A 141/2011-es számú kormányrendelet, mely leváltotta 20/1999-est, voltaképpen a 2008 vége óta hatályban lévő uniós direktíva átvétele a magyar jogrendszerbe, mely mint azt Glatz Tamás, a hazai timeshare üzletág szervezeteit is összefogó, összeurópai RDO Magyarországi Tagozatának koordinátora a Turizmus Online-nak elmondta, egy fogyasztóvédelmi rendelet. De emellett nem árt, ha egy jogszabály megalkotása során a szakma érdekei is képviseltetnek - mutat rá Glatz Tamás az uniós direktíva egy általa vélt hiányosságára. Ugyanakkor folyamatos konzultációt folytattak a szakmai szervezetek az Európai Parlamenttel, ahogy a hazai törvényhozással is.

A fogyasztó érdekeit

olyan mértékben komolyan veszi az új rendelet, hogy már becserkészés időszakában is gondoskodik róla úgy, hogy ha a szerzõdés értékesítése céljából szervezett rendezvényen kívánnak a fogyasztó részére szerzõdés megkötésére vonatkozó ajánlatot tenni, az e rendezvényre szóló meghívónak tartalmaznia kell a rendezvény e célját és jellegét. Majd pedig, ha esedékessé válik a szerződéskötés, a fogyasztó számára annak tartalmára vonatkozó tájékoztatást ingyenesen kell biztosítani; uniós állampolgárok számára saját anyanyelvükön, illetve a szerződésben érintett ingatlan fekvése szerinti nyelven is. Ha a szerződés valamely pontja eltér a tájékoztatótól figyelmeztetni kell írásban.

Az elállás joga

pedig fokozottan megilleti a fogyasztót, aki indoklás nélkül elállhat a szerzõdéstõl, ideértve az elõszerzõdést is, annak megkötése napjától kézhezvétele napjától számított tizennégy napon belül. Ebben az esetben a vállalkozás a fogyasztótól nem követelheti költségeinek, és az esetleg teljesített szolgáltatások ellenértékének megtérítését. 

Az elállás jogát illetve határidőit bonyolítja, ha a vállalkozás előzetesen nem adta át az elállás jogáról szóló formanyomtatványt, mely a jogszabály mellékleteként is szerepel, akkor az ügyfél a szerződéskötés napjától egy év és tizennégy napon belül indokolás nélkül elállhat a szerzõdéstõl. Majd, ha a vállalkozó ezt egy éven belül pótolja, akkor ismét ketyeg majd a 14 nap.

A szerződéskötés előtti tájékoztatási kötelezettség elmulasztása esetén ugyanez úgy néz ki, hogy a fogyasztó három hónap és tizennégy napon belül indokolás nélkül elállhat a szerzõdéstõl a megkötés napjától számítva. Hogy ezt a hiányosságot a másik fél pótolja, kap három hónapot, majd a pótlás után a fogyasztó még mindig gondolkodhat 14 napot, hogy elálljon-e indoklás nélkül vagy sem. 

Szintén hoppon marad a szolgáltató, ha fogyasztó hitelből kívánja megosztott üdülőhasználati jogát megvásárolni, de a szerződéstől eláll. Ilyenkor a hitelszerződését is felbontja, de az ebből eredő kárt a vállalkozónak nem köteles megtéríteni, tőle kamat vagy egyéb költség sem követelhetõ.

Szintén fontos, hogy a gondolkodási határidõ lejárta elõtt a fogyasztótól fizetést az eladó - a jogszabály által különösen kiemelve - a viszonteladó semmilyen jogcímen nem követelhet és nem fogadhat el. A rendelkezés ellenére átvett összeget harminc napon belül vissza kell téríteni. Erre vonatkozóan Glatz kifejti: egy üzletkötés előfeltétele a pénzmozgás, mely meghatározza az aktus komolyságát. Természetesen az aláírás is, de az előleg átutalás mégiscsak megpecsételte a vételi szándékot - véli Glatz.

Kérdésünkre, hogy a fogyasztót ilyen mértékben védő szabályozás elejét veszi-e bármilyen visszaélésnek Glatz elmondta: számos szálloda foglalkozik timeshare termékkel mindenféle gond nélkül; visszaélés inkább az értékesítői oldalon tapasztalható, ezeket próbálja a rendelet kiszűrni. „Aki eddig betartotta a szabályokat az továbbra is így tesz” - foglalja össze.

Hogy spekulációknak elejét vegyék a jogszabály úgy fogalmaz, hogy „szállás idõben megosztott használati jogára vonatkozó szerzõdés és a hosszú távra szóló üdülési termékre vonatkozó szerzõdés nem forgalmazható befektetésként.” 

A hatályát vesztett rendelet

is figyelmet szentelt a fogyasztó jogainak, ugyanakkor elállás esetén némi vigaszdíjra a vállalkozás is jogosult volt; amit a szerződés elkészítése, fordíttatása kóstált, azt a vevőtől követelhették, persze akkor, ha ezt a szerződésben megjelölték. De eddig; az igénybe vett szolgáltatásokért, valamint az ingatlan használatának átengedéséért díjazás nem számíthattak fel. 

Szintén változás a 14 napos elállási határidő a korábban hatályos rendelet 15 napjával szemben, melyet a közösségi irányelv vezetett be. Ami viszont továbbra is eltér az uniós gyakorlattól az a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH) „bevetése”. AZ MKEH-ra vonatkozóan Glatz Tamás kifejti: a hivatalnál történő nyilvántartásba vétel eltér az európai gyakorlattól.