A kiírás – ha lehet így fogalmazni – kiállta a hosszúra nyúlt felülvizsgálat próbáját, hiszen a TDM-ekre vonatkozóan gyakorlatilag a korábbival megegyező feltételrendszer jellemzi.

Újdonság ugyanakkor, hogy a helyi és térségi TDM-szervezetek mellett a klaszterek fejlesztésére is módot ad. Ez utóbbi beépítésének indoka, különösen a TDM-keretek terhére, szakmai körökben nem teljesen világos. A felhívás további ellentmondása, hogy a kiírás a Közép-magyarországi régióban nem jelent meg, ami miatt az itt jelen lévő szervezetek hoppon maradtak.

A felhívásban foglalt pénzügyi keretek – és itt kérdőjeleződik meg igazán a klaszterek integrálása – esetében különösen rosszul járt a Nyugat-Dunántúl, hiszen a rendelkezésre álló 70 millió forintot például gyógyhelyként egyedül Sárvár is meghaladhatná a maga 100 milliós igényével. A többi régióban is csökkentek a keretösszegek, ami – figyelembe véve a keretek korábbi relatív kihasználatlanságát – érthető a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség oldaláról, és remélhetőleg így is elegendő lesz a szer vezetfejlesztésre. A pályázók köre továbbra is a Nemzetgazdasági Minisztériumnál (NGM) regisztrált helyi és térségi TDM-ekre terjed ki, a pályázható tevékenységek, az 50-100 milliós projektösszegek is megegyeznek a korábbival, és az értékelés sem hozott változásokat. Az október 15-i beadási határidő mindenesetre azoknak kedvez, akik „nem aludtak el” a pályázat tavalyi visszavonásakor, és folytatták a szervezetfejlesztést. A fennmaradó időszakban ugyanis egy egyesület megalapítása, bejegyzése, majd regisztrálása a minisztériumnál és párhuzamosan a pályázati projekt összeállítása azért kihívásokat rejt magában.

Utolsó nekifutás és összegzés

A felhívás megjelenése egyúttal a 2013 végéig tartó európai uniós költségvetési és így hazai támogatási időszak valószínűleg utolsó TDM-pályázati kiírása, ami lehetőséget ad némi összegzésre is. A kezdeti, a 2007-es lehetőséghez képest két év késéssel megjelent első, 2009. évi kiírásnak köszönhetően visszafordíthatatlanul elkezdődött az egész országra kiterjedő TDM-rendszer-fejlesztés, amelynek módszertana, gondolkodásmódja igencsak új volt abban a környezetben, ahová bekerültek ezek a szervezetek. A partnerségek ugyanakkor a jelentős kihívások ellenére is létrejöttek, a szervezetek elkezdtek működni, esetleg egy-egy, nem TDM-alapelveket tükröző kezdeményezés esetében beszélhetünk kudarcról. A folyamat egyre több helyen a piacra lépés szempontjából kulcsfontosságú térségi szinten folytatódik, és területileg is kiterjed az Új Széchenyi-terv tavalyi és idei kiírásainak köszönhetően. Amennyiben a pályázat „TDM-szervezeteket szabályozó” működése állandósul a projektidőszakot követően, és a fenntarthatóság törvényi garanciákat kap, sikertörténetről beszélhetünk, amellyel sikerül új alapokra helyezni a hazai turisztikai intézményrendszert és egy hosszabb úton az első lépéseket megtenni a hazai turizmus versenyképessége érdekében.

TDM a régiókban

Ezt ugyanakkor némileg beárnyékolja, hogy az eredeti célok szerint 2013-ban léteznének a regionális TDM-szervezetek is, amelyeknek egyelőre egy előhírnökük létezik a Balatonnál. Tovább kérdést vet fel, hogy a most megjelent pályázat forrásainak figyelembevételével a három TDM-pályázati kiírás keretében – 2009, 2011 és 2012 – maximum 6 milliárd forint körüli európai uniós forrásból részesül a TDM-rendszer fejlesztése, míg 2007-ben erre a célra 13 milliárd forint állt rendelkezésre – beleértve a regionális szint támogatását is. Azaz összességében a mérleg mintegy 7 milliárd forint, a TDM-rendszer számára lehívatlan, az induláskor rendelkezésre álló forrást mutat. Talán érdemes lenne megvizsgálni és elemezni, hogy mi az oka az elvesztegetett lehetőségnek. Ráadásul javában zajlik a 2014–2020-as időszak tervezése, sőt fejlesztési céljainak véglegesítése, és ezeket a tapasztalatokat is érdemes lenne felhasználni a (még) sikeres(ebb)folytatás érdekében.

Víg Tamás

TDM-szakértő

Magyar TDM Szövetség, Stratégiai Munkacsoport-vezető