Mallorcára évente tizenhárommillió turista érkezik, így repülőtere a madridi után Spanyolország legforgalmasabb légikikötője. Mallorcán minden megtalálható, ami kellhet a turistának, a nyüzsgés vagy a nyugalom, az elegáns szállodák vagy az eldugott kis öblök, sportlehetőség vagy a kulturális emlékek sokasága…
A szigetet három nagy tájegységre lehet osztani. Az északi-északnyugati részén a Tramuntana hegység húzódik, amely megvéd a hideg, északi szelektől, és tíznél is több olyan csúcs emelkedik ki, amely magasabb a mi Kékesünknél. Az eredmény látványos, szabdalt tengerpart, vadregényes sziklákkal. A Tramuntana déli része már „szelídebb”, lankásabb, narancs-, citrom- és olívaligetek borítják.
A sziget keleti részét a Levante hegy uralja, itt már kevesebb a szikla, ám remek öblök, homokos strandok találhatóak. A sziget belseje síkság, ahol mandulát, olívabogyót, szőlőt termesztenek, a városokban, falvakban pedig gazdag kultúrával, történelmi hagyományokkal találkozunk. Mallorcán nincs állandó folyó, hanem csak időszakos, úgynevezett torrenték, és a szűkös csapadék miatt ezek sem bővizűek.
Megérkezik George Sand és Chopin
Az első lakók valószínűleg Dél-Franciaországból érkeztek mintegy hétezer éve, komoly kereskedelmi hajókikötőket a görögök és a föníciaiak építettek. Az utakat, a vízvezetéket, a szőlőtermesztést a rómaiak hozták magukkal, de a több mint háromszáz évig tartó arab uralom (i. sz. 903–1229) is hatalmas kulturális és gazdasági fejlődést jelentett, új városok épültek, olajfa- és mandulaligeteket telepítettek. Mallorca 1349-ben vesztette el önállóságát, ekkor lett az aragóniai királyság része. (A szigetlakók a katalán nyelv mallorcai nyelvjárását beszélik, és rendkívül büszkék rá.)
Sokan 1838-ra teszik a mallorcai turizmus kezdetét, ekkor érkezett a szigetre a francia írónő, George Sand és a lengyel zeneszerző, Frédéric Chopin. Egy év múlva megjelenik Sand regénye Egy tél Mallorcán címmel, amely felkelti a művészvilág máig tartó érdeklődését. A két világháború között Robert Graves angol író, költő, műfordító költözött ide, és látta hetekig vendégül a magyar fordítókollégát, Devecseri Gábort, napjainkban a spanyol királyi család, Michael Douglas, Claudia Schiffer, Pierce Brosnan, Boris Becker és még számos híresség rendelkezik mallorcai villával. Mallorcát nem csupán a forró nyárban látogatják turisták, amikor a 35-36 fokban a tenger felől állandóan fújdogáló kellemes szél hoz enyhülést, hanem télen is, mert a napi átlaghőmérséklet 15 fok. Kedvelt célpontja az asztmás, légúti betegségekben szenvedőknek is.
Narancsligetek és kisvasút
A fővárosban, Palma de Mallorcán lakik a népesség fele, mintegy négyszázezer ember. Egyik fő látványossága a homokkő katedrális, amely még világi funkciót is betöltött, a falak a hajdani kalóztámadások ellen is védelmet nyújtottak. A szigeten számos olyan település van, amelyek régi, patinás házain látszik, jómódban éltek az elődök. Az egyik ilyen Soller, amely több száz év óta a narancsligeteinek köszönheti a jólétet. A fővárost és Sollert vasútvonal köti össze, amelyen egykor főleg narancsot szállítottak, manapság viszont főleg turistákat fuvaroz. Az egyik legszebb rész a Formentorfélsziget és maga a Formentor-fok, ahonnan szép időben negyven-ötven kilométernyire is ellátni. Tavasszal és ősszel kicsit szeles lehet a sziklák tetején, idegenvezetőnk szerint megtörtént már, hogy a turistacsoport egy része négykézláb jött vissza a kilátóról. Ám kihagyni semmiképp sem szabad, miként Deia és Valdemossa hegyi falvak meglátogatását sem, utóbbi településben található az a karthauzi kolostor, ahol annak idején Chopin és Sand meghúzta magát – nyaranta nemzetközi zongorahangversenyt rendeznek itt.
Aki nem látta Granadát, nem látott semmit
Van egy spanyol mondás, amely szerint aki nem látta Granadát, az nem látott semmit.
Kétségtelen, Andalúzia és városainak neve mindig is varázslatosan csengett az utazók számára: Malaga, Granada, Cordóba, Sevilla, Ronda, Marbella külön-külön is megkapják a felülmúlhatatlan jelzőt. Az utak egész Andalúziában kitűnő állapotban vannak, meglátszik a virágzó idegenforgalom, amelyhez jelentős mértékben hozzájárult a spanyol labdarúgóválogatott 2010-es világbajnoki aranyérme.
Mallorcai és andalúziai barátaink szerint 2009-ben a gazdasági világválság hatására érezhetően megcsappant számú turisták miatt nagy volt az ijedelem a piacon, 2010- re azonban már mindenki megnyugodott, szépen érkeztek a vendégek.
Kezdjük talán időrendben. Malaga a Costa Del Sol, azaz a napos part központja és egyik legkedveltebb turistacélpontja. A szokásos történelmi városrészen, mór építészeti emlékeken, a váron és a bikaviadal-arénán túl Malaga arról híres, hogy itt van Picasso szülőháza, valamint múzeuma is.
Granada a Sierra Nevada lábainál fekszik, érezhetően néhány fokkal hűvösebb is volt, mint Malagában. Granadáról az elmúlt évszázadokban költők sokasága írt verseket, zenészek sokasága énekelt a varázslatos városról, amelynek leglátogatottabb műemlékegyüttese a mór építészet remekműve, az Alhambra. (Granadát 1492-ben vették be a katolikus uralkodók, Izabella és Ferdinánd, abban az évben, amikor Kolumbusz kikötött Hispaniola szigetén.) Az arab kifejezés vörös erődöt jelent, és leírhatatlan látvány például alkonyatról, amint izzik a lemenő fényben. A magyar turistáknak nem árt tudni, hogy a látogatók létszáma limitált, vagy az interneten foglalunk jegyet, vagy nagyon korán odamegyünk, és még akkor is elképzelhető, hogy csak délutánra lesz jegy; különösen érvényes ez a nyári főszezonban.
Córdoba, a világ egyik legszebb városa
Aki nem látta Granadát, nem látott semmit – említettük fent. De akkor mit mondjunk Córdobára? E sorok szerzője vállalja a felelősséget azon véleményéért, hogy Córdoba bizonyosan a világ egyik legszebb városa. Maga a nagymecset is egy világcsoda, mert a mór építészet gyöngyszemét nem rombolták le, hanem gyönyörű, keresztény katedrálist alkottak benne. Így a látogatót az a szemkápráztató kulturális élmény éri, hogy egymás mellett csodálhatja a mór építészet stílusjegyeit, miközben néhány méter múlva a keresztény templomépítők keze munkáján ámuldozhat. A helyiek „mecsetkatedrálisnak” nevezik.
Córdobának fénykorában, a tizedik században egymillió lakosa volt. Amikor az európai városokban nyakig ért a sár, itt kövekkel burkolták az utcákat, fáklyás közvilágítás létezett, csaknem ezer fürdő (!) és félszáz iskola működött, és közel százezer kézművesműhelyt tartottak fenn. Córdoba belvárosa 1984-ben lett a világörökség része, feledhetetlen élmény ezeken az utcákon sétálgatni.
Van még egy világcsoda, az Alcazár, amely egy meseszép kert. Valamikor a mórok tették naggyá és gyönyörűvé, majd a katolikus királyok tökéletesítették.
Sevilla, Ronda, Marbella
Sevilla Andalúzia fővárosa és Spanyolország negyedik legnagyobb városa, ahol hatalmas katedrálisok emlékeztetnek a régi fénykorra, amikor az Újvilágból spanyol gályák sokasága hozta az aranyat, az ezüstöt, és a spanyol hidalgók és donnák számolatlanul költöttek a brüsszeli csipkére, a nemes paripákra, a toledói acélra. Az épületek, a megszámlálhatatlan, gazdagon díszített templom erről a gyarmatbirodalmi gazdagságról tanúskodik.
Sevilla napjainkra modern, milliós nagyvárossá vált, miközben az emberek közvetlensége megmarad. Egy esetben autóval eltévedtünk, az egyik megkérdezett járókelő, nyolcvanéves, bottal járó spanyol úr, azonmód bepattant az autóba, és a hátsó ülésről vezényelve odakalauzolt bennünket a szállodába.
Létezik egy festői városka Sevilla és a tengerpart közt, Ronda. Nem lehet kihagyni, hogy ez a Ronda gyönyörű, mert egy sziklaszirtre épült, amelyet kettévág a Guadalevin folyó mély szurdoka, a lakosok három hídon mehetnek át az egyik hatalmas szikláról a másikra. Az egyik, a Puento Nuevo százhúsz méternyi, szédítő magasságot ível át, és a házsorok nemegyszer a szakadék széléig is kinyúlnak – mindenféle értelemben szédítő élmény.
Utunk utolsó állomása Marbella, Andalúzia legelegánsabb üdülővárosa, itt évente több mint háromszáz napon keresztül garantált a napsütés, és az exkluzív szállodákban mindig uralkodók, filmsztárok, rockzenészek sokasága pihen. Ennek megfelelően a város szolgáltatásai is exkluzívak, csak golfpályából három tucat van, beszédes a kikötőben álló jachtok látványa, világmárkákkal vannak tele az üzletek, de magyar turista is, ha eljut ide, talál megfizethető szórakozási lehetőségeket. Ami a legolcsóbb, a főtéren Salvador Dalí köztéri szobrai láthatóak, és valljuk be, ez sem akármilyen élmény.