A körülmények nem is lehetnének nehezebbek, hiszen a 2012-ben tapasztalt gazdasági feltételek korántsem voltak kedvezőek. A gondok végtelen sora ellenére azonban a sóhajtozást tettek váltják fel, ahogy a szállodaipar szereplői szembenéznek az előttük álló kihívásokkal.

A szállodatulajdonosoknak azonban még nincs okuk örülni, mivel részben magukat is okolhatják a kialakult nehéz helyzet miatt. Míg a bankok türelmet tanúsítottak a nem teljesítő adósokkal szemben a problémák megoldásában, addig a szállodaüzemeltetők és -tulajdonosok többsége pánikszerűen úgy döntött, hogy a bármilyen áron kiadott szoba jobb, mint az üres szoba. Ez az öngyilkos árpolitika nemcsak az egész magyarországi szállodapiacot viselte meg, de a már amúgy is történelmi mélyponton lévő átlagárszintet még lejjebb nyomta. Hiba volt ilyen mértékű árharcba bocsátkozni, mivel a megalapozatlanul árazott foglalások, amelyek túlnyomóan az online értékesítési csatornákon keresztül realizálódtak, viszonylag magas vendégéjszakaszámot generáltak ugyan, ám jóval alacsonyabb árbevétel és eredményszint mellett. E súlyos seb még gyógyulóban van, hiszen csak most, háromévnyi folyamatos foglaltságnövekedés után lehet az egész piacra jellemző, érzékelhető átlagárszint-növekedést tapasztalni (2012 októberében például Budapest 21,7% Revpar-növekedést ért el az STR felmérése szerint, ami európai szinten a második legmagasabb volt).

Jól látható, hogy a keresleten belül a rendkívül ár-érték tudatos szegmens vált meghatározóvá Budapesten. Ennek egyik oka, hogy a nemzeti légitársaság máról holnapra történő összeomlásával elsősorban a diszkont-légitársaságok szerezték meg a Malév által hátrahagyott 36%-os piaci részesedést. A Malév csődjével sajnálatosan a légitársaság tengerentúli szövetséges partnerei és business class üléseik is kiestek, amelyek hiánya ugyancsak a szállodákat sújtotta.

Világosan látszik az is, hogy a szállodahitelek más vállalati hitelekhez hasonlóan nem fognak állami segítségben részesülni, mint a lakáshitelek, amelyeknél a bankok a kényszerítésnek engedve rögzített árfolyamot alkalmaztak az adósok terheinek enyhítésére. A nemzeti valutának a gyorsan erősödő svájcifrank- és euróalapú hitelekkel szembeni értékcsökkenése jelentősen megnövelte az adósok kötelezettségeit 2010-ben és 2011-ben. Az adósok így megnövekedett pénzügyi terhei gyakorlatilag szerződésszegést idéztek elő a szállodák rohamos értékvesztése miatt, mert a hitelek értéke meghaladta a szállodáét. Mivel azonban az egész ingatlanszektort hasonló fedezetbeli egyensúlyhiány jellemezte, továbbá a hitelintézetek számos nem várt eseménnyel szembesültek, mint például a bankadók, veszteségek, átszervezések, továbbá a Kelet-Közép-Európa többi országához hasonló, példátlan mennyiségű banki leírás, rendkívüli türelmet tanúsítottak a szállodai szektor irányában.

A finanszírozók lassú reakciója és türelme több tényezőre vezethető vissza. Először is a bankoknak szükségük van elegendő tartalékra, hogy az adósságot leírhassák. Másodszor pedig a tulajdonba vétel Magyarországon komoly jogi procedúrával jár. Ezáltal néhány tulajdonos viszonylagos nyugalomban ülhet a szállodájában, miközben a finanszírozónak nem teljesít. Az is nyilvánvaló, hogy a bankok többsége nem áll készen arra, hogy szállodaportfólió tulajdonosává váljon, és ezzel magára vegye az alkalmazottak, a működő tőke és az üzemeltető céggel való együttműködés terheit. Így a bankoknak nincs túl sok egyéb lehetőségük, mint hogy kivárják a kedvezőbb időszakot, és a tulajdonosok/üzemeltetők saját maguk oldják meg a problémákat. A fenti helyzetből adódóan a tulajdonosokon lévő tényleges nyomás, hogy maximalizálják bevételeiket, hiányzik, mindez a szobaárak növekedésének is egyik gátja.

Miközben a szállodák a szobaárak emelésével küzdenek, a Magyar Turizmus Zrt. jelentős, régen várt sikereket ért el számos küldőpiacon. Noha a feladatok sora még koránt sem ért véget, az elszántság és a kemény munka ösztönzőleg hatott a piacon küzdő szállodavezetőkre. Ahhoz, hogy Budapest egy minden értelemben megfelelő kongresszusi központot kapjon, a Magyar Turizmus Zrt.-nek az érdekérvényesítés zászlóvivőjévé kellene válnia. A budapesti – mint az ország fő turisztikai desztinációja – szállodákat érintő kihívások egészen más jellegűek, mint a vidéki szállodák problémái. A vidéki szállodák elsősorban a belföldi szabadidős és MICE-szegmensekre alapoznak, amelyeknek költési hajlandósága azonban jelentősen csökkent az elmúlt időszakban. A helyzetet a termálvízre alapozott wellness- és spa szegmens, ezen belül a megnövekedett oroszországi kereslet mentette meg (két évtizednyi kihagyás után a szállodák figyelme végre erre a piacra is irányul). A hazai vendégek jó része belefáradt a folyamatos negatív hírekbe, és úgy döntött, hogy újra a kikapcsolódásra és spa hétvégékre is költ, kihasználva a modern wellness- és üdülőszállodák jelentős kínálatát az országban. Ez a szegmens bizonyította megingathatatlanságát, így remélhetőleg a bankok is észreveszik, hogy a spa szállodák fejlesztése továbbra is egyértelmű piaci rés maradt a magyarországi szállodapiacon. Modern spa hotelek fejlesztése tovább ösztönözné a folyamatosan növekvő nemzetközi spa- és wellnessturistáknak a jelenleginél nagyobb mértékű vonzását Magyarországra.

Mind a szállodai kínálat, mind a nemzetközi szállodamárkák választéka Budapesten meglehetősen előkelő. Ennek ellenére speciális termékeknek és márkáknak még mindig van helyük, éppúgy a fővárosban, mint máshol az országban. Bankok, szállodák, finanszírozás – három szó, amely egy mondatban ismét valós értelmet kell, hogy nyerjen Magyarországon. A bankok érzékenysége érthető, azonban a szállodai hitelezéshez a hozzáállásuk nem szabad, hogy fekete-fehér legyen. Úgy gondoljuk, hogy vannak figyelemre méltó projektek, elsősorban olyan fejlesztők esetében, amelyek már bizonyítottan eredményeket értek el, jó a hitelképességük, és sikeresen üzemeltetett szállodák állnak a tulajdonukban.

Kilátások 2013-ra

Mivel a szobaárak továbbra is rendkívül kedvezőek Budapesten és a legtöbb vidéki szállodában, itt az ideje, hogy még több turista látogasson Magyarországra. Ki tudja, meddig lehet a mostani árakat tartani, hiszen 2013-tól nemzetközi források szerint is már szerény mértékű, de pozitív GDP-növekedés várható. A hazai szállodaipar is biztató változások előtt áll, elsősorban a MICE- és üzletiutazó-szegmensek várható növekedése következtében, ami jól kiegészíti a már bizonyítottan erős, ugyanakkor ártudatos szabadidős utazók piacát.