„Badacsonyörsi polgárként szomorúságtól és bosszúságtól vegyes érzésekkel olvastam honlapjukon a badacsonyörsi strandról megjelent cikkeket – kezdi levelét Németh Barnabás, badacsonyörsi lakos, a Badacsonyörsi Érdekvédelmi Egyesület tagja.

„A cikkben elhangzott nyilatkozatokkal szemben a valóság a következőkben foglalható össze. A helyi lakosok által vagy 70-80 évvel ez előtt társadalmi munkában feltöltött területen épített strand a 70-es évek elején úgy került a Balatontourist kezelői jogába, hogy a szerződés klauzulája egyértelműen tartalmazta: függetlenül a jövőbeni viszonyoktól, a helyi lakosságnak örökre biztosítani kell a fürdési lehetőséget az adott területen.

Ehhez képest 2005-ben a megye úgy adta el a Balatontourist Zrt. kezelésében álló balatoni kempingeket a helyi lakosok és a helyi önkormányzatok feje felett fillérekért, hogy nem biztosította a helyiek elővételi jogát sem. A Badacsonyörsi kemping esetében „elfelejtették” a szerződésbe belefoglalni a helyiek örökös fürdési jogát. Tisztességes jogállamban az ilyen szerződést semmisnek szokták nyilvánítani.

Mindemellett a szerződés több ponton az érvényben levő Balaton-törvényt is megsértette, amelyet egy jogállamban ugyancsak nem lehetne megtenni. A Badacsonyörsi Érdekvédelmi Egyesület (BÖÉE) és a lakosság a fenti ingatlanügyletről, a helyi parthoz jutás utolsó lehetőségének elrablásáról csak két évvel később értesült, mivel a saját helyi önkormányzata is gondosan eltitkolta a merényletet a lakosság előtt.

Ekkor pedig már késő volt megfellebbezni a szerződést, mivel menet közben több lépésben feldarabolták és tulajdonosokat is cserélt az ingatlan.

A lakossági kampány nyomán (sajtókampány, panaszlevelek az ír partnercég felé, útlezárások, stb.) az SCD Holding, mint új tulajdonos végül fájdalomdíjként, a hallgatás áraként ajánlotta fel az eredeti kemping egy töredéknyi, 3,000 m2-es területét.

Majd a további lakossági nyomás eredményeként, 2009-ben az SCD Kft.-je szerződésben azt is vállalta, hogy ezen a területen, a régi stranddal azonos minőségű fürdőhelyet épít ki a helyieknek, a saját költségén. Ehhez képest a cég 2010-ben a területet „csirkehálóval” és egy személyi bejáró kapuval, amelyen egy fűnyírógépet sem lehet betolni a terepre, bekeríttette. Majd egy műanyag konténert helyezett el rajta öltöző és egészségügyi egység gyanánt.

Ezt követően 2011 júniusában felszólította az egyesületet és a helyi önkormányzatot, hogy szerződés szerint vegye át a területet először bérletre, majd valamikor tulajdonba. Miközben nem készültek el a parthoz jutás (mederkotrás, homokozás), a terepfeltöltés, ill. a víz-, csatorna- és villanybevezetés munkálatai, és elmaradt a hatósági engedélyek beszerzése is. Az első óvatlan fürdőző, aki ki akarta próbálni az új „strandot”, a lépcső utáni, torzsát, üveget, tégladarabokat, autógumit, méteres iszapot tartalmazó vízben összevágta a lábát és egészségügyi ellátásra szorult.

Az ÁNTSZ aznap mindkét strandrészt bezáratta. Joggal. A tulajdonosok az ezt követő napon egy olyan új megállapodás-tervezetet juttattak el a helyiekhez, hogy bérleti díj fejében még utoljára kinyitják a régi strandot, ha az önkormányzat és az egyesület jelképesen átveszi az új strandot, azaz, ha elfogadják és aláírják azt az új megállapodás-tervezetet, amelyben a helyiek magukra vállalják a hátralevő több tízmilliós munkálatok elvégzését és a szükséges hatósági engedélyek beszerzését.

Az SCD egyébként addig tett úgy, mintha be akarta volna tartani a szerződést, ameddig a számára szükséges Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ) módosítását a saját igényei szerint (beépítési %, épület magasság) ki nem hajtotta a Badacsonytomaji Önkormányzatból. Még azon az áron is, hogy maga finanszírozta a szabályzat módosítás költségeit, amely egyébként etikailag összeférhetetlen. Az SCD 200 millió Ft-ra becsüli a szóban forgó, mindössze mintegy három méteres keskeny nádnyílást tartalmazó területet, amely területhez néhány évvel korábban, arányosítva legfeljebb néhány millió forintért jutott hozzá.

Őszintén szólva, az ilyen esetekben nem elsősorban a vevőt, hanem sokkal inkább a közvagyont magáncélra ilyen módon eladót (jelen esetben az akkori Veszprém Megyei Közgyűlést) kellene jogilag és közerkölcsileg elmarasztalni.

Méltányoljuk Lasztovicza Jenő megyei elnök közvetítői szerepét, mégis csodálkozom a cikk végén hivatkozott nyilatkozatán, miszerint („túlzottak a céggel szembeni lakossági elvárások, hiszen egy saját strand létrehozását nem lehet kizárólag mástól elvárni”). Segítő szándékában azonban továbbra is bízunk.

Azt minden magyar polgárnak világosan kell látni, itt nem a badacsonyörsi strandról van csupán szó, hanem arról a folyamatról, melynek keretében a Balaton-part idegenforgalmi célú fejlesztése címén a Balaton part, mint közterület, magáncélra történő eladásának, s ami a súlyosabb, a lakosság és az idegenforgalom elöli elzárásának esetével állunk szemben. Összegezve tehát: nincs kedvező fordulat a Badacsonyörsi strand ügyében. De ami ennél még tragikusabb, visszafordíthatatlan, esetenként törvénysértő folyamatoknak vagyunk tanúi az egész Balaton part mentén.

Honatyáink és városvezetőink pedig ehhez a folyamathoz évek óta aktívan asszisztálnak. Itt tartunk 2011. június 23-án egy európai uniós, állítólagos jogállamban.”

A szerzői képei a badacsonyörsi strandról itt láthatók.

A BÖÉE tagjai hétfőn Budapesten, a Kossuth téren demonstráltak az ügyben, ennek során peticiót adtak át az Igazságügyi Minisztériumnak.Képek a demonstrációról itt.