Az utazási irodában dolgozó hölgy nevét, aki megmozgatta a közösséget, ismerősöket, ismeretleneket egyaránt, kérésére nem áruljuk el. A megindító történet egy csütörtöki napon ezzel a bejegyzéssel indult:

„Tudjátok, nem szoktam ilyeneket, de ezt most muszáj... Ma egy nagyon megható dolog történt velem az irodában. Bejött egy rendkívül udvarias, idős úr, és befizette a feleségét egy tengerparti utazásra. Csak a feleségét, mert – bár ő is szeretne menni – sajnos annyi pénzük nincs, hogy mindketten elmenjenek. Az egész életüket együtt élték le, és régebben közösen utazgattak, és a feleségnek közeleg a szülinapja, és nagyon vágyik még egyszer a tengerpartra… A feleség nem sejt semmit, az úr március 1-jén adja majd át az utat egy csokor virág kíséretében… Én meg csak ültem itt, hallgattam és két dologra koncentráltam:

1. ne bőgjem el magam, míg itt van (sikerült, de mióta elment, sírok, annyira meghatódtam, hogy ez mennyire szép),

2. hogyan is élünk a mai világban, hajtunk, állandóan rohanunk, harácsoljuk a pénzt, veszünk egy csomó felesleges dolgot, az igazán szép és értékes apróságok, dolgok és érzések mellett pedig elrohanunk. Ha lenne fölös 150 ezrem, most azonnal befizetném a bácsit erre az útra. Ilyenkor végigfut az agyamon, hogy van 1296 ismerősöm, ha mindenki adna 115 (!) forintot, meg is lenne az út ára.”

Az állapotfrissítés futótűzként terjedt a közösségi oldalon. Közel 250 megosztást, majd 150 lájkot és 107 kommentárt kapott, apránként elkezdtek érkezni a felajánlások is. Az utazáshoz szerkesztőségünk is igyekezett anyagilag hozzájárulni, majd mi is megosztottuk közel 14 000 lájkolónkkal a kezdeményezést, hogy további felajánlókat találjunk a cél érdekében. Nagyon drukkoltunk, de már hétfőn sejteni lehetett, hogy meglesz az összeg. Végül 230 000 forint gyűlt össze, így a házaspár nemcsak közösen utazhat, de egy jobb, közvetlenül tengerparti szállodában lakhat majd, és még egy kis költőpénzük is lesz.

A kolléganő természetesen a továbbiakról is beszámolt, hiszen sokan feszülten várták a történet folytatását: „200 000 Ft! El sem hiszem! Köszönet és nagy-nagy ölelés mindenkinek! Ez már bőven több, mint elég… a költőpénzre is… :) Az imént beszéltem az úrral, hogy elfelejtettünk egy papírt aláírni, és be tud-e ugrani hozzám valamikor. A következő lépést még nem találtam ki, de nagyon izgulok és kicsit remegek is… Lécci, szurkoljatok a reakciójához!”

Az utolsó bejegyzésből kiderült, a megajándékozottat legalább annyira meghatották a történtek, mint bennünket: „Itt járt az előbb a bácsi! Bevallottam neki, hogy nincs semmiféle elfelejtett papír… ellenben mi lenne, ha azt mondanám, hogy ő is elutazhat a feleségével Egyiptomba. A válasz szerényen, de mosolyogva, ahogy korábban is: De nem tudok menni, értse meg, nincs rá pénzünk… Erre mondtam neki, hogy elmeséltem sok-sok kedves embernek az interneten a történetét, és mindenki egy kicsivel hozzájárult, hogy ők együtt utazhassanak el. Mondtam, tényleg utazhatnak, ráadásul egy tengerparti hotelbe. Azt kérdezte, hogy tudja megköszönni ezt ennek a sok embernek, illetve ha ír egy köszönőlevelet, akkor azt eljuttatom-e a segítőkhöz. Megígértem, hogy eljuttatom Nektek!!! Az Isten áldjon meg mindnyájatokat! Köszönöm!” – zárul a jószívű kolléga bejegyzése.

A történetet immár több mint 2300 ember ajánlja a közösségi oldalon.