Vajon a cseh és a magyar főváros közül miért részesítik egyre inkább előnyben Prágát a nyugati turisták?
A főleg spanyolok és portugálok egyéni beutaztatására szakosodott Quatra – Ariadne Travel ügyvezető igazgatójával, Nagy Gáborral erre kerestük a választ. Megpróbáltunk eltekinteni a „műfaji különbségektől”, attól, hogy Budapest egy nagy kiterjedésű metropolis, míg Prága sokkal emberibb léptékű város. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a probléma egyik oka az infrastrukturális hátrány, a nehezebb megközelíthetőség. Prágába a nyugat-európai államokból kétszer annyi chartergép indul, mint Budapestre, és a menetrend szerinti járatokban is bővelkedik a cseh főváros. Ezenkívül a repülőjegyek is olcsóbbak Prágába, mint Budapestre.
A csehek intenzívebb marketingpolitikájuknak is köszönhetik, hogy több turista látogatja őket az Ibériai-félszigetről.
Budapest városképe sem vetekedhet Prágáéval. A cseheknél a történelmi városrészben sokkal kevesebb a „sztálinbarokk” stílusú épület. Nálunk ma is folyamatosan követnek el merényleteket a jó ízlés ellen az építészetben, ezúttal nem a politikát kiszolgáló esztétikai elvek, hanem a modernizmus jegyében. Gomba módra nőnek ki a földből az ormótlan, fantáziátlan, környezetükből kirívó monstrumok (lásd: Kálvin téri irodaház-együttes). Ha a prágaiak építenek is modern házakat, azokat rengeteg képzelőerővel és pimasz merészséggel teszik. A környező ódon házak stílusjegyei visszaköszönnek az eltúlzott, újszerű formákban, ezáltal az épületek jól illeszkednek a barokk összképbe.
A cseheknél törvény kötelezi a bolttulajdonost arra, hogy az üzlete fölötti homlokzatrészt is rendben tartsa, egységes arculatot adva így az egész háznak. Nálunk ehelyett a kirakatok magasságáig rikítóra pingált, csiricsáré reklámokkal teleaggatott bérházak fogadják az utazót. Persze, hisz a helyiségek bérlőinek, bolttulajdonosoknak nem fűződik közvetlen érdekük a homlokzat többi részének karbantartásához, magánszorgalomból meg minek csinálnák…
A prágaiak a középületek legnagyobb ellenségeitől, a graffititől is jobban képesek óvni városukat.
Mindezeken felül a cseh fővárosban egyre-másra nyílnak a hangulatos, hamisítatlan cseh kisvendéglők, míg Budapesten eltünedeznek a hagyományos, magyar konyhát vivő vendéglátóhelyek. Az óbudai kiskocsmák autentikus hangulatát idéző „kockásabroszos” helyeket felváltották a divatos, nyugati mintára „dizájnolt” éttermek, pubok.
Mindezeket tekintve talán nem csoda, hogy a spanyol és olasz utazóknak az egyhetes csomagtúrák közül a Prága–Budapest sorrendűt sokkal könnyebben el lehet adni, mint a Budapest–Prágát. Egész egyszerűen azért, mert a szóban forgó turisták Prágát kifejezetten keresik, Budapestet amolyan „bónusznak” tekintik. Ez azért is probléma, mert az irodák által kieszelt „helycserés támadáshoz” ahhoz, hogy a két fővárosban egyidejűleg nyaraló csoportok váltani tudják egymást, elengedhetetlen a Budapest–Prága desztináció megléte.
Pontosan emiatt – a turisztikai hivatalok sugalmazására – olyan trükkökhöz folyamodnak az utazási irodák, hogy az öles betűkkel írt PRÁGA–BUDAPEST sort alig észrevehetően megcsillagozzák, és parányi betűkkel odabiggyesztik, hogy ezen és ezen a dátumon a Prága–Budapest útvonalat fordítva teljesítik.
A turisztikai termékkínálatban egyébként akad olyan lehetőség, hogy a turista az egy hét alatt vagy csak az egyik, vagy csak a másik fővárost látogatja meg. Ilyenkor általában a spanyolok 40 százaléka Prága mellett teszi le a voksát, és csak 10 százalék szavaz a magyar főváros mellett. A két fővárost tartalmazó egyhetes csomagtúrákra egyébként jellemző a prágai vendégéjszakák magasabb száma (3-4 nap), a budapestieké átlagban 2-3 nap.
