füzérekben árult datolya – helyi trükk: az a jó minőségű, amelyik a fény felé tartva kicsit áttetszővé válik –, olcsón adják a narancsot, citromot, gránátalmát és – valamivel drágábban – a gyümölcsök királyának is nevezett kaktuszgyümölcsöt.
(Köszönjük a Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal meghívását.)
