Egyes városi legendák szerint a világon elsőként Doug Bower és Dave Chorley indult el először úgy a brit éjszakába, hogy „földönkívüliek által hátrahagyott gabonaköröket” kerestek és kutattak fel. Valós, vagy hamis fénykép- és videó-felvételeiknek köszönhetően hóbortjuk pár év alatt annyira népszerű és keresett „termék” lett a szigetországon kívül az öreg kontinensen, hogy az 1970-es évek nyugati sajtója már szó szerint mezőgazdasági vandalizmusról beszélt akkor, amikor ezekről a „természetfeletti esetekről, eseményekről” hírt adtak.

A brit sajtó ugyanis – miután rájött a turpisságra –, joggal tette szóvá, hogy az UFO-rajongók és az összeesküvés-elméletben hívők oly’ nagymértékben széttapossák és elpusztítják a terményt és a művelés alá vont földeket „egy-egy kör szenzációs kialakulásakor”, hogy azokon sok esetben később kritikussá vált Nagy-Britannia éves repce-, búza- és árpatermelése. Tetézte a bajt, hogy a mezőgazdasági vandálok idővel már nem elégedtek meg az egyszerűbb kialakítású és kisebb méretű gabonakörök létrehozásával, hanem évről-évre egyre nagyobb (akár több katasztrális hold nagyságút) és bonyolultabb geometriai formákat hoztak létre csak azért, hogy tettük bekerülhessen a médiába. Elijesztésükre sokszor a földek mellé rendelt rendőrség fegyveres jelenléte is kevés volt.

Az egyre sokasodó esetekre és elhatalmasodó divatra csak akkor találtak megoldást az angolok, amikor kormányzati nyomásra az újságírókat „letiltották” arról, hogy beszámoljanak a gabonakörök létéről, illetve azok csodatevő sugárzási hatásaikról. Bár a világon a mai napig a legtöbb bejelentett „gabonakör-jelenséget” Angliában „észlelik”, a hülyeség hamar ragadós lett a tengerentúlon is. Az amerikai és a brit jelenségek közötti különbség egyébként csak annyi, hogy az Egyesült Államokban szinte csak a kukoricatáblákban jelennek meg ezek az érdekes geometriai formák. Érdemes megemlíteni, hogy az USA mezőgazdaságának legnagyobb szegmensét a törökbúza termelése jelenti, amelynek művelése több mint 50 millió hektáron, azaz 200 ezer négyzetkilométeren terül el.

A pattogtatni való ráadásul ideális médium is ilyen esetekre, hiszen a növény gyors növekedése, magas ültetési sűrűsége, illetve relatíve nagy magassága (3-10 méter) miatt ideális labirintus alapanyagnak számít. Az első tengeribe vágott labirintust – amely nem „földönkívüliek által létrehozott gabonakör” volt –, 1993-ban vágatta ki az American Maze vállalat a pennsylvaniai Lebanon Valley College-ben, hogy termékeit a levegőben közlekedők előtt is jól, divatosan és hathatósan reklámozhassa. Az ötlet annyira népszerű lett pár év alatt, hogy ma már az Egyesült Államokban szinte nincs is olyan kukoricaföld, amelynek az egyik szegletében ne hirdetné magát egy cég, egy vállalkozás, egy sportklub, vagy az adott szövetségi állam valamilyen formában.

Napjainkban a modernkori Nazca-kukoricavonalak már annyira divatosak a tengerentúlon, hogy külön iparág is kifejlődött a rajzok létrehozására. Ezek a vállalkozások csak azzal foglalkoznak, hogy például szerelmespároknak, gyémántlakodalomra készülődőknek, születésnaposoknak, vagy hősies cselekedet végrehajtó tűzoltóknak azzal állítsanak emléket, hogy arcmásaikat kialakítják/kivágják a sorba ültetett tengeriben, amely felett egy kisebb repülőgéppel el is reptetik az ünnepelteket.

Persze a massachusettsi Sunderlandban Mike Maze nagyvállalkozó még ezen is túlment. Ő egy konkrét múzeumot alakíttatott ki pajtája mellett, amely augusztustól novemberig várja 10 dollárért a bújócskázni vágyókat. Itt a földeken már megrajzolták Charles Darwin természettudós és híres pintyeit, Noah Webster szótárszerkesztőt, Julia Child sztárséf arcmását, Andy Warhol legendás konzervleves vonalait, Mona Lisát, Salvador Dalít, Louis Armstrongot és Albert Einsteint is.