Az ilyen eseteket azonban általában nagy sajtófigyelem kíséri, így sokkal többen hallanak róla, mint egy gyártó- vagy kereskedőcég csődjéről. Nem tudom, hallgatták-e a híreket, de kiderült, hogy több ezer angol utasnak kellett szembesülnie a ténnyel, hogy mivel nem csomagtúrára fizettek be, hanem „csak” charter-repülőjegyet vásároltak, rájuk nem vonatkozik a brit ATOL-biztosítás, így a befizetett összeget elvesztették. Nálunk elvileg erre nem lenne esély, mivel a szabályok szerint az utaztatók kaucióbiztosítása az esetek többségében fedezi az utasok kártalanítását.
Ennek ellenére csődök persze idehaza is bekövetkezhetnek. A nyáron volt is rájuk példa. Ezek azonban közel sem érintettek annyi utast, mint a brit utazásszervező csődje. Pedig a nyári szezon - hogy finoman fogalmazzak – a túraszervezők jelentős része számára nem sikerült túl rózsásan, ezért voltak, akik a szezon végére további csődöket vizionáltak. Talán most már kijelenthetjük, hogy szerencsére nem lett igazuk. Ettől persze a hazai utazásszervezők helyzete nem lett sokkal jobb, a fizetőképes kereslet dinamikus növekedésére néhány évet még biztosan várniuk kell.
Egy jelenség azonban figyelemre méltó: az idei télre szemmel láthatóan igyekeznek szorosabb együttműködéssel, közös gépbérléssel, a kapacitások óvatos beosztásával felkészülni az irodák. Ezt a fajta összefogást sokan régóta sürgetik, talán most valóban eljött a pillanat, hogy a gyakorlatban is kipróbálják. Remélem, hogy az együttműködés sikeres lesz, és a későbbiekben is folytatódik majd. Ezzel az óvatossággal végül is a szakma renoméja felett őrködnek, mivel az már kiderült, hogy egy iroda csődjét az egész szakma megérzi.
