Tisztelt Szerkesztőség!
Reagálni kívánván a "TDM pályázat: második fordulóra várva" című cikkükre, mint idén mesterszakon, TDM specializációval végzett szakember, kérem, engedjenek meg egy gondolatot.
A kilenc, Önök által felsorolt kérdés közül a hetedik így szól: "Elegendő-e egy országosan kiterjedt TDM rendszer szervezeti fejlesztéséhez egyetlen országos TDM koordinátor?" E vonatkozásban véleményem szerint a határozott válasz az, hogy nem. Indokaim közül ez alkalommal csupán a legfontosabbat emelném ki.
A TDM szervezeti rendszer kiépítésének a legfontosabb célja, hogy hatékony menedzsement-tevékenységet végezve, kvázi gazdaszervezetként irányítva a helyi turizmusszervezési folyamatokat, eséllyel növelje egy adott desztináció látogatottságát, illetve az ott megvalósult látogatói költést. Ezen összefüggés mellett azonban TDM ügyben meglátásom szerint méltánytalanul kevés szó esik arról, hogy az egész (helyi) turizmus helyi specifikumokra, vonzerőkre épül. Ha ezeket nem ismerjük pontosan, bármilyen tökéletes is a szakmai koordináció, vagy a helyi partnerség, a fejlesztések, a célpiaci marketing, stb. nem lesznek kellőképpen hatékonyak, hiszen nem pontosak az e tevékenység alapjául szolgáló kiindulási információk.
Ehhez a megoldandó problémához az nyújthat segítséget, ha a TDM szervezeti rendszerhez hasonlóan, alulról építkezve olyan vonzerőleltárt sikerül összeállítani, amely az attrakciók számbavétele mellett szakmai szempontból értékeli is azokat, segítendő a különböző szinten releváns döntéshozókat abban, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési forrásokat hatékonyabban használják fel, illetve a szükséges fejlesztési teendőket megfelelően képesek legyenek priorizálni.
Ez azonban, a turisztikai célok, érdekek, szempontok sokszínűsége miatt rendkívül bonyolult és összetett feladat. Alapszakos turisztikai diplomamunkámban megkíséreltem egy lehetséges vonzerőértékelő módszert bemutatni, majd tanulmányaimat folytatva, második szakdolgozatomban a megvalósítás gyakorlati oldalát mutattam be. Kutatómunkám során egyértelművé vált, hogy mindez a - bár ismétlem, alulról építkező - folyamat mindenképpen igényel egy olyan, országos szintű koordinációs csoportot, amely megfelelő intenzitással tudja az alsóbb szinteket segíteni az értékelés tényleges megvalósításban. Bizonyos vagyok abban, hogy ha sikerül egy konszenzusos módszert elfogadtatni a vonzerők értékelésére, annak gyakorlati kivitelezése a TDM szervezetek egyik legfontosabb és legsürgősebb feladata kell, hogy legyen, hiszen e szervezetek minden további tevékenysége a vonzerők által generált turizmus fejlesztését, menedzselését célozza.
Ne feledjük: (megfelelően működtetett és fejlesztett) vonzerő nélkül nincsen turizmus. Akkor sem, ha az adott desztinációban az egyébként szakmailag legtökéletesebb TDM szervezet működik.
Szívélyes üdvözlettel:
Chikán Márton, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Közvetlen Támogatások Igazgatósága (MVH KTI)